Mivel budapesti fotókat gyűjtöttünk össze, válogatásunkból sajnos hiányzik az 1900-as évek elejének tipikus fürdőruhája, ami egy hosszú, fodros ruha volt – ezekről lényegében csak balatoni képeket találtunk. Noha ezek az öltözékek megengedték a szabadabb mozgást, szerintünk nem lehetett valami kényelmes viselet, amikor a hosszú szoknya és a blúz vizesen rátapadt a viselőjére. Bár ez már egy fokkal jobb verzió volt a 19. századi hosszú szoknya és hosszú ujjú ing kombójánál, ami ráadásul még nehéz flanelszövetből készült. Ekkoriban még fel sem merült a nőkben, hogy mutogassák a testüket, mert milyen úrinő vetemedne ekkora erkölcsi fertőre, ráadásul senki nem akarta megkockáztatni, hogy egy egész szezonon át róla és a hiányos öltözetéről pletykáljanak a szalonokban.
A század elején még a férfiak is sokkal jobban fedték a testüket: fecske helyett térdig érő nadrágot és trikót viseltek.
A 30-as évekre már annyit lazult a fürdőruhadivat, hogy a nőknek nemcsak a karjuk, de a combjuk és a hátuk is látszódott. Biztosak vagyunk benne, hogy eleinte kaptak ezért hideget-meleget, de mivel ezek már könnyű textilekből készültek, és senki vállát nem nyomta a nehéz súly, talán meg tudtak birkózni az új divattal. Sőt, a kényelmes anyag és az egyre rövidülő fürdőruha mellett a legkülönfélébb kiegészítők is megjelentek a strandokon: övek, csatok, magas derekú alsók, top formájú felsők... Ez a forma lett később a bikini.
A képeket pörgetve feltűnt, hogy míg az 1900-as évek elején felháborítónak tartották, ha látszik a női test, és a fürdőruhák is inkább csak a célt szolgálták, a 30-as évektől kezdve már az esztétikán volt a hangsúly, a 70-es, 80-as években pedig már itthon is a legmenőbb modellek népszerűsítették az éppen aktuális stranddivatot. A múlt század folyamán fokozatosan a női idomok láttatása és kiemelése lett a cél,
senki nem akart lemaradni a legdivatosabb, a legcsillogóbb és a legszexibb fürdőrucikról. A férfiak sem.
Bikinis lányok, izmos, barna testeken csillogó vízpermet, napozás és semmittevés
Nem kell akadémiai professzornak lennünk ahhoz, hogy összekapcsoljuk a strandolás és a romantika gondolatát, arról nem is beszélve, hogy a szerelem kezdeti szakaszában, amikor minden szép és jó, szinte bármiben ingerlőnek és csodásnak látjuk egymást. Ilyen körülmények között fürdőruhában, vízparton nem kell sok hozzá, hogy elcsattanjon egy-egy csók. Néha persze adódnak kínos helyzetek, senki sem szereti, ha a strandon a szomszéd törülköző felől szerelmes suttogás és csókok hangja üti meg a fülét, miközben éppen egy jó krimit olvas az árnyékban. Egy azonban biztos, az alábbi fotókkal könnyen igazolhatjuk, hogy
nagymamáink és nagypapáink generációja ugyanolyan hévvel szerette egymást akár nyilvánosan is, mint a mostani szerelmesek.
Persze nem kell ahhoz feltétlen szerelmesnek lennünk, hogy jól érezzük magunkat a strandon. Bár a medencébe – mint tudjuk – tilos felhevült testtel beugrani, egymást fröcskölni, a zuhany alá rángatni szabad, az úszás, a strandolás pedig akkor is élvezetes, ha az ember politikus, író vagy híres ember, ahogy a Gellért fürdő egykori úszómesterének fotóin is látszik. A beach body és a strandételek ellentéte szintén nem új keletű probléma. Kinek ne esne jól egy finom lángos vagy egy jókora bécsi szelet, esetleg hekk, különösen, ha nem neki kellett elkészítenie?
Bár a képek tanúsága szerint a legtöbb felnőtt fürdőruhában visszavedlik kisgyerekké, azért az élet fecskében és bikiniben sem csak játék és mese lehet. Az úszómesteren és a szépségkirálynőn kívül is sok szakma, hivatás volt régebben is, ahol időről időre strandöltözetben kellett megjelenni higiéniai szempontok miatt vagy éppen a munkahelyi alkalmassági vizsgán.
Számtalan okból öltöttünk fürdőruhát az elmúlt bő száz évben, ám a hangulat, a meleg, a hűsölés és a felszabadult vízparti szórakozás nem változott. Szerencsére egyre többen találtak vissza a fővárosi strandokra, a sportolni, hűsölni vágyók pedig újra felfedezték a Dunát is. Mi se maradjunk ki ebből az élményből ezen a nyáron sem.
