12:12-kor egy szürke függöny és két biztonsági állít meg és tart vissza attól, hogy meglássam, mit alkotnak a New Generation szekciójában lévő fiatal tervezők (VALENTIN SZARVAS, MACIEJ NODZENSKI
[PL], SIDLETSKIY
[UA]
, SZCZYGIEL
[PL], MAJA PILAREK
[PL]). Csak nem vettem fel hiába a VALENTIN SZARVAS kendőmet (mert úgy illik), amit amúgy Bak Imre inspirált... Úgy látszik, de. És nem léphetek be. Semmit a szemnek, semmit a kéznek, semmit a lábnak alapon. Csak egy kis résen át lesem ki a szetteket, a sziluetteket.
Stílusosan elkésni itt nemhogy szégyen, de egyenesen fájdalmas. Ha valaki nem járt divatbemutatón, de a jövőben tervezi, akkor készüljön úgy, hogy nagyon könnyű lemaradni róla, mert a legtöbb esetben az ültetéstől, a helyezkedéstől kezdve a show-n át a tervező megtapsolásáig mindössze maximum 20 percig tart az ámulat.
Divat itt, divat ott, divat mindenhol!
Szeptember első hétvégéjén onnan ismerszik fel, hogy ki igyekszik a Fashion Weekre, hogy Budapest különböző pontjáról többnyire feltűnő és egyedi outfitben szivárognak a Millenáris felé. Egyébként már augusztus 28-tól rengeteg eseményt kínáltak a divathét kapcsán, többek között kerekasztal-beszélgetéseken, workshopokon, zenei programokon és különleges vásárlási lehetőségeken keresztül kapcsolódhattunk be a divat világába. A hétvégi bemutatókon kívül ez közel 20 side eventet jelentett, melyek közül mi is részt vettünk például a TOMCSANYI idei őszi-téli kollekciójának exkluzív betekintésén, ami már előrendelhető is.
Most először volt a milánói divathét gyakorlata alapján Fashion HUB, ami egy kiváló kezdeményezés,
Most először volt a milánói divathét gyakorlata alapján Fashion HUB, ami egy kiváló kezdeményezés,
ugyanis ezzel a Millenáris Nemzeti Táncszínházban a tervezők prezentációival és izgalmas szakmai kerekasztal-beszélgetésekkel, előadásokkal találkozhattunk. Emellett pedig a Fashion HUB pop-up store-jában kedvelt hazai és régiós tervezők darabjaiból vásárolhattunk. Ez már azért is egy nagyon jó dolog, mert itt lehetett megismerkedni olyan kisebb-nagyobb márkákkal, és kézzel tapintani vagy felpróbálni az alkotásaikat, mint például a DAN!ELLE vagy a Secondland.
Nekem például most először volt hozzájuk szerencsém, de színes és mintás darabjaikkal és remek technikai megoldásaikkal egy pillanat alatt meggyőztek. Ráadásul DAN!ELLE darabjait Darja Donezz ukrán tervezővel és a THEFOUR magyar márkával együtt a Táncszínházban egy érdekes kiállítás keretében is megtekinthettük, ahol a tervezőktől is kérdezhettünk. Itt a THEFOUR például fóliába tekert bábukon szemléltette darabjait.
A divathét két fő napján közel 40 márka mutatta be legújabb tavaszi-nyári kollekcióját,
A divathét két fő napján közel 40 márka mutatta be legújabb tavaszi-nyári kollekcióját,
és amit fontos kiemelni, hogy a BCEFW eddigi történetében a legmagasabb számban 14 régiós tervező volt jelen. Ez már olyan szempontból is nagyon előnyös, hogy kreatív és kulturálisan is sokszínű energiák szabadultak fel mind a hazai és a külföldi tervezők között, mind pedig azokon belül. Az, hogy a Young Talents is be lett vonva idén, szintén hasonló hatást ért el, a sokszor szidott Z generáció is meg lett szólítva, és így más generációk is közelebb kerültek hozzá. Minden generáció be lett vonva, inspirálódhattak egymástól, ki-ki megtalálhatta a leginkább hozzá illő darabokat. Ebből következik, hogy a programokon kívül a kollekciók is nagyon sokrétűek voltak.
Hordhatóság vs. extravagancia
A BCEFW fő programja, a kétnapos divatbemutató-sorozata a február eleji prezentációs tematikával ellentétben kifutós bemutatókból állt a Millenáris G épületének falain belül, de néhány különleges, kültéri show-val élénkítve azokat. A szervezők és a tervezők körében közös pont volt a fenntarthatóság, a hulladék mennyiségének minimalizálása az anyagválasztásban és a szabási technikákban egyaránt. A New Generation egyik kiváló példája erre Szarvas Valentin Önmagamra hajlok vissza című MA-s diplomamunkája, mely szerint a kollekció egy alapvető ruhatárból áll, és három egységre osztható, a lényege pedig, hogy a meglévő egyes ruhadarabok dekonstrukciójával vagy épp rekonstrukciójával ér el változást.
Legyen hordható, vagy inkább legyen extravagáns?
Ha összességében tekintünk az idei divathétre, akkor a hordhatóság és a variáció a két kulcsszó. Nem egy márka kollekciójában volt megfigyelhető a törekvés: olyan maradandót létrehozni, amit tényleg ki lehet használni, megszeretni és sokszor sokféleképpen felvenni.
A szombati napon ilyen volt például a cseh TRK márka szirének inspirálta kollekciója vagy a szlovák Petra Kubíková L I N E SS24, mely a L I N E AW2324 folytatása, amit szintén a BCEFW keretében mutattak be idén februárban. A ruhadarabok formái folyékonyan kapcsolódnak egymáshoz, de a rétegezésnek köszönhetően, amely a tavaszi vonal kulcspontja, egy új vizuális játékot mutat. Ez a kollekció is
távol állt
az extravagánstól, inkább egyfajta tiszta szűziesség jellemezte.
A BORBALA márka hozta a szokásos extra színkombinációit és meglepő formavilágát. Az új kollekciót Borbála szülőhelye, Erdély kulturális öröksége ihlette. Borbála a 2000-es évek elején volt gyerek, amikor a román társadalom gyorsan magába szívta az amerikai és a nyugat-európai hatásokat, miközben megőrizte a magyar, a román, a szász és a cigány folklór hihetetlenül gazdag és soknemzetiségű örökségét. A kollekció mindezen elemek keverékeként jött létre, a nagymama kézzel készített hímzéseitől kezdve a 2000-es évek gyermekrajzfilm-figuráiig.
A GUDU ukrán márka új kollekciójában folytatta az erős nő koncepcióját, és olyan szabáskísérletekkel dolgozott, amelyek hangsúlyozzák az egyéniséget. Itt is olyan darabok születtek, amelyek könnyen beilleszthetők a meglévő ruhatárba.
Ezúttal Merő is visszavett a túl színpadias hatásból, és Végtelen vakáció-kollekciójában a 60-as évek nosztalgikus és felszabadult érzését adta vissza, a hétköznapokban is hordható szimplicitással.
Egy-két pillanatban hiányoltuk a divatbemutatókból a kirívóbb, mély benyomást keltő szetteket. Természetesen nem az haute couture kategóriára gondolunk. Ezt a hiányérzetet azért befoltozták például Kerényi Virág szokásos látványos fejfedői, illetve aki a legnagyobb meglepetést okozta az idei Fashion Weeken, az a Sugarbird volt.
Az egyik legizgalmasabb show-t tőlük láthattuk, amely négy izgalmas témát dolgozott fel: a Zsolnay kerámia, a Babybird, a the Queen and the gang és a Sugarboy. A Zsolnay kerámiák például a ruhákon kívül a kiegészítőkben is megmutatkoztak, aminek az érdekessége, hogy magától a porcelángyártól kapták ehhez az alapanyagot. A modellek kezében óriási vázák is feltűntek, csodáltuk, hogy nem ejtik le őket, amitől még monumentálisabbnak hatott a bemutató.
Tomcsányi Dóri most is megmosolyogtatott minket kreatív mintáival. Az idei kollekció megalkotásakor az foglalkoztatta leginkább, hogy hogyan tudja a magyarságtudatát a legjobban feldolgozni. Ez pedig
miskakancsók és alföldi tányérok formájában öltött testet a ruhákon, mindenféle izgalmas grafikai átdolgozásban.
miskakancsók és alföldi tányérok formájában öltött testet a ruhákon, mindenféle izgalmas grafikai átdolgozásban.
A zene és a látvány szimbiózisa
A divatot ha közelebbről megnézzük, akkor valójában egyfajta összművészetiség jellemzi. Nagyon sokszor más művészeti ágak inspirálják, így nem lehet egy művészeti ágként tekinteni rá. Lehet inspiráció a képzőművészet, az iparművészet vagy a zene területén. A divatbemutatókat is általában vegyítik más ágakkal, hiszen a látvány szempontjából sokszor bele sem gondolunk, mennyi minden játszik szerepet.
De mitől jó egy bemutató, és mi a helyzet a zeneválasztással? A legtöbben vizuálisak vagyunk, de hétvégén megtapasztalhattuk, hogy milyen az, ha ehhez egy tökéletes zene is társul. A személyes kedvenc a lengyel VICHER márka volt. Amikor kijött az első modell egy acidos zenére, az volt az érzésem, hogy na igen, megérkeztünk! Végre egy igazi szláv energia. Ráadásul az egyik modellen egy olyan piros ruha volt, ami a fejét is teljesen betakarta, legtöbbünknek pedig az első asszociációnk rögtön a 30 000 Swarovski kristállyal kirakott és piros Schiaparelli ruhában lévő Doja Cat énekes volt. A végén pedig az összes modell egy Lilly Palmer- és Thomas Schumacher-trackre vonult, és láthatóan a körülöttem lévőknél nem a kamera volt megnyitva a telefonjukon, hanem a Shazam.
Kata Szegedi bemutatóján pedig a modellek Beton.Hofi zenéire vonultak. Ez adott is volt, mert a tavaszi-nyári kollekciójában a streetwearhatások találkoztak a kézművességgel, az eredmény egy viselhető, építészeti sziluetteket tartalmazó vonal lett. Az elmúlt szezonokhoz hasonlóan a fő inspirációt a kortárs művészet és zene adta, keveredve az egyre inkább teret nyerő streetwearkultúrával.
Az idei divathéten is sok-sok inger és meglepetés ért, jó volt látni és megtapasztalni, hogy a művészetek hogyan hatnak egymásra, hogyan vonják be a fiatalabbakat is. Ezek mind azt jelzik, hogy a divatnak és a Budapest Central European Fashion Weeknek van létjogosultsága és hatása az emberekre. Még csak most lett vége, de már számoljuk vissza a napokat a következőig.
