Nemcsak a kastély miatt érdemes kiruccanni Gödöllőre, de ha már ott vagyunk, akkor az arborétumot is jó ötlet felkeresni, főleg, mert olyan érzésünk lesz, mintha legalább százféle erdőben lennénk egyszerre. Bár mi már gyerekként is jártunk ezen a hatalmas területen, azt mi is csak most tudtuk meg, hogy itt valójában 154-féle erdőtípuson sétálhatunk keresztül. A Gödöllői Arbo-park az ezerarcú erdőt mutatja meg nekünk, ahol a kikapcsolódás és rekreáció mellett a játszva tanulás, a vezetett séták és a különféle programok egyaránt megférnek.
Többször írtunk már Gödöllőről, hol a csodás barokk kastélya, hol az egykori művésztelepe vagy épp egy kedves kávézó kapcsán, de ha már HÉV-re ülünk vagy kocsiba pattanunk, akkor érdemes egy kicsit a városhatár felé is kalandozni – már csak azért is, mert így felfedezhetjük a Gödöllői Arbo-parkot. A Gödöllő és Isaszeg határán lévő erdészeti arborétum 350 hektáron terül el, ebből a látogatók előtt még 1989-ben megnyitottak egy nagyjából 137 hektáros területet, ami szabadon bejárható, és ahol a természetjárás mellett akár még kutyát is sétáltathatunk – szigorúan pórázon! –, bográcsozhatunk, sportolhatunk, vagy különféle programokon vehetünk részt.
Erdészeti kutatás céljára jött létre, több évig tartott a telepítés
A területen már az arborétum telepítése előtt is voltak erdős részek, sőt mind a négy tölgyfajunk megtalálható volt itt, de az 1600-as években a mezőgazdasági művelésé volt a főszerep. A mai arborétum elődjét 1902-ben kezdték itt kialakítani az akkori földművelésügyi miniszter, Darányi Ignác rendeletére, aki nyugat-európai utazásai során figyelt fel az erdészeti kutatás céljaira létrehozott arborétumokra. A kutatás mellett itt arra is figyeltek, hogy a nálunk állományt nem alkotó fafajokat is meghonosítsák. A terveket Pirkner Ernő erdőigazgató és Ilsemann Keresztély készítette (Ilsemann volt Budapest főkertésze), akik tájképi jellegű kertet álmodtak ide, az eredeti területbeosztás még ma is megvan.
A lombos fák és fenyők meghonosításával nemcsak az volt a cél, hogy megvizsgálják a növények alkalmazkodó- és ellenálló képességét, hanem az Alföld fásítása is. Persze a telepítés nem csupán annyi volt, hogy teleültették a telepet fával, mert volt pár tényező, ami lassította a folyamatot: hol homokviharral, hol szárazsággal, hol pedig a vadkárokkal kellett szembenézni az erdészeknek. Sétavezetőnk, Nagy Edina meg is jegyezte, hogy a vadkár a mai napig az egyik legnagyobb ellensége az arborétumoknak. Akadályok ide vagy oda, az arborétum fásítása többlépcsőben végül 1914-re befejeződött, ám a világháború erősen megtépázta az állományt.
1920-ra rendbe hozták a területet és megalapították az arborétumot, ami egy idő után a honi erdészeti kutatás nemzetközileg is ismert és elismert büszkesége lett. Több mint százféle erdőtípust hoztak létre a fővárosközeli erdészeti növénykertben, ahol ritkaságokat, szín- és formaváltozatokat neveltek. A második világháború is inkább rombolta, mint építette az arborétumot: az itt állomásozó katonai egységek letarolták a növényeket, a lakosság tűzifa reményében vágta ki a fákat, a leomlott kerítésen bejutott vadak pedig csak súlyosbították a károkat.
1000-nél is több fenyő, nyitvatermő és lombos fa van az arborétumban
A számokat kedvelőknek mondjuk, hogy jelenleg nagyjából 147 fenyő és nyitvatermő, valamint 875 lombos fa és cserje van az arborétumban. Sétánk során mi annyiféle fenyőt láttunk, hogy egy idő után már bele is kavarodtunk, melyik a vörös- és melyik az erdeifenyő. De a jegenye-, a fekete-, a duglász- és a simafenyő (nem viccelünk, neki tényleg ez a neve) sem maradt ki a sorból, sok esetben egymás mellett több fajtát is láttunk, így a tűlevelek, a tobozok és a kéreg hatalmas segítség volt a beazonosításukban. Az viszont meglehetősen csalóka volt, hogy az erdeifenyőnek sokkal vörösebb a törzse, mint magának a vörösfenyőnek.
Minden arborétumnak megvan a saját hangulata, és ha a vácrátótiról a romok jutnak eszünkbe, a gödöllőiről biztosan a rengeteg fenyő, óriástuja, ciprus és cédrus.
Sehol máshol nem láttunk még ennyiféle fenyőt, mint az Arbo-parkban. Abban a nagyjából két órában, amit itt töltöttünk, többször is olyan érzésünk volt, mintha egy fenyőerdőben sétálnánk.
Sehol máshol nem láttunk még ennyiféle fenyőt, mint az Arbo-parkban. Abban a nagyjából két órában, amit itt töltöttünk, többször is olyan érzésünk volt, mintha egy fenyőerdőben sétálnánk.
Utunkat mamutfenyők is kísérték, amiről megtudtuk, hogy valójában nem is fenyőféle, hanem ciprus, a törzse tapintásra olyan, akár a szivacs, ráadásul a kisebb tüzek ellen is kiválóan véd.
A háborúk után, az 1960-as években újratelepítették az arborétumot, ekkor nyerte el mai formáját, és ekkor alakították ki a 154 erdőtípust is. Különlegessége, hogy az országban egyedül ez olyan növénygyűjtemény, ahol a fafajokat a velük kialakult társulásokban, erdőszerűen lehet megfigyelni. Itt nem ritkítják az aljnövényzetet, illetve sétánk során többször is megfigyeltük, hogy az ösvények mellett a korhadt fák éppúgy jelen vannak, mint a fakupacok. Ezek azért is fontosak, mert a növényeken túl kisebb állatoknak, bogaraknak, rovaroknak és gombáknak is élőhelyet adnak, itt figyelnek arra, hogy természetes mivoltában hagyják meg az erdőt.
Arborétum is, park is, és tele van játékkal
Kicsit talán furcsa lehet, hogy egy arborétumot miért is hívunk Arbo-parknak, de ennek nagyon is jó oka van. Számunkra is akkor lett világos, amikor meghökkentünk a kültéri fitneszeszközök látványán, hiszen nem az izomerősítés jut elsőre eszünkbe egy arborétum láttán. A gödöllői arborétum valójában mindig is több volt, mint egy egyszerű arborétum. Rengetegen járnak futni, olvasni, tanulni, kutyát sétáltatni, és úgy használják a terepet, mintha egy park lenne, de emellett megvan a rendes erdő szerepe is.
Itt a cél nemcsak az, hogy a növények előtt kint legyen a jelölő tábla a latin névvel és származási hellyel, hanem az is, hogy behozzák az élményszerű tanulást. Ezt szolgálja a rengeteg interaktív tábla, amikkel utunk során mi is nagyon jól elszórakoztunk, megtapogattunk, és olyan rovar- és bogárneveket fedeztünk fel, amelyekről még nem is hallottunk, ilyen a mogyoróeszelény is.
Az arborétumban több tisztás is van, ahol pihenhetünk, ha épp elfáradnánk a sétában, és az a jó, hogy szinte mindegyiknek van is valamilyen funkciója. A Maci tisztáson például sütögetni, bográcsozni lehet, és még egy receptet is olvashatunk Maci Lacitól, a Tücsök és hangya tisztáson a zenéé a főszerep, itt jellemzően kisebb akusztikus koncerteket adnak a helyi fiatalok, míg a Mókus tisztás a fitnesz, a Bagoly tisztás pedig az olvasás terepe – utóbbinál olvasópadok és egy könyvszekrény várja a látogatókat.
A bejáratnál egy nagy tábla jelzi a különféle útvonalakat, futóköröket és tisztásokat, választhatunk a sárga, zöld és piros T-vel jelölt séták közül, de persze bóklászhatunk is, amerre kedvünk tartja, ugyanis eltévedni nem lehet, valahol mindig belefutunk egy irányjelzőbe, vagy kiérünk a gömbtujákkal teli Köröndre. Aki a vadaktól tartana, megnyugtatjuk: az arborétum területe körbekerített, így vaddisznóval biztosan senki nem fog találkozni, ellenben
olyan változatos madárcsicsergésben lesz része, ami a városi élethez szokott fülnek maga lesz a mennyország.
olyan változatos madárcsicsergésben lesz része, ami a városi élethez szokott fülnek maga lesz a mennyország.
A gödöllői Arbo-parkban viszonylag sík terepen kalandozhatunk, egyedül csak a Völgyszínpadtól induló Csend ösvény a meredekebb. Az arborétum 2022-ben váltott nevet, és ekkor vette át üzemeltetését az Erdők a Közjóért Alapítvány, azóta pedig folyamatos a terület és az útvonalak fejlesztése, javítása – az arborétum jelenleg a Völgyhíd felújítására gyűjt. Szerintünk érdemes kilátogatni ebbe a különleges erdőbe, hiszen nemcsak minden évszakban, de minden tisztáson és ösvényen más arcát mutatja, nagy hőségben pedig olyan, akár egy klíma: akár 8 fokkal is hűvösebb van a fák között, mint a városban. Még azt is megsúgjuk, hogy hétköznapokon ingyenes a látogatás.
