A sorozatgyilkos, a zsaru, a filozófus meg a káoszba süllyedt Amerika – 9 új könyv napjaink írókirályaitól

1. Paul Auster: Baumgartner (21. Század Kiadó)

Mivel életem top 5 könyve között bérelt helye van az amerikai író New York trilógia című kötetének, ezért minden egyes új műve kiemelt figyelemben részesül nálam. Míg legutóbbi könyve, a 2017-ben megjelent 4 3 2 1 egy monumentális, igazán vaskos regény lett, addig az új, a Baumgartner szinte nyúlfarknyi, jócskán alulról súrolja a 200 oldalt, ami viszont semmit nem vesz el az értékéből, csak gyorsabban végez vele az olvasó ember.

A feleségét egy súlyos tragédia után elvesztett Sy Baumgartner, a nyugdíjaskorú, de még aktív filozófiaprofesszor a szerző Paul Auster alteregója. Az élete vége felé jár, tele van veszteséggel meg keserűséggel, és épp tanácstalanul bóklászik és szerencsétlenkedik a saját hétköznapjaiban, amikor megismerjük. Vannak ugyan rövid és hosszabb távra szóló feladatai, dolgai, de a lelkesedése már erősen megkopott. Auster új regénye pedig arról szól, hogy szerzi azt vissza, hogyan talál vissza abba az életbe, amiből talán már nincs sok hátra. Amíg élünk, remélünk és cselekszünk, és ezt teszi Baumgartner is, és bár jórészt kudarcok sorozata éri, végül kap a sorstól egy fogódzót, egy új reményt, ami az emlékezés útján feltárt múlt ajándéka, és a jövőbe, az életbe vezet.

Auster nagy erénye, hogy nagyon egyszerű szavakkal ír, még a legbonyolultabb dolgokról is világosan, érthetően és kendőzetlen őszinteséggel. Épp ezért Austert nemcsak a filozófiaprofesszorok, a bölcsésztudatúak és az irodalmárok érthetik meg viszonylag gyorsan, de bárki más is, aki szereti a könyveket, az irodalmat és a nagy kalandról, vagyis az életről szóló igaz meséket.

(188 oldal, 5490 Ft)

2. Jeroen Olyslaegers: Vadasszony (Helikon Kiadó)

Az Antwerpenben élő és alkotó szerző a kortárs flamand irodalom egyik legjelentősebb alkotója, aki drámák és tárcák mellett regényeket is ír. Már az előző könyve, a Védőr is megjelent magyarul, és reméljük, hogy az író az új regénye, a Vadasszony után végre nálunk is elfoglalja a neki kijáró tiszteletteljes irodalmi posztot.

Olyslaegers előző regénye a II. világháború idején, a németek által megszállt Belgiumban játszódik, a Vadasszony azonban még ehhez képest is jócskán visszalép a múltban, az 1550–1560-as években játszódik, jórészt Antwerpenben. Főhőse Beer, aki egy fogadót vezet, ahova sokan betérnek, ráadásul sokféle ember, így az izgalmas történet mellett egy társadalmi tablót is kapunk az akkori világról. Ami pedig milyen lehetett, merül fel az izgalmas kérdés, és pláne a ma embere számára kijelenthető: nyugtalanító és bizonytalan. Ez az érzés pedig csak erősödik az olvasóban már az első oldal után, de aztán oldalról oldalra haladva is. Az erre-arra kanyargó történetet maga a főszereplő fogadós meséli el, már jócskán a történések után, egy augusztusi napon visszaemlékezve a múltra. Elmeséli előbb három tragikus házasságának és feleségei halálának történetét, majd a mindent elsöprő, negyedik kapcsolatát a címszereplő Vadasszonnyal, ami aztán a korabeli Antwerpen társadalmi-politikai történéseivel összefonódva egy jóval nagyobb volumenű mesét eredményez. Bár a regény vaskos, már az első oldalon beszippantja az olvasóját, húzza egyre beljebb a történet szövevényeibe, és nem ereszti. Olyslaegers szövege erőteljes és letaglózó, kiválóan mesél, ráadásul egy olyan nyelvezetet használ, ami ugyan a ma embere számára is érthető, mégis azt az érzést kelti benne, hogy egy akkori, 1550-es évekbeli szöveget olvas.

(558 oldal, 4999 Ft)

3. James Ellroy: Általános pánik (Jaffa Kiadó)

Arra, hogy krimi és krimi között óriási különbség lehet, illetve hogy krimiirodalom és szépirodalom állhat egymáshoz egészen közel, akad néhány példa, az egyik pedig a veterán crime story szerző, James Ellroy, akit a legtöbben az 1990-es regénye (L. A. Confidential) és az abból készült 1997-es film (magyarul: Szigorúan bizalmas) alapján ismernek. Masszív rajongótáborral bír nálunk is, legalábbis a tény, hogy szinte minden könyve magyarul is olvasható, ezt bizonyítja.

Az Általános pánik viszonylag új, 2021-es munka, amivel Ellroy megnyitott egy új univerzumot, a Freddy Otash-sorozatot, melynek egyébként Amerikában idén jelent meg a második kötete. A címszereplő nem kitalált alak, hanem a valóságban is élt, egy igazi túlélőművész és szerencsevadász volt: rendőrként kezdte, majd volt magánnyomozó, megoldóember (ún. fixer) Hollywoodban, és ő adta ki a korszak legmocskosabb pletykamagazinját, a Confidentialt is. Róla mintázta Jack Nicholson karakterét Roman Polanski Kínai negyed című filmjében. Otash 1992-ben, 70 évesen hunyt el. Ellroy új sorozata pedig az ő történetét meséli el, persze jó alaposan kiszínezve, amit maga a főszereplő mesél el, már idősen, visszaemlékezve a múltra. A sztori egyetlen szelete sincs finomítva, hanem a szerzőhöz méltó módon karcos és nyers, ha pedig az kell, akkor tiszteletlen, provokatív, egy igazi szemétláda, akárcsak a főhőse. Ugyanakkor szerethető és magával ragadó is, különben nem sokan olvasnának Ellroyt, aki szinte sportot űz abból, hogy erkölcsileg jócskán kikezdhető alakokat zsúfol egy-egy regényébe.

(360 oldal, 4999 Ft)

4. Noah Hawley: Himnusz (Agave Könyvek)

Az amerikai szerzőt a legtöbben tévés munkái miatt ismerik, mert bár Hawley alapvetően író, második regénye megjelenését követően a tévésorozatok világa felé fordult, többek között a Bones (magyarul Dr. Csont) forgatókönyvírója volt három évadon át), így amellett, hogy regényeket is ír, tévés szériák írója, producere, sőt megalkotója (neki köszönhetjük a Fargo-sorozatot, amelynek épp most megy az ötödik évada), Emmy- és Golden Globe-díjat is kapott már. Hawley-nak pár éve magyarul is megjelent az egyik regénye, a Zuhanás előtt, ami egy szerencsétlenül járt magánrepülőgép tragédiájának és utóhatásainak hátborzongató és felzaklató története.

A most kiadott Himnusz viszont az eddigi legnagyobb vállalkozása a szerzőnek, egy monumentális, nagyívű, sok szereplőt és szálat mozgató nagyregény, egy vaskos Amerika-kritika. Korunkról rajzol pontos és analitikus, sűrű szövésű képet. A szépirodalmi igénnyel megírt politikai-társadalmi thriller az apokalipszis felé öles léptekkel haladó, egyre inkább a káoszba fulladó Amerikáról mesél, és amilyen olvasmányos a stílusa, annyira kényelmetlen olvasni. Amerika vérben úszik, és nemcsak azért, mert elönti az utcákat a hétköznapi erőszak, hanem azért is, mert a jövő reménységei, a fiatalok nagy tömege követ el öngyilkosságot, ráadásul a káosz szépen lassan átlépi a hatalmas ország határait is. A főszereplő Simon is az egyik gyermekét elvesztett apa, aki egy karizmatikus fiú bűvkörébe kerülve indul el egy különös küldetésre, ami jóval nagyobb hatással bír a világra nézve, mint azt elsőre gondolná az ember. A Himnusz a világ sorsáért aggódó, félelmetes hangulatú könyv, ami felér egy provokációval: vagy észhez térünk még időben, vagy valami olyasmi lesz a nem túl távoli jövőnk, mint amit Noah Hawley megjósol.

(460 oldal, 5780 Ft)

5. Colson Whitehead: Alvilági becsület (21. Század Kiadó)

A kétszeres Pulitzer-díjas amerikai szerzőt nem a könyvesboltokból ismerem elsősorban, hanem a tévéképernyőről. Bár már a 90-es évek vége óta jelentek meg könyvei, az első, ami nagyot ütött, a 2016-os A föld alatti vasút volt, amiből igen magas minőségű tévésorozat is készült. Aztán jött a Nickel-fiúk, utána pedig az a trilógia, ami Harlemről szól, és aminek most jelent meg a második kötete.

Akinek már herótja van a trilógiázástól – teljes joggal, tegyük hozzá –, annak talán megnyugtató, hogy Colson Whitehead nem úgy ír trilógiát, mint a fantasyszerzők. A Harlem mindennapjait a piti bűnözők és a félvilági alakok szemszögéből feldolgozó regények más-más évtizedben játszódnak, csak a helyszín, a központi figura meg a körülötte sertepertélő alakok ugyanazok. Ráadásul azzal sincs baj, ha nem sorrendben olvassa a könyveket az ember, amelyekből eddig kettő jelent meg.

A központi alak Ray Carney, aki a 60-as években játszódó első kötetben (Harlemi kavarás) még kisstílű orgazda csupán, az Alvilági becsületben viszont, ami már a 70-es években jár, jó útra tért bútorkereskedő, aki a gazdag fehérek lecserélt, de még jó állapotú, használt lakberendezési tárgyait árulja üzletében, jórészt tehetősebb feketéknek. Akárcsak az előző kötet, ez sem egyetlen történetet mesél el, hanem három különböző időpillanatban játszódó, epizodikus korrajz, amiben a bűnügyi regények világa keveredik a szatíra elemeivel. Bár a mű mértani középpontjában Carney, a családja és az üzlete áll, nem mindig ő a történet legfontosabb szereplője, van, hogy ő csak úgy át-átsétál a díszletek között, az aktuális balhét pedig más viszi el, jelen esetben Carney régi haverja, a szintén exbűnöző biztonsági ember, a sosem finomkodó Bors. Bár a regény szórakoztató és időnként mulatságos, mégsem elsősorban ezen erényei miatt jó, hanem a hiteles korrajz és a még papíron is eleven figurák miatt. Már alig várjuk a – reméljük – jövőre érkező harmadik kötetet, ami pedig már a 80-as évek Harlemjéről fog szólni.

(336 oldal, 5990 Ft)

6. Cixin Liu: Gömbvillám (Európa Könyvkiadó)

Ha valaki 10-15 évvel ezelőtt vagy még régebben méltatta volna a kínai sci-fit, biztosan görbe szemmel és erősen kételkedve nézett volna rá, manapság viszont az egyik legmenőbb dolognak számít, és nem is csak a sci-fi-rajongók körében. A két sztáríró vitán felül Ken Liu, illetve Cixin Liu, akinek A háromtest-probléma című regényfolyama a kínai sci-fi eddigi csúcsműve, rövidesen érkezik a Netflixre az abból készült tévésorozat is.

A háromtest-probléma kötetei 2006 és 2010 között jelentek meg, a nálunk most kiadott Gömbvillám pedig még ezek előtt, 2004-ben. A sci-fi-írók nagy részét két kategóriába lehet elhelyezni: az egyik csoportnál a tudományos, a másiknál a fantasztikus jelző a hangsúlyosabb; a Pekingben élő, idén 60 éves szerző pedig az előbbibe sorolható. Könyvei, akárcsak a most megjelent Gömbvillám, sokrétű munkák, a tudományos, filozófiai, politikai, történelmi és morális háttér ugyanolyan meghatározó erővel bír benne, mint az izgalmas történetvezetés, a sztori kalandossága. A főszereplő, Csen a tizennegyedik születésnapján veszíti el a szüleit egy gömbvillámnak köszönhetően, a trauma pedig olyan mély nyomot hagy a fiatal fiúban, hogy aztán a további életét a jelenség vizsgálatának szenteli. Az eleinte pusztán tudományos vizsgálódásba egy adott ponton bekapcsolódik a katonaság is, mivel ígéretes fegyverfejlesztési lehetőség rejlik Csen kutatásában, ez pedig a terroristák érdeklődését is felkelti. Nyugtalanító mű, ami nem mentes attól sem, hogy az összeesküvés-elméletek rajongói számára szolgáljon némi munícióval.

(384 oldal, 5499 Ft)

7. Bret Easton Ellis: A szilánkok (Helikon Kiadó)

A jövőre 60 éves botrányszerző, a provokáció egyik nagymestere, az amerikai Bret Easton Ellis több mint egy évtized után ismét visszatért a szépirodalomhoz, és az esszéket meg a tévés kiruccanást követően újra írt egy regényt, ráadásul az eddigi legvaskosabbat, egy nagyregényt, ami a szerző fiatalkorába repít minket vissza.

A szilánkok az 1980-as évek elején játszódik, Los Angelesben, és nagyjából abba az időszakba repít bennünket vissza, amiben Ellis legelső regénye, a Less Than Zero (Nullánál is kevesebb) is játszódik. Csak ezúttal nem egy fiatalember veszi górcső alá a közelmúltját, hanem egy jócskán középkorú a távolit, ráadásul úgy, hogy már több évtizednyi tapasztalattal is rendelkezik az élet terén. A mű főszereplője egy 17 éves srác, Bret, aki végzős gimnazista, ráadásul – mivel a szülei épp Európában utazgatnak – egymaga foglalja el a legendás Mulholland Drive-on álló házukat. Ugyanazt csinálja, mint az összes kortársa: falja a drogokat, sokat szexel, sőt kísérletezik is e téren, valamint megállás nélkül bulizik. Ebbe a kissé káoszos, mégis normálisnak mondható képbe piszkít bele egy titokzatos új diák, egy Pákász nevű bizarr sorozatgyilkos, meg egy növekvő népszerűségű, groteszk hippiszekta, és a szokványosnak mondható tinédzserlét egy csapásra megborul, hogy aztán egymást érjék a meglepő és durva fordulatok. Akinek hiányzott Breat Easton Ellis, most elégedetten dőlhet hátra, mert kedvence nemcsak megint ír, de újra olyan erősen, mint anno a legjobb pillanataiban.

(586 oldal, 6999 Ft)

8. Alessandro Baricco: A Játék (Helikon Kiadó)

A Torinóban született író talán a legnépszerűbb a modern olasz szerzők között, amit elsősorban a regényeinek köszönhet, melyek 1991 óta jelennek meg. A Selyem vagy a Novocento című könyvei (utóbbiból készült Az óceánjáró zongorista legendája című pazar film) a legismertebbek, ezeket nagyjából mindenki ismeri. Ám Bariccónak van egy másik oldala is, az esszéista, amelyik nagyon másféle könyveket ír, mint a regényíró.

Baricco friss könyve, A Játék is az esszéirodalomba sorolható mű, ráadásul folytatása a szerző egyik korábbi könyvének, a 2006-ban megjelent Barbároknak. Az a könyv a digitális forradalom hatásairól értekezett, izgalmasan és érdekesen, és azt summázta, hogy a digitális forradalom nem egy újabb barbár invázió az emberiség és a gondolkodás ellen, hanem egy olyan szellemi mutáció, ami új civilizációt, új világrendet teremt. Ez a változás pedig Baricco szerint pozitív lesz. Innen folytatja új könyvében, ami az azóta eltelt bő másfél évtized tapasztalatait és eredményeit vizsgálja, majd von le belőlük konzekvenciákat. Szót ejt az internetről, a közösségi médiáról, az okostelefonok és az applikációk világáról, valamint a mesterséges intelligencia kérdéskörét is érinti. Végkövetkeztetése megint csak pozitív, a digitális világot és vadhajtásait, változásait általában érdeklődve figyeli, és egy mindenre kiterjedő szellemi forradalom eszközeiként tekint rájuk. A jövőbe szép új világot vizionál, és bár szeretne hinni benne, hogy minden jó is lesz, azért nem rejti véka alá azon véleményét sem, hogy a jövő alapvetően bizonytalan, és bármi bármikor félremehet, abban pedig nem biztos, hogy sok köszönet lesz.

(414 oldal, 4499 Ft)

9. Alan Moore: Megvilágosodások (GABO Kiadó)

Az angol szerző főállásban a brit képregény-irodalom legnagyobb alakja, számos nagy sikerű, később mozivászonra, tévéképernyőre került mű megalkotója (többek között Watchmen, V for Vendetta, From Hell), aki egyébként maga is úgy néz ki, mintha a saját szereplője lenne. Bár elsősorban a képregények révén ismert, időnként néha tollat ragad, és a prózával is megpróbálkozik. 1996-ban és 2016-ban megjelent már egy-egy regénye, tavaly pedig egy novelláskötete, ami idén nálunk is kiadásra került.

Ahhoz nem férhet kétség, hogy Moore fantáziája határtalan, és a világot meg a jelenségeit is jól érti és ismeri, így a kérdés az, hogy ami képkockákban és rövid mondatokban működik, az prózában is megállja-e a helyét. És a helyzet az, hogy meg, annyira, hogy az emberben fel is merül olvasás közben, hogy miért kellett ezzel a kötettel ennyit várni. Moore szürreális és bizarr világa megél rajzolt képek nélkül és helyettük sokkal több szöveggel elmesélve, a hatás így sem marad el. A 9, különböző hosszúságú történet elsősorban a világot és jelenségeit vizsgálja meg kritizálja, azok kapcsán fogalmaz meg jóslatokat, de emellett képes arra is, hogy odaszúrjon az „övéinek” is, merthogy az egyik írásában még az önmaga paródiájává váló, lassan mindent felzabáló, mozis sorozatokban és trilógiákban mániákusan hívő amerikai – részben filmes – képregényiparnak is bevisz egy gyomrost.

(470 oldal, 6490 Ft)