A 30-as évek végén épült Margit körúti luxusbérház a Pozsonyi úti híres Dunapark házat is tervező páros, Hofstätter Béla és Domány Ferenc másik közös remekműve. Eredetileg a Weiss Manfréd Művek Elismert Nyugdíjpénztára bérházának épült a Rózsadomb aljában, és a kor minden modern luxusával fel volt szerelve. Nemcsak a lépcsőháza különleges, az üveghengerekben ingázó liftekkel, de az építése mögött álló, haladó szellemű filozófia is.
A város talán legkülönlegesebb lépcsőházát is rejtő, 1937-ben épült Margit körúti, „dugattyús háznak” is csúfolt bérházát a korszak gigavállalata, a csepeli Weiss Manfréd Művek építtette. Ha a Margit körút kapcsán szóba kerül a Bauhaus stílus, legtöbben talán azonnal az Átrium Színházra és épületére gondolnak, nem alaptalanul. Az azonos korszakban, 1935-36-ban Kozma Lajos tervei alapján épült, mozitermet is magában rejtő épület kortársa a Margit körút 15–17-nek. A környék a házak épülésekor még elég vegyes, kettős arculattal rendelkezett, a korabeli fotókon is látszik, hogy míg a belső íven már álltak a többemeletes bérpaloták, addig a hegy felőli oldalon még sokszor földszintes házak voltak.
A tervezés során az egyik első bravúr, amit Hofstätteréknek meg kellett oldaniuk, az az volt, hogy a szomszédos, hatemeletes ház tűzfalát eltakarják, valamint a telekszint drasztikus emelkedését is valahogy át kellett hidalniuk. A három oldalról utcákkal határolt telken végül egy H alaprajzú épület kapott helyett, ami zseniális megoldás volt az építészek részéről.
Egyrészt – ahogy maguk a tervezők is írják az 1938-as Tér és Formában – ezzel a megoldással az „utcaképre nem kellemes angol udvar mélysége is csökkent, az udvarra néző szobák veszedelme elmúlt és lehetővé vált csak utcai szobák létesítése.” A két szárnyat összekötő részbe került az impozáns lépcsőház, a már sokat emlegetett fredálvázas üvegcsőben ingázó futurisztikus liftekkel, és a a Rózsadomb emelkedése miatt a két épületszárny félemeletnyi eltérése sem okozott már így gondot.
Amikor azt mondtuk, luxusbérház, nem a hivalkodó fényűzésre gondoltunk, hanem sokkal inkább a minőségi anyagok és átgondolt, kidolgozott részletek alkalmazására. Mára már nyoma veszett, de eredetileg a lépcsőházi falak szürkés színű fatapétával voltak burkolva, a pincében levő légkamrából a földszinten elhelyezett rácson át fűtve volt a lépcsőház is, és érdekes újítás volt, hogy a visszaszívást a két üvegezett liftaknán keresztül oldották meg. A vesztibülök falai ruszkicai márványburkolatot kaptak, a földszinten volt a házmesterlakás és a „gyermekkocsigarage”, ahogy a korabeli új építésű bérházakban annyi helyen.
Mára már elvesztette funkcióját, de szintén a bejáratnál voltak a felcsengető táblácskák és a házitelefon hangosbeszélője és mikrofonja, fölöttük pedig a központilag szabályozott óra. A Luxfer-betétes felülvilágítás és a hatalmas ablakok miatt a fény minden napszakban átjárja a lépcsőházat, ahonnan félemeletenként 3-3 lakás nyílik. Ahogy haladunk felfelé és kitekintünk az ablakokon, a budai panoráma tárul a szemünk elé, így nem nehéz elképzelnünk, hogy a tetőteraszról milyen látvány várja a lakókat.
Hofstätter Béla és Domány Ferenc több cikkükben is kritikával illették a kortárs bérházépítészetet, legalábbis olyan szempontból, hogy a lakóformának a modern ember életigényeihez való alkalmazása messzire elmaradt a szerkezetek fejlődése mögött. Az egyre modernebb anyagok és technikák lehetővé tették volna az addig sokszor kényszerűségből dívó alaprajzok megváltoztatását, a sötét hallok és méretes, de funkciótlan terek felszámolását, ám a megszokást nehéz volt megtörni.
De hogyan is nézett ki akkor egy modern lakás a 30-as évek végén? A Tér és Formában a ház bemutatása kapcsán így írnak róla a tervezők:
„A lakások minden modern kényelemmel berendezve, garderobe-szekrényekkel, garzon-lakások pedig főzőszekrényekkel felszerelve készültek. A konyhában gáz is és villany is be van vezetve tűzhely részére... A mellékhelyiségek nagy része közvetlen szellőzéssel bír. A közvetlen szellőzés nélkül lévő helyiségek, főleg a fürdőszobák szellőzését légudvarok látják el. A fürdőszobák felszerelése körülépített kád, mosdó, bidet és W. C. Minden lakáshoz készült ezenfelül külön W. C. az előszobából. A kislakások W. C.-je is külön helyiségbe került.”
És mindezt abban a korban, amikor ne feledjük, sok bérházban még mindig emeletenként a gangról nyíló közös vécé volt, és a fürdőszoba sem volt magától értetődő, sem az összkomfort. Az már csak hab a tortán, hogy a gardróbban az utolsó mandzsettagombnak is megtervezett fiók volt, vagy a pincében a központi kazán meleg levegőjét felhasználó szárító berendezés üzemelt.
