Új koncepció, megannyi lehetőség. Magunk is meglepődtünk, hogy mennyire tud működni egy running hot pot variáció, amikor kis tálakon pakoljuk a forró alaplevek mellé a friss hozzávalókat, kényünk-kedvünk szerint. Ellátogattunk Hercegprímás utcai What’s Runningba, és örömmel konstatáltuk, hogy igazi társasági helyről van szó, jó hangulattal és szerethető dizájnnal, gyorsan elszálló idővel.
Hova menjünk együtt, ha mindenki mást kíván
A szituáció biztosan ismerős: nagy a társaság, eltérő igényekkel és ízléssel. Aligha lehet összehozni demokratikusan egy szülinapozást vagy aktuális találkozót, a vége pedig csak egy söröző/borbár lesz, ahol mindenki magának intézi az étkezést, maximum csipegetnivalók és sörkorcsolyák kerülnek az asztalra. Persze a lényeg a társaság, de néha sokat tud hozzáadni egy ilyen alkalomhoz, ha szuper az étel is, és a megosztás öröme tuningol az amúgy is szívünknek kedves emberekkel való időtöltés milyenségén. De amikor többen vagyunk, mindig mást akarunk, és tényleg mindig akad két gluténmentesen étkező, egy laktózos, pár vegán és a többi. Mi a teendő? Pontosan erre a problémakörre nyújthat megoldást a Wasabi-csoport új helye, ami elsősorban a levesezést, a hot pot rendszerű étkezést helyezi a középpontba. What’s running? Ennek jártunk utána.
Fúzió másképp
Őszinték leszünk, régen jártunk a Wasabi háza táján, hiszen alapvetően az új helyek felé tendálunk, ők pedig már sok-sok éve, franchise-ként működnek itthon. Illetve a láncokat eleve ritkán látogatjuk hivatalból. Régi, jól bevált a formula, hova tolongjunk? A What’s Running esetében kivételt tettünk, mert felkeltette a figyelmünket az a fúzió, ahogy a futószalagos rendszert párosították a hot pottal.
Sibuja? Gangnam?
Régi, V. kerületi éttermüket hangolták át maira és kedvelhetőre: sok a színes neonfény, megjelenik Japán, Korea vagy éppen Kína is az enteriőrben. Már az utcáról bepillantva is megvan a hangulata, kiváltképp este. A márkától ismert szalagon haladnak az ételek (hogy pontosan mik, arról hamarosan), hosszabb társasági asztalok és kisebbek is rendelkezésre állnak. A nagy asztalokba két indukciós főzőlapot is integráltak: itt történik a mágia. Tetszik a bal oldali, városképet formáló fal, de a lampionokból készített sárkány geg is jó fej megoldás. Játékos, de ezt a szót többször is említettük az este során. Nem veszik magukat véresen komolyan, átadják sok tekintetben a stafétát a vendégnek, és ez kellemes lehet egy fárasztó nap végén. Pláne közösen!
Csak rajtunk múlik, hogyan falatozunk
Többféle rendszerben étkezhetünk, ha nekik szavazunk bizalmat. Egyrészt az all you can eat opcióval élhetünk, ami annyit jelent, hogy befizetjük egyben az összeget (jelenleg ez 14 990 forint), amiért egy alaplevet, négy szószt és egy extra betétet kapunk (például lazac, főtt marhahús, fehérpecsenye, göngyölt császár, hátszín, borjúnyelv, tintahal, garnéla...), továbbá bármit levadászhatunk a futószalagos tányérokból (a pluszköltségeket feltüntetik). További levesbetéteket (zöldségek, tészták, zöldek, fűszerek), szusikat, snackeket.
A hot pot és szusimenüvel kérhetünk eleve csak alaplevet és szószokat, majd minden további húsféle/hal és a szalagon futó tányérok színe szerint fizetünk az alapanyagokért. Ezt inkább a nem nagy étkű vendégeknek ajánljuk.
Ha inkább az à la carte verziónál maradunk, akkor az étlapról rendelhetünk ázsiai specialitásokat, a levestől a salátán keresztül egészen a sült ragacsos császáros baóig. Rajtunk áll, hogy milyen módon szeretnénk fogyasztani.
Hot pot, ahogy mi csináltuk
Mi mindkét lehetőséggel éltünk, de előbb kiveséznénk a hot potot, mivel mégis az a fő csapásvonal. Többféle alaplét rendelhetünk, akár osztott módon is a partnerünkkel, asztaltársaságunkkal. Tehát egy edényben kétféle forró leves is rotyoghat az asztalnál (mi szabályozhatjuk a hőfokot). Mi így ettünk, és két abszolút kedvencünk lett: egyrészt a ház mélyebb ízű, fűszeres, remekül eltalált kacsaramenje, másrészt a kókusztejes thai alaplé. Mindkettőbe mártogattunk pár pillanatos hőkezelés után kivett és szószba mártott, hártyavékony húst, mindkettőbe került a laskagombától a shimeji gombán át a pak choi levelekig sokféle betét. Hosszan főzik a leveseket, van bennük íz és kraft, a csípősebb variációk tényleg erőteljesek, még akkor is, ha tobzódunk a levesbetétekben, a göndörtésztákban, a friss zöldségekben. Az ételek receptúráiért Reiner Ádám felel, ő az egész cégcsoport executive-ja, jelen esetben neki köszönhetjük, hogy: What’s running?
Ahogy a műfaj megengedi, ez tényleg egy játékos érkezés, önálló ötletek megvalósításával és akár közösen „kifőzött“ finomságokkal. Néha megpihenve és beszélgetve, majd újra alámelegítve a levesnek, leveseknek, amik már alig várják a tobzódást.
À la carte is jól működik
Kiderült, hogy működik a varázslat a What’s Running asztalainál, melyek szerda estére jócskán megteltek vendégekkel. Magyarok, ázsiaiak, a Bazilikát megmászó turisták, sokféle volt a közönség. Láttunk szülinapot ünneplő asztalt, mások pedig láthatóan céges csapatépítőn voltak itt. A felszolgálás (ugye a húsok, a halak és az italok mindenképp így érkeznek) előzékeny, és minden flottul megy. Amennyiben lenne még kedvünk mindezek után, előtt esetleg helyett à la carte is rendelni, akkor sem fogunk csalódni.
Mi egy langyos pak choi salátát kóstoltunk, ami klassz ízeket hozott, belépő lehet azoknak is az ázsiai konyhába, akik még nem ásták bele magukat a témába. A gyoza is kellemesen fűszerezett volt, nem túl gumis tésztával, mégis a császáros bao lett a kedvenc ezekből a fogásokból. Nem volt fojtós a bao, annál omlósabbra és ragacsosra sikerült a zsírdús császár. Bár a szalagon is futnak jócskán desszertek, mi mégis a rendelhető fagyaltos mocsiknál tettük le a voksunkat. Igazság szerint a mocsinak sosem tudunk ellenállni. Az italválasztékot tekintve a szakék és az alap japán likőrök mellett ázsiai spiritekből készült koktélok is elérhetők, illetve természetesen alkoholmentes frissítők, limonádék.
Élmény, jóllakottság, kedvesség
Hiába voltunk csak hárman, így is megvolt a közösségi élményünk, de kicsit irigykedve pillantottunk a többi, nagyobb asztalhoz, hogy milyen jól mulatnak, kinek megy már a pálcikával evés, kinek vörös a füle a csípősebb alaplétől, és hol kérnek utántöltést alapléből. Zsizseg az egész hely, hangos és vidám, mindenki ételről, életről, Ázsiáról beszélget. Harmadjára is visszaesik a Justin Timberlake 90-es évekbeli frizuráját felelevenítő ramentészta a lébe, a forró leves fröccsen, de nincs gond, csak élmény. Az étterem egész legénysége is azon van, hogy mindenkinek emlékezetes lehessen a látogatás.
És igen, nem a nemzetközi ételkritikai csúcsokra bazíroznak. De miért kellene sznobéria miatt esetleg elpöccinteni magunktól egy ilyen bulit? Mert ez tényleg az: egy ízes, ötletes, a mindennapokból kizökkentő buli.
