„Csönd ül szívemen” – Irodalmi sétán ismerhetjük meg Radnóti Miklós Budapestjét

Különleges sétán vettünk részt, ahol miközben bejártuk Radnóti Miklós Budapestjét és felkerestük életének fontos helyszíneit, megismertük alkotói és családi történeteit, a háborús éveket, a barátságokat és a szerelmeket, megidézve naplórészleteket, verseket és leveleket. Radnóti a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője, halálának 80. évfordulóján pedig a „Csönd ül szívemen” programsorozattal emlékezik meg róla a Petőfi Kulturális Ügynökség. Ennek része az augusztusban induló irodalmi séta is, ahol Juhász Anna irodalmárral és minden alkalommal egy-egy színművésszel járhatjátok be Radnóti Miklós Budapestjét.

Radnótit mindenki ismeri. Verseit, tragikus sorsát tanuljuk az iskolában. De mindennapjairól, vívódásairól, gondolatairól már nem kapunk képet – ehhez már leveleket, naplókat, visszaemlékezéseket kell olvasnunk, amiket leginkább az irodalmárok vagy a szerzőért lelkesedők tesznek meg. Éppen ezért jó dolog részt venni egy irodalmi sétán, mert ott olyan titkokba is belelátunk, és olyan történeteket ismerünk meg, amelyekhez máshol nehezen jutnánk hozzá. A „mindig rohantam az uccán, nyitott szemmel a fényben és zajban” című irodalmi séta bepillantást enged Radnóti Miklós városképébe és a kapcsolataiba.

Ez egy tömény, szövegekkel és gyaloglással teli séta, ami a hossza (2 óránál is több) ellenére egyáltalán nem erőltetett menet, hiszen annyi érdekes sztorit és szöveget hallunk (az idézetek magyar hangja most Szabó Kimmel Tamás volt), hogy egészen belefeledkezünk a járkálásba – meg persze menet közben a várost is van időnk felfedezni.

A pesti élet

Valójában a séta során realizáltuk, hogy Radnóti mennyire kötődött a Nagykörúthoz és a Jászai környékéhez: a közelben volt a szülőháza (Kádár utca 8.), majd a 20-as években, édesapja halála után átköltözött a Szent István körút 5. szám alatti lakásba, ahol egészen Gyarmati Fannival való házasságkötéséig élt. Persze ekkor sem költöztek messzebb Fannival, csak egy picit közelebb kerültek a Dunához, a Pozsonyi út 1. második emeleti kis lakását bérelték ki, ahol Fanni végül 2014-ig, haláláig lakott. De ideköthető az egész Pozsonyi út a Dunapark Kávéházzal, ahol Radnóti gyakran ült a Nyugat asztalánál, ahogy a nagykörúti kávéházak is, így a Bucsinszky Kávéház (Erzsébet körút 30.) vagy Radnóti kedvence, a Kis-Ilkovics kávézó-cukrászda, ahol akár egy egész nap elüldögélt jegyzetelve, minyont majszolgatva.

Különös volt ott állni az egykori Pozsonyi úti lakása előtt, és hallgatni, hogy mennyire szűkösen éltek. Radnóti egy olyan korban élt, amikor származása miatt nem kapott rendes munkát, cenzúrázták, sőt, a numerus clausus miatt nem vették fel a kedvenc egyetemére sem (a pesti), csak a szegedi bölcsészkarra. Fanni tartotta el mindkettőjüket: gépíró volt, emellett gyorsírást tanított édesapja iskolájában, és ő volt az, aki rendszeresen legépelte Radnóti verseit is. A nélkülözést Fanni nehezen viselte, ezt jól mutatja az egyik naplórészlet is: 

Mik vásárol be, és meglepetésül meghámozza a karalábét és sárgarépát, amiből vacsorát csinálok uborkasalátával. Kb. 10 pengőt tesz ki az a gyatraság, amit összehoztunk a vendégeknek, tudniillik este megbeszélés szerint Major, Feri, Ili jönnek, meg talán a Gobbi Hilda a tanulni való újabb műsorukat megbeszélni. Csak bort, szódát és valami szörnyűséges süteményt adunk, amit még kapni lehet.

Fanni, Tini és Judit

Szeretjük azt hinni, hogy Fanni és Radnóti kapcsolata maga volt a mennyország, idealizáljuk és a legszebb írói szerelmek között tartjuk számon, ezért egy ország tagadásba ment át, amikor Gyarmati Fanni naplójából kiderült, hogy egészen más volt a helyzet. Bár folyamatosan ott voltak egymás mellett, és reflektáltak egymás érzéseire, tele volt a kapcsolatuk magassággal és mélységgel – Fannit különösen Radnóti Beck Judittal folytatott viszonya viselte meg.

Gyarmati Fannival először 1926 őszén találkoztak: ugyanahhoz a házaspárhoz jártak korrepetálásra, a fiú pedig cselesen elcserélte a ceruzájukat, hogy később beszélhessen Fannival. Érdekesség, hogy ez az az év, amikor Radnóti elkezdi lejegyezni a verseit egy kis füzetbe. A fiatalok egyre többször találkoznak, levelezésbe kezdenek, ami akkor is folytatódik, amikor a költő Csehországba megy tanulni. Ekkor történik az első nehézség: Radnóti megismerkedik egy német gépírókisasszonnyal, Klementine Tschiedellel (Tini), és rögtön beleszeret, több is történik kettejük között, mint szép szavak. Fanni és Mik (ahogy Fanni hívta) persze együtt maradtak, 1935-ben pedig összeházasodtak. 

Boldog szerelmes este ez. Minden mozdulatunk egymás felé új, és tele van melegséggel, ízzel, és folyton örülünk egymásnak. Olyan jó ez, és minden tiszta, nyugodt pillanatom imádság ilyenkor, megköszönöm, hogy az enyém... – írja Gyarmati Fanni 1935-ben naplójában.

A házasság után jöttek a nehezebb évek, a pénztelenség, a megszakított terhességek, az első munkaszolgálat és egy újabb nő: Beck Judit. Különösen alakult a kettejük kapcsolata, főleg, hogy Judit Gyarmati Fanni nővérének osztálytársa volt, egy társaságban voltak mindig is, ám szemet vetett a költőre, egyre többször kacérkodott vele, egyre többször kellette magát, ezt pedig már Fanni is nehezen viselte. Ezt a kínt – ami valójában Radnótié éppúgy volt, mint Fannié – a sétán mi is átélhettük, miközben hallgattuk Fanni naplórészleteit, illetve Miklós feleségének írt levelét.

„Különben magyar költő vagyok”

Annak ellenére, hogy ez egy kifejezetten jó hangulatú séta, megvannak a maga mélységei: nem tudunk mosolygósak maradni akkor, amikor egyre többször gyűrűzik be a háború, a munkaszolgálat és a halál témája. Zsidósága miatt folyamatosan akadályokba ütközik – bár nem vallja magát annak –, végzettsége szerint magyar–francia szakos középiskolai tanár, de nem kap munkát, majd 1940-ben megkapja az első munkaszolgálati behívóját.

Zsidóságomat soha nem tagadtam meg, „Zsidó felekezetű” vagyok ma is (majd később megmagyarázom, miért), de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakorlom, a fajt, a vérrögöt, a talajgyökért, az idegekben remegő ősi bánatot baromságnak tartom, és nem „szellemiségem” és „lelkiségem” és „költőiségem” ősi meghatározójának. (...) A zsidóságom „életproblémám”, mert azzá tették a körülmények, a törvények, a világ. Kényszerből probléma. Különben magyar költő vagyok (...) – írja Komlósi Aladárnak egy levélben 1942-ben.

A sétának ezen a pontján Juhász Anna nemcsak Radnótiról mesélt nekünk, de előkerült Raoul Wallenberg alakja és a védett házak is. Radnóti minden lehetséges eszközzel lázadt a korszak és a rendszer ellen, nem volt hajlandó hordani a sárga csillagot, de

Megrendítő volt hallgatni azokat a leveleket, visszaemlékezéseket és Radnóti verseit, amik ebben a korszakban íródtak, ahogy azt is, milyen volt Radnóti holtteste az azonosításkor. 

Nem mondjuk el a séta minden apró részletét, meghagyjuk a felfedezés örömét mindazoknak, akik részt vennének rajta. Szerintünk érdemes, mert egészen máshogy mutatja be Radnótit és kortársait, mint ahogy az iskolában tanultuk. A „mindig rohantam az uccán, nyitott szemmel a fényben és zajban” című irodalmi séta novemberig többször is megrendezésre kerül majd, a Juhász Anna Irodalmi Szalon Facebook-oldalát, illetve a Petőfi Kulturális Ügynökség Facebook-oldalát érdemes figyelnetek a következő időpontokért, de az évfordulós sorozat keretében lesz még koncertszínház, irodalmi beszélgetés és kötetbemutatók is.

(Borítókép: Csákvári Zsigmond - Petőfi Kulturális Ügynökség)