A 19. századig mélyebb volt a városban az éjjeli sötétség, napszállta után a jóval csendesebb utcákon a holdfény világított, gyertyák, lámpások fénye imbolygott az éjszakában. A sötétnek aztán a mesterséges fény megjelenése vetett véget a 19. században, a hatékonyabb világítóeszközök segítségével a városi ember mind nagyobb darabokat hasított ki az éjszakából.
Az erősödő fény egyre nagyobb tereket világított be, segítette a közlekedést, fellendítette az olvasást, rugalmasabbá tette a munkaidőt, sőt utat nyitott a szórakoztatóiparnak is.
A „világ″, ahogyan a fényt korábban nevezték, sokáig mesterséges lángok formájában derítette fel az éjszakát, az egyre jobb minőségű gyertyák és repceolajlámpák tökéletesedésével pedig kezdetét vette városaink kivilágosodásának folyamata, ami a kőolajszármazékokon alapuló lámpákkal érkezett új szakaszába. Ezek a világítóeszközök sokszor egészen művészi kivitelben készültek, dekorativitásukkal csodás díszei is lehetettek az általuk bevilágított tereknek.
A 19. század második felében meghonosodott a széngázvilágítás, és sokáig vívta eredménytelen harcát a hamarosan megjelent elektromos fénnyel, ami csak lassan hódította meg végérvényesen a várost, sokáig éltek egymás mellett a különböző technikai alternatívák. A 19. század végi éjszakákat még Auer-égők, acetilénlámpák, petróleumos és gyertyás eszközök is bevilágították.
Ám a városi éjjelek lassanként végérvényesen megváltoztak. Fénylő lámpákkal egyre több autó és közlekedési eszköz szelte a kivilágított utakat, a ragyogó csomópontokon emberek várakoztak egymásra, éjszakánként lámpafény gyúlt azokban a lakásokban, amelyek tulajdonosai nem a kávéházakban időztek, és munkával vagy beszélgetéssel ütötték el az est hátralevő részét, az egyre tündöklőbb szórakozást kínáló szórakozóhelyekről nem is beszélve. Megszületett modern, világos életünk.
Ezt az izgalmas folyamatot járja körbe a Kiscelli Múzeum izgalmas kiállítása, ahol egykor használatban lévő lámpák és az épületek legcsodásabb díszeként is szolgáló világítótestek segítségével vezetnek minket végig a városok kivilágosodásának történetén. A tárlat nem túl nagy, egy óra alatt bőségesen végig tudjuk nézni, viszont érdemes a többségében a múzeum gyűjteményéből származó világítóeszközök, festmények és fotók mellett elolvasni a szövegeket is, ezek vázolják fel igazán pontosan az izgalmas történetet. Emiatt inkább felnőtteknek ajánljuk a megtekintését.
A Kiscelli Múzeum tökéletes kikapcsolódást nyújt, ha egy csendes, igazán szép helyet keresünk a városi nyüzsgésben, érdemes látogatásunkat rövid sétával, kisebb kirándulással is összekötni.
Világ-város. Mesterséges fények és fénymesterségek a 19. században – kiállítás
Program adatai
(Borítókép: Fáryné Szalatnyay Judit)
