Az utcanévadás hagyományosan az adott hely történelmi, kulturális vagy természeti jellemzőihez kapcsolódik. Az állatos elnevezések gyakran a környező terület jellegére, állatokkal való kapcsolatára vagy akár népmesék és legendák történeteire vezethetők vissza. Egyúttal lehetőséget teremtenek arra is, hogy a városlakók erősebben kötődjenek környezetükhöz, és megőrizzék a hagyományokat, hiszen az urbanizáció fokozódásával aggodalomra ad okot, hogy a városi lakosság elveszíti tapasztalatait és tudását a biológiai sokféleségről. Az utcanévadásnak ugyanis nevelő célzata is van: a navigáció mellett napi rendszerességgel segíti a történelmi személyek, a figyelemre méltó események vagy éppen az élőlények népszerűsítését a köztudatban.
Az utcákat elsődlegesen a város híres szülötteiről nevezik el, vagy azokról a személyekről, akik nem itt születtek ugyan, de rövidebb-hosszabb ideig itt tartózkodtak, vagy volt valamilyen kötődésük a városhoz. Nemzeti történelmünk nagy alakjainak, Kossuthnak, Deáknak, Petőfinek a neve pedig szinte minden településen megtalálható. A gyakorisági sorrendben a személyneveket a jól hangzó, könnyen kiejthető utcanevek követik (Tulipán vagy Jégverem utca), vagyis a különféle növények és állatok nevei általában az utolsó helyre szorulnak a névadási sorban.
Ezek gyakran úgynevezett utcanévbokrokban jelennek meg, vagyis egységes koncepció alapján megszülető, legalább öt egymással összefüggő utcanévcsokorban. Ilyenek például a mezőgazdasággal kapcsolatos utcanevek Kaszásdűlőn (Búza, Zab, Boglya, Kazal, Szérűskert, Szőlőkert stb.) vagy a pénzzel kapcsolatos utcanevek a II. kerületi Országút városrészben (Forint, Fillér, Pengő, Garas). Az állatoknál maradva ilyen utcanévbokrot alkotnak a Farkas előtaggal kezdődő utcanevek Mátyásföldön (Farkasbab, Farkasfa, Farkasfog, Farkashalom, Farkasszőlő) vagy a XVII. kerületi Madárdomb madárfajokról elnevezett utcái (Aranylúd utca, Csicsörke utca, Flamingó utca, Füstifecske utca, Gyurgyalag utca, Hantmadár utca, Hóbagoly utca, Kolibri utca, Marabu utca, Rétihéja utca, Sarlósfecske utca, Székicsér utca, Vadkacsa utca).
Vadat és halat, s mi jó falat
A nagyvárosi környezetben elhelyezkedő utcák is felvehetnek nevet a helyi környék jelenlegi vagy egykori természeti adottságairól, a helyi kultúrában vagy folklórban jelentős fajokról, vagy tükrözhetik az emberek és a természeti adottságok közötti egykori vagy máig jelen lévő kapcsolatot is. Budatétényben például, a hárosi horgásztelepen halakról elnevezett utcák találhatók: Angolna, Balin, Busa, Dévér, Compó, Márna, Naphal, Pikó, Törpeharcsa. A vízparti életmóddal és a vízimalmokkal kapcsolatos utcanevek a soroksári Molnár-szigeten bőségesen megtalálhatók (Hajómalom, Molnár, Liszt, Lúd, Dara, Nádvágó, Sás, Vízhajó, Házhajó, Völgyhajó, Kötél, Meder, Nádaspart).
A biológiai sokféleséggel kapcsolatos utcanevek kulturális és örökségvédelmi szerepe mellett oktatási funkciót is ellátnak, ami különösen helyénvaló az egyre urbanizálódó világban, ahol sok városlakó korlátozott és egyre csökkenő mértékben érintkezik a természeti értékekkel. Budapesten számos helyi madárfajról elnevezett utca található (Fácánkert, Csalogány, Rigó, Kakukk, Kuvik, Holló, Vércse, Varjú, Héja, Fülemüle út, Veréb, Pacsirta). Népszerűek a rovarok (Bogár, Cincér, Lepke, Pillangó, Kérész, Katica, Sáska, Sisakos sáska, Tücsök). Értelemszerűen főleg a budai, hegyvidéki területekre jellemzőek a vadakról elnevezett utcák és utak (Szarvas, Medve, Kacsa, Disznófő-forrás, Borz, Menyét, Nyúl, Mókus, Róka, Farkas, Béka, Sikló), a Duna-parton pedig egyáltalán nem számít „tájidegen” elnevezésnek a Hód vagy a Vidra utca sem.
Nem maradhatnak ki a sorból a háztáji állatok (Lúd, Tehén, Kecske), igaz, Szamár, Kakas, Csirke vagy Csibe utcát valamilyen oknál fogva nem találtunk, és úgy tűnik, Malacnak, Sertésnek vagy Szamárnak is derogál közterületet elnevezni, ami a másodlagos, negatív jelentésük miatt talán érthető is. Házi kedvencekről is neveztek el fővárosi utcákat (Hörcsög, Aranyhal, és számítsuk most ide az Egér utat és a zugligeti Csiga utat), ám hiába van kutyasétáltatóból és macskatulajdonosból annyi a városban, egyetlen Kutya, Eb vagy Macska utcát sem találtunk, ám Cirmos utca szerencsére van a XI. kerületben. A kutyáknak igazán kijárhatna legalább egy Harap utca.
És a kakukktojások
Miközben a többi névadó állat előfordul hazánkban, vannak kakukktojások is, melyekkel legfeljebb csak az Állatkertben találkozhatunk a fővárosban, ilyen a Jegesmedve, a Teve, a Kígyó és a Tigris. Sokáig úgy tartották, hogy a Kígyó utca az itt található Kígyó patikáról kapta a nevét, pedig a gyógyszertárat eredetileg Csillagnak hívták, csak az utca átkeresztelése után vette fel a Kígyó nevet. Sajnos érdemi információt nem találtunk arról sem, honnan ered a Jegesmedve vagy a Tigris utca neve, a Tevéről viszont azt beszélik, hogy az 1897-es magyar atlétikai bajnokságon volt a világon először versenyszám a lólengés, akkor még tevelengés néven, és ennek az eseménynek a tiszteletére nevezték át a Ló utcát Teve utcává.
Az egyik legrégebbi névadástípus, amikor egy utcára egyszerűen ráragad egy ott álló jellegzetes épület neve. A Két Nyúl vagy a Két Oroszlán utca Ferencvárosban például nem az állatokról kapták nevüket, hanem az utcában található egykori kocsmákról, fogadókról.
De kakukktojásnak számít a Micimackó és a Mackó utca is, hiszen azokat sem élő állatokról nevezték el. Miközben az A. A. Milne regényének főszereplőjéről elnevezett utca eredetileg nemes egyszerűséggel az M nevet viselte, és az utcanévlexikon szerint egy közeli iskola ihlette az 1991-ben történt névadást, addig a Rákospalotán található Mackót 1928-ban Medveczky Györgyről, a település első jegyzőjéről nevezték el.
Felhasznált irodalom:
- Állatok a fővárosi utakon – Nyelv és Tudomány
- Budapesti utcanevek A–Z, szerk. Ráday Mihály, Corvina Kiadó, 2013
- Mesebeli utcácskák, avagy mesefigurák utcanevekben
(Borítókép: Major Kata - We Love Budapest)
