2020-ban, a pandémia kellős közepén érkezett meg a Frankel Leó útra a Vietnámigulyás. Címkét nem kapott, hogy étterem volna, esetleg gasztrobár… Nem is kell neki a tematizálás, önmagában töltött be egy nagy űrt a budapesti felhozatalban és teszi ezt mindmáig. Huszár Krisztián időközben Mogyorósi Gáborral „bútorozott össze”, ketten együtt pedig két év alatt kulthelyet teremtettek sok ázsiai beütéssel, aranyszalagos magyar alapanyagokkal, megismételhetetlen ízkombinációkkal. De tovább is van… Mondjuk!
PR helyett megfeszített munka
Az olvasóink tisztában vannak vele, hogy nincs az a friss nyitás, félreeső utcában sütő pék vagy bicikliszervizbe oltott kávézó, amiről ne tudósítanánk gyorsan és lehetőleg részletesen. Év közben mindig sok a megkeresés is, melyekkel nem minden esetben tudunk foglalkozni, hiszen óriási lépés egy kis kávézó életében, hogy a kakaós mellett már fahéjas csigát is sütnek, de nekünk tovább kell haladnunk.
A Vietnámigulyásból nem jönnek havonta a hírek, hogy új thaibazsalikom-levelek érkeztek, és nem robog a PR-gépezet. Teszik a dolgukat, nap mint nap telt házakat csinálnak. Kialakult a törzsközönségük, melyben éppúgy benne van a környéken alkotó művész, mint a Budapesten élő ázsiai ínyenc, a vendéglátós haver, a kizárólag a Vietnámigulyás miatt a fővárosba érkező vándor. Nincsenek harsány hangok, a munka halad, ötletekből viszont nincs hiány, és ez a sűrűn változó menün kívül is megmutatkozik.
A HK Ice Cream & Sushi születése
Most például abban, hogy a Vietnámigulyás melletti kisebb üzlethelyiséget is megtöltötték élettel: eddig csak a terasz lógott át ide, 1,5 hete viszont két igen kedvelt fogás készül itt, mégpedig szusi és fagyi. Az előbbi régóta Krisztián lieblingje, a japán konyha egész karrierje során inspirálta, és bármerre dolgozott, mindig csempészett némi japánt a tányérokba.
Ilyen a szusirizs használata is, ami szintén régi beidegződés: a sajátos, kerekszemű japán rizsvariáció sokkal izgalmasabb ízben és állagban is, mint a jázmin vagy a basmati például. Savas-gyümölcsös-zöld ízekhez pedig tényleg telitalálat. Szóval a Vietnámigulyás fúziós levesei, egytálételei, curryfogásai elé/mellé/után szusira is megérkezhetünk egy ajtóval arrébb, a HK Ice Cream & Sushiba.
No maki, nigiri!
Persze kár volna konvencionális makitekercsekre asszociálni, mert itt inkább a freestyle lesz a vonal, ahogy ezt megszokhattuk és megszerettük. Óriási nigiriszusik készülnek, fókuszban a csodás halhússal, ami érkezésünkkor éppen aranyszalagos tahitótfalui pisztráng volt. Nevesítve: magnum pisztrángszusi (3500 forint).
Huszár a gyönyörű halat percek alatt megszabadítja a bőrétől, nagyobb darabokra vágja, majd a formázott rizsre helyezi és bőségesen bekeni a citrusos, ponzus olajjal.
Huszár a gyönyörű halat percek alatt megszabadítja a bőrétől, nagyobb darabokra vágja, majd a formázott rizsre helyezi és bőségesen bekeni a citrusos, ponzus olajjal.
A pácolt gyömbér természetesen nem maradhat el mellőle, valamint egy kis maracujás ponzu is dukál hozzá, mártogatni vagy éppen leönteni, ahogy kényelmesebb.
Ez a giganigiri körülbelül három-négy harapásnyi élmény, hihetetlenül tiszta és mutatós hallal, tökéletes kiegészítőkkel. Szigorúan kézzel együk, nem kell hozzá semmiféle pálcika! Selymes a hal, krémes a rizs, a citrusok vidámak és frissítenek, a passionös ponzu egyszerűen abbahagyhatatlan. Természetesen a pisztrángon kívül egyéb extraminőségű halak is érkeznek majd, lazacra például biztosan lehet számítani, hasonlóan gigászi méretben.
Csavaros fagyi még egy csavarral
És akkor itt van még nekünk a fagyi is. Egy ismerős csavaros fagyis gép áll az üzletben, amibe persze nem egy mezítlábas soft ice kerül, hanem egy turbózott változat. Tojásmentes tejfagyiról beszélünk, ami egy menő hozzávalótól lesz annyira vajas-briósos aromájú: pezsgő kerül bele, és ennek az élesztőssége megy át édes-vajas ízbe. Alkoholos felhangra ne számítsunk.
Tehát elkészül a fagylaltalap, és ehhez passzintanak különböző toppingokat. Saját szószokat, mint például a ribizli, a sárgabarack, a sós karamell, a málna-bergamott, a málna-koji, a passion-koji, a rózsa-curry – és ropogós feltéteket, mint a különböző méretűre tört magvas grillázsok. Van rusztikusabb, porszerűbb, a sós diótól a kesudióig haladhatunk. Így áll össze a HK ice cream: az alap tejkrém pezsgővel, az isteni szószok és a ropogósok (a natúr tejfagyi 1000 forint, a sós karamell 1400 forint, a gyümölcsös variációk pedig 1600 forintba kerülnek).
Egy jó nagy pohárnyi édesség érkezik, de pillanatok alatt vége is lesz. Hogyne lenne, tényleg szuperek és egyediek, nagyon tetszik az ötlet. A ribizlis és a sárgabarackos változatokat kóstoltuk, és bár azt hittük, hogy a klasszikusabb barack-tej kombináció viszi majd a prímet, mégis a ribizlire szavazunk. Vagy mindkettőre. Eddig is tudtuk, hogy Krisztián nem ismer tréfát, ha valami újról, menőről, „off the beat” dologról van szó, de erre a fagyis őrületre nem számítottunk. Pedig tényleg nagyon jól működik! Ráadásul azt beszélik, hamarosan gombócos fagyi is lesz.
A szusi-fagyi kombó mellé egyébként egy harmadik, jéghideg szereplő is becsatlakozik, ez pedig a szaké. Jól megy a szusihoz, szépen letisztítja a hal és a savak jelenlétét, mielőtt érkezik a bomba fagylalt.
Szóval így állunk: a Frankel Leó felé vegyük az irányt most már szusiért és fagyiért is, mert emlékezetes dolgok készülnek a kis üzletben. Ha adhatunk egy tippet, akkor a szusival kezdenénk, egy szezonális curryvel folytatnánk a Vietnámigulyástól, és végül a szaké után zárnánk le az egészet, egy ribizlis fagyival. A mellettünk lévő asztal vendégeivel való összekacsintás garantált. Van, amikor egy ilyen összenézés és egy telibe lefagylaltozott póló többet mesél mindennél!
