A Ferenciek tere 2. számú háza pont az a ház, ami előtt mindenki elrohan, amire épphogy csak felnézünk, és amit a szemben lévő buszmegállóból vagy a zebráról már biztosan megbámultunk párszor. De vajon ilyenkor megnéztük a csodás kapuját, a tornyait vagy a homlokzat díszítését is? A Királyi Bérpalotát, mert hát neve is van, a századelő legkiemelkedőbb építészei tervezték, de a kor leghíresebb és legfoglalkoztatottabb mesterei is dolgoztak rajta. A négyemeletes, gazdag homlokzati díszítésű palotát a Zeneakadémiát és a közeli Klotild-palotákat is tervező építészpáros, Korb Flóris és Giergl Károly tervezte.
A kivitelezést a korszak egyik legismertebb vállalata, a cseh gyökerekkel rendelkező Havel Lipót cége végezte, akinek nagyjából 500 budapesti épületet köszönhetünk. Ahogy arra az épület nevéből már biztosan rájöttünk, a Habsburg-család építtette magának, de a saját nevük helyett a Császári és Királyi Magán Családi Alapok Igazgatósága nevén futott a megrendelés (ez a társulat a család magánvagyonát felügyelte).
A díszes homlokzat mögött a földszinten üzleteket (művirág- és dísztollkereskedő, orvosiműszer-gyáros, kesztyűs, cipész, fehérnemű-kereskedő), az első emeleten irodákat, efölött pedig lakásokat alakítottak ki. A palota főnemesek és magas rangú államhivatalnokok számára épült, ezért az építészek a belső terek díszítésénél csak a korszak legjobbjaival dolgoztak. 1899. október 26-án kezdődött a tervezés, és 1901. május 5-én és november 3-án
A házban tiszteletét tette I. Ferenc József is.
Ha valaki olyan szerencsés, hogy bejut az épületbe, érdemes megállnia és szétnéznie a belső udvaron és a lépcsőházon, hiszen bőven tartogatnak látnivalókat. A hatalmas vaskapukat, valamint a lépcsőházak kovácsoltvas korlátjait korának egyik legnagyobb iparművésze, Jungfer Gyula tervezte. A színes üvegablakok Róth Miksa munkái, de ezekből mára kevés maradt.
A bérpalotában eredetileg 24 lakást alakítottak ki – ez ma már 66 –, a két lépcsőházat pedig egy tekintélyes méretű,
üveggel fedett belső udvar köti össze.
Szemben szintén egy kaput találunk, a Curia utca felőli oldalon. Régen az udvar nem volt lezárva, és bárki átsétálhatott rajta, ilyen átjáróházakból ma már jóval kevesebbet találunk a városban, mint a 20. század elején. Az épület életében az első nagyobb törést az 1919-es Tanácsköztársaság jelentette: elűzték a tulajdonos királyt, aki magával vitte az adminisztrációt is, melynek sok tagja a házban lakott.
A palota a II. világháborúban súlyosan megsérült, a háború után államosították, majd csak 1963-ban újították fel – különös tekintettel a homlokzatára, míg az addig szürkére festett (eredetileg Habsburg-sárga volt) lépcsőházat világoszöld és fehér színvilágúra festették. A Ferenciek terén álló épület 2015-ben esett át újabb felújításon, ekkor megtisztították és visszaállították az eredeti homlokzatát.
