Szerintünk nem csak velünk fordult elő olyan pillanat, amikor a tömegközlekedésen hazafelé zötykölődve összeakad valakivel a tekintetünk, esetleg egy pillanatra zavarba is jövünk. Erhardt Domonkos animációs kisfilmje, a Szemem sarka éppen ezt a pillanatot örökíti meg, miközben magával ragadó képet fest a budapesti éjszakáról.
A történet szerint a barátnőjéhez hazafelé buszozó fiú zötykölődés közben veszi észre, hogy a szemközti oldalon ül egy kedves lány, aki zavarba ejti őt. Mindössze az ablak tükröződésében találkozik tekintetük, és a fiú – habár csak gondolatban, de – enged a csábításnak, és elképzeli, milyen lenne, ha a buszon ülő lánnyal lehetne. Erhardt Domonkos a diplomamunkájáról azt mondta, szeretett volna végre úgy történetet mesélni, hogy ne a szituáció vagy a környezet megértése vegye el az időt a filmből.
„A film egy régi Ikarus buszon játszódó kamaradarab, így a hétköznapiság ábrázolása nagy szerepet tölt be. Emellett szeretek játszani a filmben az elmondott és a nem elmondott arányával, hogy a nem bemutatott, üres rész invitálja a nézőt, hogy saját gondolataival és élményeivel töltse ki a fennmaradó teret, még személyesebbé téve a történetet” – tette hozzá az alkotó.
„A film egy régi Ikarus buszon játszódó kamaradarab, így a hétköznapiság ábrázolása nagy szerepet tölt be. Emellett szeretek játszani a filmben az elmondott és a nem elmondott arányával, hogy a nem bemutatott, üres rész invitálja a nézőt, hogy saját gondolataival és élményeivel töltse ki a fennmaradó teret, még személyesebbé téve a történetet” – tette hozzá az alkotó.
A közlekedés és a fővárosi panoráma miatt nagyon erős a filmben a budapesti feeling, akár egy BKK-reklám is lehetne, annyira pontos a busz animációja. „Igyekeztem belevinni erőteljesen a saját stílusomat, de azért pontosan visszaadni, milyen is egy Ikarus busz” – mesélte Domonkos, aki a BKK segítségével sok referenciafotót tudott készíteni az Óbudai Járműtelepen. A filmben az animáció mellett a hangok is nagyon fontosak, és hűen adják vissza a budapesti hangulatot. Az alkotó hangmérnök barátjával, Tóth Mátyással egy egész délutánt töltött a telepen, hogy felvegyék a zörejeket.
Domonkos azt is megosztotta velünk, hogy a környezet megalkotásához a gyerekkora is inspirációt jelentett, hiszen 1991-ben született, és akkor még elég sok Ikarus busz járt, de merített a 80-as, sőt még a 70-es évek hangulatából is.
„Például a buszjegy jóval régebbi, mint a 90-es évek, de szerettem volna egy érdekes, régi, anekdotázós, kicsit lassú helyzetet létrehozni, amibe ezeket a környezeti elemeket be tudom illeszteni. Nagyon szeretek úgy történetet mesélni, hogy ne azzal menjen el az idő, hogy a helyszínt bemutatom, hanem hogy ismerős legyen a nézőknek” – osztotta meg velünk az alkotó.
„Például a buszjegy jóval régebbi, mint a 90-es évek, de szerettem volna egy érdekes, régi, anekdotázós, kicsit lassú helyzetet létrehozni, amibe ezeket a környezeti elemeket be tudom illeszteni. Nagyon szeretek úgy történetet mesélni, hogy ne azzal menjen el az idő, hogy a helyszínt bemutatom, hanem hogy ismerős legyen a nézőknek” – osztotta meg velünk az alkotó.
Domonkos abban is szuper, hogy pont azokat az elemeket viszi bele az animációba, amelyek ismerősek számunkra, például az Ikarus busz nyikorgó fogantyúi vagy a nehezen csukódó ablakok, a busz zötyögése sokunk számára hozzátartozott a pesti utazásokhoz. Ezekkel a személyes emlékekkel és érzésekkel még személyesebbé válik a történet a nézők számára.
A Berlinale rövidfilmes versenyprogramjában legutóbb 2019-ben szerepelt MOME-s animációs alkotás, amikor Buda Flóra Anna Entropia című diplomafilmje a Teddy-díjat nyerte el. Először 2017-ben szerepelt magyar alkotás a Generation ifjúsági és gyerekfilmeket bemutató válogatásában, akkor a szintén a MOME Animról kikerült, Vulkánsziget című, 9 perces digitális rajzanimáció, amelyet Lovrity Anna Katalin készített.
