A kéményseprő jókedvű, kefével-biciklivel járkáló, kormos ábrázatú figurájához sokféle hiedelem kapcsolódik. Sötét ruhájuk miatt akár félelmetes babonák tárgyai is lehetnének, ám ez egyáltalán nincs így, nekik köszönhetjük a szerencsét, különösen újévkor. Képgalériánkban régi budapesti kéményseprők mutatkoznak be.
A kéményseprő vidám, sötét ruhás, kormos képű, hosszú kefével felszerelt figurája egyike az újév legismertebb szerencsehozó szimbólumainak, de máskülönben is sok hiedelem fűződik a jellegzetes szakmához.
A babona szerint szerencsések leszünk, ha kéményseprőt látunk, különösen újév reggelén. Ha pedig biztosra akarunk menni, és semmi esetre sem kerülnénk el jobb sorsunkat, mikor belebotlunk a szakemberbe, akkor ki is kell mondanunk: „Kéményseprőt látok, szerencsét találok”, majd ruhánk gombját megfogva addig kell sétálnunk, míg szemüveges emberrel nem találkozunk.
Noha egy nagyvárosban, ahol mindig sietünk valahová, a módszer egy kissé körülményesnek tűnik, azon érdemes elgondolkozni, hogy hogyan lehet ez a fekete ruhás, meglehetősen szurtos szakmát űző figura pozitív hős. Az okot szintén régi hiedelmekben kell keresnünk. Ezek szerint a kéményben rossz szellemek lakhatnak, amiket a kéményseprő munkája közben elűz, kipucol. A korom ráadásul mágikus anyagnak is számított, ami még inkább a természetfeletti felé terelte a tisztességes szakemberek munkájával kapcsolatos elképzeléseket.
Akárhogyan is, a kéményseprők Magyarországon már a középkor óta ritka, de megbecsült tagjai voltak a közösségeknek, a városokban pedig fontos tűzvédelmi szerepet is elláttak. Sőt, egyes helyeken kályhák, kandallók építésével is foglalkoztak, ám ezt a tevékenységüket szigorú szabályokhoz kötötték. Így ha a babonákban kételkedünk is, az azért egészen biztos, hogy mikor kéményseprőt látunk, olyan emberrel van dolgunk, aki tisztábbá és biztonságosabbá teszi életünket és környezetünket, ez pedig mindenképp szerencsét hoz.
(Borítókép: Kanyó Béla - Fortepan)
Kapcsolódó cikk:
