Az Astoria környékén annyi szép épület szorul a forgalom gyűrűjébe, hogy nem is olyan könnyű észrevenni a rózsaszínben pompázó Grünbaum és Weiner üzlet- és bérházat. A területből fokozatosan egyre nagyobb darabokat harapott ki a növekvő forgalom, az itt álló épület pedig csak feleakkora, mint 130 évvel ezelőtti elődje, azonban érdemes felnézni az autók közül, ha itt járunk, hiszen még látszanak a korszak sztárépítészei által kialakított gyönyörű formák.

Az Astoria Szállóval szemben egy igazán csinos épület áll, a Grünbaum és Weiner üzletház és bérház, ám a hozzá tartozó telket az elmúlt bő évszázad során lassú lépésekkel bekebelezte a városi forgalom. A saroktelek eredetileg jóval nagyobb volt, 1895-ig a Förster–Schiefner-ház állt itt. Ez az épület Limburszky József tervei alapján készült el, aki a Bródy Sándor utcai Kéményseprő-ház bővítéséért és a II. világháború alatt megsemmisült Rákóczi úti Orient Szálló tervezéséért is felelt.

A Förster–Schiefner-ház bontására azért volt szükség, mert döntés született az Erzsébet híd építéséről, és bár a munkálatok csak 1898-ban kezdődtek el, az új híd a környék forgalmának átszervezését is szükségessé tette. 1893-ban törvény született arra vonatkozóan, hogy a Kerepesi (jelenlegi Rákóczi) út folytatásaként az addig szűk Hatvani utcát több méterrel szélesíteni kell, hogy széles sugárút vezessen a hídhoz – ezzel létrejött a mai Kossuth Lajos utca.

Mivel a környéken már akkor is csinosabb épületek voltak, az alsó szintjeiken jól menő üzletekkel, az intézkedés sok érdeket sértett. Az átalakítás a legtöbb esetben úgy zajlott, hogy a meglévő házak hátsó traktusát lebontották, és megkezdték az utca tervezett (szélesebb) nyomvonala mentén az új épületek kialakítását, majd mikor készen lettek, átköltöztették a régi helyükön addig zavartalanul működő boltokat, és ezután befejezték a bontást. Ez történt a Limburszky-féle épülettel is, amelynek eleje egészen 1895-ig állt. Meglepő az a fotó, amely a bontás alatt lévő régi és az új házat együtt ábrázolja.

Az épület nevét adó vállalkozás, a Grünbaum–Weiner Császári Egyenruhakészítő cég két vaskereskedés mellett már az előző, lebontott épületben is jelen volt, ez pedig igazán színessé tette a környéket. Bókay Árpád orvos visszaemlékezéseiben részletesen leírja az itteni vásárlókat: „...a ruhásbolt főleg a Balkán itt megforduló bevásárlóit látta el. A magyar, német felírás mellett volt ott szerb és görög felírás is, és fezes, turbános, szürke szerb posztós nadrágú […] emberek mindig ott őgyelegtek a bolt előtt.”

Grünbaum (Gara) Miksa és Weiner Adolf szabók 1862-ben alapították cégüket, melynek székhelye a Deák téren volt, de a század végére Budapesten már három elegáns boltjuk is működött, köztük a Kossuth Lajos utcai. „Megrendelések a legpontosabban teljesíttetnek. Testhez nem jól álló ruhák kicseréltetnek” – írták egy reklámszövegükben szűkszavúan. Azonban öröm olvasni azokat a lelkes és értő leírásokat, amiket a Grünbaum család egy későbbi leszármazottja színházi jelmezeikről vagy éppen a díszmagyar ruhák története kapcsán közzétett az újságokban, hiszen egyenruhák után később díszruhák készítését is vállalták, és színházak számára is dolgoztak. Nevükhöz fűződnek például a Csárdáskirálynő című operett ősbemutatójának jelmezei.

Grünbaumék szekere olyan jól futott, hogy 1895-ben Kossuth Lajos utcai boltjuk helyén megépülhetett saját üzlet- és bérházuk. Az építkezés Hauszmann Sándor tervei alapján kezdődött, majd bekapcsolódott a korszak egyik legismertebb építészpárosa, Giergl Kálmán és Korb Flóris, akik a Zeneakadémia, a Klotild-paloták és a New York-palota építésében is közreműködtek.

Bár az épületet később, 1917-ben Kopputér Béla építőmester tervei alapján átépítették, a II. világháborút sérülésekkel ugyan, de átvészelte. A ház 1956-ban károkat szenvedett, mégsem ez az időszak volt az, amely végül újabb darabot harapott ki az épületből, hanem a 60-as évek. A 2-es metró aluljáróját (Budapest első aluljáróját) 1963-ban kezdték építeni, mivel bővíteni kellett a gyalogosforgalomra használható teret. A ház szerencsére nem esett áldozatul ennek, ám a földszinti üzlethelyiségeket kibontották, így az itteni üzletek helyén születettek meg a mostani, szürke burkolattal borított árkádok.

Bár a régi eleganciából sok odaveszett, ha nem csak szemmagasságban nézelődünk, és van néhány percünk, érdemes egy pillantást vetni erre az izgalmas házra, ami furcsa sebként viseli magán a városi közlekedés fejlődésének nyomait. Ha pedig egy másik szép Kossuth Lajos utcai bérházról is olvasnátok, ezt a cikket ajánljuk. 

Források:

(Borítókép: Major Kata – We Love Budapest)

Címkék