Mi magunk is így tettünk, és bevállaltuk a Pilis-tetőn és környékén kanyargó, kitérőkkel együtt 16 km-es, közepes nehézségű túrát, amit bő 5 óra alatt lehet teljesíteni. És közben végig az úton körbevett bennünket a végtelen(nek tűnő) hómező.
A kiindulási és az érkezési pont ugyanaz: a Pilisszentkereszt és Dobogókő között kb. félúton lévő pihenő- és parkolóhely, a Két-bükkfa-nyereg, amit eltéveszteni sem lehet, mert közvetlenül a műút mellett található. Nincs nehéz dolgunk a jelzések tekintetében, mert végig a zöldet kell keresni, figyelni és követni.
Amikor elhagyjuk Budapestet, és egyre közelítünk a kiindulási pont felé, már látni, hogy mi vár ránk (hó, hó és hó), és aztán a túra közben megállapítjuk, hogy még többet is kaptunk belőle, mint amire számítottunk. A 15-20 cm-es hótakaró mintha kötelező elem lenne a környéken, de ahol a szél úgy fújta össze, akár a 30 cm-es vastagságot is eléri. Bőséggel találunk szűz havat is, amit lelkesen összejárkál az ember, vagy ha nem, akkor meg „angyalkázik” egyet benne.
Az, hogy ekkora a hó a Pilisben, a régi szép időket idézi fel az emberben, amikor még rendes telek voltak, rendes, nagy hóval. Ennek, mármint a viszonylag nagy és összefüggő hónak persze hátránya is van: nehéz benne mozogni, így lassan halad a túrázó brigád, de így legalább jut idő rendesen szétnézni. Nézni pedig van mit végig, az egész úton, mindjárt ott vannak az időnként az utunkba kerülő, elképesztő panorámák. De ezeken kívül is akad látnivaló a fák között meg a hegy tetején, bár van, amihez egy kis kitérőt kell tenni, de nem kell aggódni, a kitérők valóban rövidek, és bőven megéri elhagyni értük a fő csapást.
A két csúcs közül az egyik az önmagában is látványos Boldog Özséb-kilátó, ahonnan lenyűgöző körpanoráma nyílik elénk, nehéz betelni vele. Fontos megjegyzés, hogy ha szeles időben megy az ember kirándulni, mint mi is, akkor úgy készüljön, hogy ha valahol bivalyerős a szél, akkor az pont a kilátó felső szintje. De mint céloztunk is rá, a látvány kárpótol mindenért. A kilátó környékének indusztriál-posztapokaliptikus hangulatot adnak a mellette álló gigantikus egykori rakétasilók, pláne hogy az egyik tetején még egy hatalmas fakereszt is áll. A másik kihagyhatatlan látnivaló a Pilis-tető környékén a monumentális Vaskapu, ami nem más, mint egy lyukas sziklaboltív, amit megpillantva önkéntelenül eltátja a száját az ember.
A kisebb látványosságok is említésre méltók. Ott van két kút, a Trézsi-kút meg a Klastrom-kút, utóbbi arról kapta a nevét, hogy nem messze onnét, egy tisztáson találjuk az egykori cisztercita apátság romjait. (Apró történelmi érdekesség, hogy az apátság közelében gyilkolták meg Bánk bánék II. András feleségét, Gertrudist.) A túra vége felé kerül az utunkba a már a neve alapján is kísérteties vagy minimum hátborzongató Ördög-lyuk, ami egy méretes sziklatömb tövében lévő barlangszerűség, meredeken a mélybe tartó, sötét üreg.
A Pilis-tetőn és környékén kanyargó körtúrát mindenképpen ajánlott egyszer kipróbálni, és nemcsak szép időben, hó nélkül, hanem ilyenkor is, amikor mindent beborít a hótakaró. Ráadásul most még az idő is napsütéses és tiszta, a hideg miatt pedig biztosan beöltözünk, nem beszélve arról, hogy időnk sem lesz fázni a mászás, a nem mindig könnyed túraútvonal kihívásai miatt. De mint az látható is fotósunk, Szabó Gábor szuper képein, a 15-16 km-es távot még gyerekekkel is simán megtehetjük, pláne ha még sosem láttak egyszerre ennyi havat, mert az úgy hat majd rájuk, mintha csokikat ígértünk volna nekik a táv teljesítéséért cserébe. Nekünk, felnőtteknek is jólesik a hó látványa, ésa nosztalgiafaktor is működik: gyerekkorunk nagy teleit idézheti fel bennünk.
