A világ első roma divatháza, a 2010-ben alapított Romani Design korábbi kollekcióinak darabjaiból nyílt kiállítás augusztus 17-én a budapesti Hagyományok Házában. A tárlat mondanivalója azonban jóval több, nem csupán a különleges, haute couture ruhadarabokra akarják ráirányítani a figyelmet, hiszen a márka immár 13 éve küzd a saját eszközeivel a romák társadalmi és kulturális integrációjáért idehaza és a nemzetközi színtéren is.
A Varga Erika és Varga Helena által elindított divatmárka immár évek óta együttműködik a Hagyományok Házával, így örömmel vállalták a felkérést, hogy az intézményhez tartozó Magyar Népi Iparművészeti Múzeum Kallós Zoltán kiállítóterében rendezzenek be egy kamaratárlatot, amely legalább olyan hangsúllyal mutatja be a ruhák mögötti gondolatiságot, mint a mesterségbeli részt. Az „Aktivizmussal a tradíciókért” névre keresztelt kiállítás augusztus 17-én nyitott, és október 31-ig várja az érdeklődőket. A megnyitón a Magyar Állami Népi Együttes zenészei adták meg az alaphangot, felvezetve a tárlatot megnyitó Antalóczy Tímeát, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docensét és a vendégeket köszöntő Czingel Szilviát, a múzeum vezetőjét, egyúttal a kiállítás kurátorát.
A kiállítás két részre tagolt,
A kiállítás két részre tagolt,
a lényegében kettéválasztott terem egyik részét az elmúlt 13 év jellegzetes kreációi töltik meg, amelyek a márka munkásságát egyáltalán nem ismerőknek is átfogó képet adnak a brand esztétikájáról és a nagy fokú mesterségbeli tudásról, ami ezeket a ruhadarabokat és kiegészítőket jellemzi. A második szekcióban a próbababák társadalmi üzeneteket viselnek magukon, amelyek a márka és a korábbi kollekciók aktivistatevékenységét szemléltetik. Továbbá felteszik a kérdést, hogy vajon ezekben a társadalmi, a cigányságot érintő kérdésekben történt-e változás, javulás. Ennek megválaszolását azonban szándékosan a szemlélőre bízzák.
A szicíliai és dél-itáliai motívumkincset felhasználó Dolce & Gabbanához sokszor hasonlítják a magyar márkát,
A szicíliai és dél-itáliai motívumkincset felhasználó Dolce & Gabbanához sokszor hasonlítják a magyar márkát,
hiszen az élénk, bátor színhasználat, a karakteres, folklórból táplálkozó minták vizuálisan valóban hasonlóvá teszik a két dizájnbrandet. Ami azonban lényeges különbség, hogy míg az egyik csupán tetszetős ruhadarabokat szeretne eladni némi olasz életérzéssel fűszerezve, addig a Romani Design darabok egyúttal kommunikációs eszközöknek is tekinthetők. A cég művészeti vezetőjének, Varga Erikának nem titkolt szándéka volt az alapításkor, hogy olyan ruhadarabokat állítsanak elő, amelyek egyrészről segítenek megerősíteni egy sokszor marginalizált, netán ebből kifolyólag asszimilálódni vágyó csoport identitását és csoportkohézióját, másrészt a hídszerep is nagyon fontos, amit akár egy szoknya vagy egy blúz is képes betölteni a többségi társadalom és a roma kisebbség közötti távolság felszámolásában.
A kiállított darabok egytől egyig haute couture-nek tekinthetők,
A kiállított darabok egytől egyig haute couture-nek tekinthetők,
és nemcsak azért, mert kézi munka által születtek meg. Környezetvédelmi és gazdasági megfontolásból is a márka igyekszik felesleget nem termelni, raktárkészletük így nincs, csak egyedi megrendeléseket vállalnak. Már csak azért sem tudnak berendezkedni a sorozatgyártásra, mert olykor vintage anyagokkal dolgoznak, amelyekből maximum egy-egy ruha telik ki, és bár már saját mintákat is terveznek, limitált, hogy azokból is mennyit varrnak. Kiemelhetnénk itt például azt a mintát is akár, amelynek központi alakja Varga Erika nagymamája, egy régi fotóból kivágott fiatal női arc – ezt használták egyébként idén a fogyatékkal élők és a halmozottan hátrányos helyzetűek munkaintegrációját támogató Fruit of Care, a szociális szövetkezeteket összefogó ernyőszervezet nőnapi gourmet-ajándék-dobozához is.
„Nem a múltba révedés volt a célunk ezzel a kiállítással, hanem hogy a látogatót megismertessük a mi alapértékeinkkel és alkotói látásmódunkkal. Nem véletlen egyébként a kiállítás címe sem, hiszen a divat és az aktivizmus hatásmechanizmusa szinte megegyezik egymással. A mi célunk ezzel az eddigi 13 évvel az volt, hogy a saját eszközeinkkel, ruhákkal és ékszerekkel segítsük a roma közösséget, hogy megerősödjék a kulturális identitása. Ez egyébként egy számunkra is érdekes utazás volt, és az a mai napig, hiszen például a roma folklór alig volt eddig kutatva, rengeteg még a kibogoznivaló. Ez a kultúrmissziónk, reméljük, hogy ez a kiállítás inspiráció lesz e téren is, hiszen sok még a mentenivaló. Mi nem is vagyunk a szó klasszikus értelmében vett divatmárka, hiszen nem az aktuális divatirányzatok alapján dolgozunk. A mi szemléletmódunk az, hogy a régi motívumokat úgy mentsük át, hogy azokat egy ma élő nő is örömmel viselje” – mondta el Varga Erika a We Love Budapestnek.
„Nem a múltba révedés volt a célunk ezzel a kiállítással, hanem hogy a látogatót megismertessük a mi alapértékeinkkel és alkotói látásmódunkkal. Nem véletlen egyébként a kiállítás címe sem, hiszen a divat és az aktivizmus hatásmechanizmusa szinte megegyezik egymással. A mi célunk ezzel az eddigi 13 évvel az volt, hogy a saját eszközeinkkel, ruhákkal és ékszerekkel segítsük a roma közösséget, hogy megerősödjék a kulturális identitása. Ez egyébként egy számunkra is érdekes utazás volt, és az a mai napig, hiszen például a roma folklór alig volt eddig kutatva, rengeteg még a kibogoznivaló. Ez a kultúrmissziónk, reméljük, hogy ez a kiállítás inspiráció lesz e téren is, hiszen sok még a mentenivaló. Mi nem is vagyunk a szó klasszikus értelmében vett divatmárka, hiszen nem az aktuális divatirányzatok alapján dolgozunk. A mi szemléletmódunk az, hogy a régi motívumokat úgy mentsük át, hogy azokat egy ma élő nő is örömmel viselje” – mondta el Varga Erika a We Love Budapestnek.
