Mikroszkópok, fotódiagnosztikai eszközök és radiográfia: nem, nem orvosi műszerek között kalandoztunk, hanem egy festőrestaurátori műhelyben. Ha eddig azt gondoltuk, hogy egy műtárgy restaurálásának csupán esztétikai és művészettörténeti oldala van, akkor tévedtünk: ma már nagyon komoly tudományos kutatások és diagnosztikai vizsgálatok segítik a restaurátorok munkáját. Megnéztük, mi történik a műtárgyakkal – különösen a festményekkel –, amikor épp nem egy kiállításon, hanem a restaurátor-műhelyekben vannak.
Mindig különleges élmény, amikor műtárgyakkal teli termekben sétálunk, elidőzünk a szobrok és a festmények előtt, és hagyjuk, hogy ezek a sokszor több száz éves alkotások egy egészen más világba röpítsenek minket. Szinyei, Rippl-Rónai vagy akár a spanyol és az itáliai festők remekműveit mindig érdemes megcsodálni, de elgondolkodtunk-e már azon, hogy mi minden történik velük azelőtt, hogy mi abban az állapotban látjuk őket, ahogy a festők megálmodták? Nem biztos, hogy a Szépmű vagy az MNG tereiben álldogálva ez rögtön eszünkbe jut, hiszen evidensnek vesszük, hogy a falon függő képek mindig is így néztek ki, holott mielőtt a kiállítási térbe kerülnek, komoly restaurátori munkának vetik alá őket.
Tisztítás, kiegészítés, retusálás, fotózás, dokumentálás – nagy vonalakban ezek azok a folyamatok, amik lefedik a restaurátorok munkáját, de mikor az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ műhelyeiben jártunk, kiderült, hogy ennél lényegesen többet csinálnak. Az OMRRK épületében mi kifejezetten a festmények restaurálását néztük meg, de itt számos más restaurátori tevékenység is zajlik: fa- és kőszobor, fém, papír, grafika, szilikát és kortárs műtárgyakat is konzerválnak.
Emlékszem, mennyire elvarázsolt, amikor pár éve láttam egy videót, amin egy restaurátor éppen egy régi, elsötétült festményt tisztított meg. Ha valakit hozzám hasonlóan régóta érdekel a restaurálás, valószínűleg látott már hasonló videót, és még valószínűbb, hogy az elején lélegzet-visszatartva nézte, hogy marad fent a festékréteg és hogyan marad épségben a műtárgy, miközben visszakapja eredeti élénkségét. Ez az izgalom nem véletlen, hiszen a műtárgyak tisztítása az egyik legkényesebb fázis, és nem egy olyan esetről hallottunk az elmúlt években, amikor fontos műtárgyak estek áldozatul egy-egy kevésbé tapasztalt restaurátor munkájának.
A tisztítás mindig függ attól, milyen technikával készült a kép, milyen lakkréteget kapott, egyáltalán, ez sérült-e, ezek alapján döntik el a restaurátorok, milyen anyagokkal lehet nekikezdeni a feladatnak. Azt fontos tudni, hogy minden munkafolyamatnál reverzibilis anyagokkal dolgoznak, amik akár évtizedek múltán is eltávolíthatók.
A restaurátorokat sosem az önmegvalósítás vezérli, mindenekfelett áll a műtárgy és annak eredeti állapota, ezt állítják helyre és őrzik meg. És ha már emlegettük azokat a bizonyos fotódiagnosztikai és radiográfiás eszközöket: ezek abban is segítenek, hogy az esetleges korábbi beavatkozásokat és átfestéseket vizsgálják, olykor még az is előfordul, hogy menet közben kiderül egy-egy rétegről, hogy az bizony nem az adott művésztől származik. Ottjártunkkor beleláthattunk egy Klimkovics Ferenc-festmény fotódiagnosztikai vizsgálatának eredményébe is: itt kiderült, hogy az eredeti képet csonkolták, és bizonyos az átfedések nem a művész szándékát tükrözték.
A high-tech megoldások alkalmazása viszonylag új keletű, a tudományosabb jellegű, diagnosztikai vizsgálatokat az 1950-es évek óta használják a restaurálási folyamatokban. Elsőre nem is gondolnánk, hogy sok esetben ezek bizony megegyeznek az egészségügyben is használt orvosi műszerekkel. Az OMRRK a jövőben az átfogó, nagy műszeres vizsgálatoknak és a tudományos alapokon nyugvó restaurátori szemléletet segítő munkálatoknak lesz a központja, így itt nemcsak a tisztítás és a fotózás zajlik majd, hanem a különböző tudományterületek együttműködése is.
Itt nemcsak a különféle diagnosztikai eszközök számítanak high-technek, hanem a légtechnika és a világítás is. A restaurátorokat körülvevő lámpák a napfény színhőmérsékletének felelnek meg, ezzel is segítve az optimális munkavégzést. Ahhoz, hogy a műtárgyak tényleg épségben és jó állapotban maradjanak – tehát ne repedezzenek a fatárgyak vagy a -keretek, és a penészgomba vagy egyéb fertőzések is elkerüljék a műtárgyakat –, átfogó kártevő-mentesítés (IPM – Integrated Pest Management) történik, vagyis folyamatosan 50%-os relatív páratartalom és 20-21 fok van a restaurátori műhelyekben, ahogy a raktárakban is.
Az sajnos elkerülhetetlen, hogy egy idő után a festmények nagy részén különböző jellegű hiányok keletkezzenek. Míg korábban ezek eltüntetésére, a minél tökéletesebb és minél inkább a festmény eredeti állapotának bemutatására törekedtek, ma már inkább az a szemlélet, hogy a hiányok kiegészítését azok jellegétől teszik függővé. Persze felmerülhet bennünk, hogy bizonyos számú restaurálás után mennyiben marad eredeti egy műtárgy – fontos tudni, hogy a restaurátorok semmi esetre sem festenek rá az eredeti festékrétegre, és a kiegészítések sem kerülhetnek túlsúlyba az eredetivel szemben.
Az OMRRK hatalmas épülete nem a nagyközönségnek szól, éppen ezért is volt hatalmas élmény Kónya Béla főosztály- és intézményvezetővel bejárni az épületet és hallgatni, ahogy a restaurátori munkafolyamatok rejtelmeiről mesél. És az sem mindennapi látvány, ahogy az egyik műhelyben megleshettük azokat a folyamatokat, ahogy visszanyeri egy műtárgy a régi fényét, látni, hogyan zajlik egy festmény tisztítása, és mit csinálnak akkor, amikor a vászon már nagyon sérült. Mindeközben még tanultunk is, hiszen sosem gondoltuk volna, hogy a restaurátorok munkáját hatalmas high-tech géppark segíti, de az is újdonság volt, hogy mennyire közel áll hozzájuk a természettudományos vonal.
