Egykorvolt mesebeli kertek Budapesten, ahol gyönyörű lehetett a tavasz

A budai kertek egykor olyan csodálatra méltóak voltak, hogy a várban tárgyaló pápai legátus Mátyás király kútjait és kertjét földi paradicsomhoz hasonlította. Dzselálzáde Musztafa török krónikás szerint a szultán olyan gyönyörűnek látta Budát és a palotát, hogy legszívesebben Isztambulba vitette volna. A 16. század végén a főurak és a főrangú asszonyok különleges gyümölcsfákkal, egzotikus növényekkel, bokrokkal, cserjékkel betelepített kerteket hoztak létre. Volt közöttük virágos- és gyümölcsöskert, méheskert, sáfrányoskert, orvosi kert, káposztáskert, csűröskert, vadaskert, manduláskert, szénáskert és tököskert – olvasható a Régi magyar kertek című könyvben. El tudunk képzelni egy ilyen Budapestet?

A kerteket nagy becsben tartották a 19. században is, amikor a magántulajdonban lévő, de a nyilvánosság számára megnyitott kertek a 19. századi Pest-Buda társas életének fontos színterei voltak. Ezeken a zöldterületeken fontos társadalmi, politikai és kulturális események is zajlottak. Az árnyas promenádok, vagyis sétálók, valamint a társalgási kertek („Platz zur Conversation”) nagyon népszerűek voltak Pesten. Ahogy azt az elnevezésük is mutatja, a festőien kialakított környezetbe az emberek vagy csendesen szemlélődni, elmélkedni, üldögélni jöttek, vagy sétálni, kocsikázni, lovagolni. Budán már akkor is több ilyen természetes zöldtér, kiránduló- és pihenőhely volt, mint Pesten, ahol viszont mesterséges zöldterületeket kezdtek kialakítani. A 19. század elején 22 pesti kert létezett, ezek közül egy számított csak közkertnek, a Városliget. Ezek a kertek egyfajta mulatókertek is voltak, amelyekben a vendéglők kapták a központi szerepet, de a kerítéseiken belül tartottak szabadtéri színházi előadásokat is – például a Skopeck-kertben, a mai Epreskert környékén fekvő egykori kerthelyiségben.

A most következő kertek sajnos ma már nem léteznek, csak elképzelni tudjuk, milyen gyönyörű lehetett a tavasz a „kerítések” mögött.

A Budavári Palota mesebeli várkertje

Kanyargós ösvények, egzotikus növények, ezernyi színben pompázó virágok, üvegházak vagy oranzsériák, szökőkutak, sziklakertek, télikert, pergolák, zöld átjárók. Csak hunyjuk be a szemünket, és képzeljük el, milyen mesebeli látványt nyújthatott a budai királyi várkert egykoron. 

A kertről és annak egzotikus növényeiről, a citrusfélékről vagy a gránátalmáról már Mátyás idejében is beszéltek a krónikások, de a kert igazi fénykora a 19. században volt, amikor az itáliai kertkultúrában jártas József nádor több ezer növényt telepített be, majd Ybl Miklós, később pedig Hauszmann Alajos egy európai hírű királyi rezidenciát és ahhoz tartozó kerteket álmodott meg. A kertben ötvöződtek a neoreneszánsz, a manierizmus, a szabályos virágágyasokkal dolgozó barokk stílus és a tájképi kert elemei is.

Itt állt a Hauszmann által tervezett, Erzsébet királyné számára épült, népies jellegű kerti ház is, ahol a királyné séta közben meg tudott (volna) pihenni vagy rossz időben menedéket találni. A ház elé hegyi patak vizével éltetett alpesi sziklakertet is építettek Witzel Nándor főkertész elképzelései szerint, melynek köveit az Alpokból szállították Budára, és különleges havasi növényekkel telepítették be. A sziklakert alatt mesterséges barlang vezetett át, tetején keskeny ösvény vezetett. Szomorú, de Erzsébet királyné nem élte meg a kerti ház megépülését és átadását, de Hauszmann szerint két héttel a tragikus merénylet előtt meglátogatta az akkor még készülő kerti lakot, melyet az 1950-es évek elején bontottak le teljesen.

A várkert a II. világháborút még túlélte, de az utána következő földmunkákat, régészeti feltárásokat már nem. Jelenleg a Nemzeti Hauszmann Program keretében tervezik újra az egykori zöldterületeket, parkokat és sétányokat a történeti örökség, de egyben a klímaváltozás figyelembevételével, és visszatérnek az üvegházak is, melyekbe szubtrópusi növényeket helyeznek majd el.

A Bellevue Szálló függőkertje

Az Attila út 93. (régen 53.) szám alatt egykor a Bellevue Szálló állt, most mezőgazdasági múzeumként és könyvtárként működik a többször is átalakított épület. A Várra néző szálló függőkertjét és teraszát pálmák és díszfák övezték egykor (itt megnézhetjük, hogyan festett akkoriban). 

Az átépítések következtében a függőkert, a teraszok eltűntek, de hajdanán a kivilágított függőkertben esténként jazz- és cigányzene szólt, és garden partykon táncolt a jómódú közönség.

A Rudas fürdő kis parkja

A mai Romkert helyén egészen a II. világháborúig a Rudas fürdő kis parkja várta az odalátogatókat, ivókutakkal és csarnokkal, kerthelyiséggel és rendezett növényvilággal a Gellért-hegy lábánál. A fürdőtől északra fekvő kis parkba az Attila-forrás vizét vezették ki, eleinte egy telefonfülkére hasonlító kis üvegbódéból, később egy márványból faragott, kehely formájú nyitott kútból – derül ki Fecske László Gábor örökségvédelmi sorozatából. 

Az Erzsébet híd építésével egy időben a park közepén alakították ki a Hungária gyógyvíz szabadtéri ivókútját is. A háború alatt a Rudas Gyógyszálló romba dőlt, az ivókutak tönkrementek, romjaik helyén nyitott meg a Romkert. A park ma lebetonozva áll, egyedül egy még ma is álló platánfa tanúskodik a régmúlt időkről.

A másik Károlyi-kert

A Pollack Mihály tér mögött, a Múzeum utcában található Károlyi-palota és historizáló kertje a 19. században épült, Ybl Miklós tervei alapján. A kert közepén egy szökőkút és négy virágokkal és gyeppel beültetett rész, vagyis parterre volt. 

A kert homlokzatát hagyták lepusztulni, az egykori kovácsoltvas kapuból semmi sem maradt, a kert helyén parkoló üzemel. A kertfalak azonban viszonylag jól megmaradtak, vadszőlő futott fel rájuk.

Beleznay-kert

Az egykori kert képét ma már csak Cserna Károly festőművész és illusztrátor vízfestménye, valamint néhány kifakult fotó őrzi. A Beleznay-palota kertje a mai Rákóczi út és Puskin utca sarkán lévő telken állt, és a nemesi család kihalása után, 1828-tól különféle fogadósok vették bérbe a rajta álló épületet, és népi mulatságot rendeztek a kertben, vidéki színtársulatok fellépésével. Később, a 19. század közepén szabadtéri színpad is működött itt. 

A palotát 1891-ben bontották le, vele együtt a kerthelyiség is megszűnt. Érdekesség, hogy a kertben tartott 1873. március 23-i gyűlésén jelentették be a Magyarországi Általános Munkáspárt megalakulását.