Korcsolyapálya a Nemzeti Múzeum belső udvarán
Szerintünk ma sem lenne rossz ötlet egy jégpálya a Nemzeti Múzeumnál, az viszont biztos, hogy először az 1891–1892-es szezonban locsolták fel a múzeum egyik belső udvarát – ahogy a PestBuda oldalán is olvasható – hogy a múzeum épületében lakó tisztviselők és barátaik hódolhassanak a téli sportnak. Annak ellenére, hogy ez inkább egy magánpálya volt, a Pesti Hírlapból tudjuk, hogy egy-két alkalommal a nyilvánosságot is beengedték korcsolyázni – persze csak akkor, ha volt meghívója. Általában a nagyobb mulatságok és estélyek alkalmával nyitották meg a pályát, ilyenkor viszont lampionokkal, muzsikával, forró italokkal és süteményekkel meg „szivárvány színekben lobogó görögtüzzel” várták a mulatozni vágyókat. Sőt, egy alkalommal maszkos és piros kámzsás jelmezbe öltözött hölgyek fogadták a vendégeket, persze egész este incselkedve velük, arra csak az est végén derült fény, amikor lekerültek a maszkok, hogy néhányuk vicces kedvű férfi volt.
„Nem is került nekik tán nagy fáradtságukba, hogy a jégpályára ma az »Ezer egy éjszaka« egy bűbájos részletét varázsolják. A pálya fölött keresztül-kasul vont kötélen különféle alaku és szinű lampionok sokasága pompázott, az egyik szögletben pedig folytonosan pattogtak és sziporkáztak a rakéták és a szivárvány színekben lobogott a görögtüz” – olvasható a Pesti Hírlap 1892. februári számában. A korcsolyapálya életében az 1893-as év volt az utolsó: megjelent egy írás, amelyben a téli hóbort roncsoló hatásáról írnak, mely szerint a jég olvadáskor átitatja a múzeum falait, tönkretéve a helyiségeket.
Széll Kálmán téri csúszkálások
A Széll Kálmán tér ma Budapest egyik legforgalmasabb csomópontja, ahol egykor nem a siető és várakozó emberek, hanem a korcsolyázók tömegét láthattuk. A téren egészen a 19. századig egy agyagbánya működött, ezt váltotta fel később egy téglavető, egy nagyjából 10 méter mély gödörrel, amiből az idők folyamán egy kisebb bányató jött létre, ami a városiak nagy örömére telente befagyott, remek pályát adva a korcsolyázni vágyóknak. Bár hivatalosan csak 1895-ben nyílt meg, már a Városligeti Műjégpálya megnyitása után, 1874-ben is használták a lakosok a talajvíztől befagyott pályát, míg 1880-ban már a Budai Polgári Kör szervezésében suhantak az egykori téglavető helyén a polgárok. 1895-re a városvezetés feltöltötte a gödröt, ahol a Budai Korcsolyázó Egylet alakíthatott ki profi sport- és jégpályát, az évek során pedig egy állandó csarnokot is felépítettek ide Sándy Gyula tervei szerint (ő tervezte a közeli Postapalotát is). A Széll Kálmán téri virágzó korcsolyázóéletnek a villamosépítés vetett véget, ugyanis a jégpálya területén kezdték el kialakítani a villamos-végállomást.
Iskolaudvarból jégpálya: a Teleki Blanka Gimnázium
Talán ma már nem jellemző, hogy az iskolák udvarát télen fellocsolják vízzel, hogy a környékbeliek meg persze a gyerekek kedvükre korcsolyázhassanak rajta, ám a 20. század elején még ez is nagy divat volt. A mai Teleki Blanka Gimnázium épülete 1902-ben készült el, bár az iskola alapítása ennél jóval korábbra, 1873-ra nyúlik vissza, s ekkor még Erzsébet Nőiskola néven működött – fiúk csak 1965 óta járhatnak ide. Az intézményben tornatanítói képzés is volt, így adta magát, hogy telente az egyik udvart korcsolyapályává alakítsák. A szecessziós épület a maga korában egyébként elég modernnek és jól felszereltnek számított, tágas tantermek, kényelmes kollégiumi szobák, tornaterem, laboratórium, könyvtár és teniszpálya biztosította a korszerű oktatást, ráadásul az 1920-as évekre már az ország egyik legszínvonalasabb gimnáziuma lett.
Az Orczy-kert és a befagyott tó
Egészen más egy befagyott tavon korcsolyázni, mint egy műjégpályán, de a városokban elég minimális a lehetőségünk arra, hogy egy befagyott tó jegére jussunk, pláne napjainkban, amikor melegrekordokat döntögetünk télen is. Noha tavakat inkább a külkerületekben, még inkább Budapesten kívül találunk, azért a századforduló környékén volt olyan idő, amikor az Orczy-kerti tó is megtelt korcsolyázó ifjakkal. Leginkább a helyi lakosok használták ki a téli tó adta lehetőségeket, és naphosszat korcsolyáztak és fakutyáztak itt, míg később már a Ludovika Akadémia növendékei is csatlakoztak hozzájuk.
Budapest ikonikus Műjégpályájának történetéről ide kattintva olvashattok bővebben, míg a régi téli sportokat bemutató sorozatunkat itt és itt találjátok.
(Borítókép: A Balaton utcai Palatinus Jégpálya. Fotó: Szabó Viktor - Fortepan)
