látnivalók és kultúra

szerkesztés

Táncőrültek és őrült táncok – A Dancing 1925 – Magyar művészek a párizsi éjszakában címmel nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

Szerzők

  • Wágner Gábor

2022. 05. 13. 12:41

Az Art deco Budapest című kiállítást egy hasonlóan izgalmas és magával ragadó minitárlat kíséri, ami a Magyar Nemzeti Galéria első emeletén látható. Három magyar grafikus, illusztrátor és festő, Vadász Miklós, Vértes Marcell és Vaszary János az 1920–30-as években rengeteg időt töltött Európa nagyvárosaiban, elsősorban Párizsban, melynek éjszakai élete elementáris erővel hatott mindhármukra. Járták a mulatókat, a kocsmákat, a szűk sikátorokat, közben gyűjtötték a témákat, amiket aztán rajzaikon örökítettek meg. Ezekből mutat be izgalmas válogatást a Dancing 1925 című kamarakiállítás.

Egészen elképesztő Vadász, Vértes és Vaszary képeit elnézve, hogy mindössze pár ceruza-, szén- vagy tusvonással meg esetleg pár jelzésértékű színnel simán elénk varázsolják a 100 évvel ezelőtti Párizs pezsgését. 

A rajzok némelyike rögtön berántja az embert a táncparkett közepére. Szinte érezzük is az orrunkban a szivarfüstöt, halljuk a kihívóan csilingelő, buja női kacajokat meg a pezsgőspoharak összekoccanásait, és mindezt a megszállottan zakatoló-süvítő jazz aláfestő zenéje kíséri. Mintha nem lenne holnap, úgy táncolt és mulatott mindenki: férfi és nő, idős és fiatal, művész és polgár, proli és arisztokrata. 

Vadász Miklós: Kínai mulatóhely Párizsban (1925 körül)

Fotó: Magyar Nemzeti Galéria – Grafikai Gyűjtemény

Vadász Miklós: Páholyban (1920-as évek)

Fotó: Magyar Nemzeti Galéria – Grafikai Gyűjtemény

A Dancing 1925 kiállítás középpontjában Vértes Marcell Dancing című mappája áll, ami egy átmulatott párizsi éjszaka különböző fázisait és tipikus jeleneteit mutatja be, az este izgatott elejétől kezdve a legduhajabb pillanatokon át a már kiürült mulató takarításáig és az utolsó vendégek kiégett hazabotorkálásáig. A franciák körében a mai napig népszerű Vértes először a 20-as évek elején, felesége társaságában érkezett Párizsba, ahol végül meg is telepedtek, és csak a II. világháború alatt éltek máshol (Amerikában), utána visszatértek. 

Fotó: Magyar Nemzeti Galéria – Grafikai Gyűjtemény

Vértes Marcell Dancing albumának címlapja (1925 körül)

Fotó: Magyar Nemzeti Galéria – Grafikai Gyűjtemény

A festő-illusztrátor ugyan nem volt bohém alkat, viszont imádta a mulatók világát. A háttérben meghúzódva figyelte és leskiccelte a fékevesztetten táncoló tömeget, a félvilági alakokat, az exhibicionista művészeket, a femme fatale-okat és a bubifrizurás, független, dohányzó garçonne-okat, vagyis a modern nőideál jeles és mulatozásra mindig kapható képviselőit. Vérteshez hasonlóan Vaszary János is a megfigyelő pozíciójába helyezkedve rajzolta le a párizsi éjszaka pillangóit és denevéreit, de ő már nemcsak mulatozókat rajzolt, hanem portrékat is készített a korszak tipikus figuráiról, neves alakjai egyikéről-másikáról. 

Vértes Marcell: Dancing album (1925 körül)

Fotó: Magyar Nemzeti Galéria – Grafikai Gyűjtemény

Vértes Marcell: Dancing album (1925 körül)

Fotó: Magyar Nemzeti Galéria – Grafikai Gyűjtemény

Párizsban szinte minden sarkon állt egy lokál, bár, étterem, színház vagy mulató, az Amerikából érkező jazz pedig ott tombolt mindegyikben. A legdivatosabb táncok a charleston, a shimmy, a boston, a foxtrott és a tangó voltak, maga dancing szó pedig nemcsak annyit jelentett, hogy táncolás, hanem a felfokozott párizsi hangulatot és az azzal járó életérzést is kifejezte. A háború borzalmai és traumái után a polgárok felejteni akartak, és újra zsigerből érezni azt, hogy élnek. Ennek legjobb eszköze pedig az volt, ha permanens szórakozással és mulatozással telnek a napok. 

Vaszary János: Feketehajú táncosnő (1926)

Fotó: Magyar Nemzeti Galéria – Grafikai Gyűjtemény

Vaszary János: Stilizált portrék (1925 körül)

Fotó: Magyar Nemzeti Galéria – Grafikai Gyűjtemény

A három figura közül Vadász Miklós neve a kevésbé ismert, pedig munkáit elnézve semmivel sem volt gyengébb grafikus, mint Vaszary vagy Vértes, sőt korának egyik legismertebb plakátművésze volt. Társaival ellentétben ő nemcsak lerajzolta a mulatozókat, hanem köztük is mozgott, a bulik aktív résztvevője volt, ha úgy tetszik, egészen közelről ismerte, sőt a saját bőrén tapasztalta meg rajzainak témáját. Vadász nemcsak megfigyelt, hanem a szórakozóhelyek többségében gyakran meg is fordult mint vendég. 

Fotó: Magyar Nemzeti Galéria – Grafikai Gyűjtemény

Fotó: Magyar Nemzeti Galéria – Grafikai Gyűjtemény

Vadász az I. világháborút követően mérnök testvérével, Istvánnal együtt érkezett Párizsba. Nemcsak mulatott és rajzolt, hanem kitalálta a walkman és a discman elődjeként is felfogható, zsebben hordozható gramofont, amit aztán István öccse fejlesztett ki és szabadalmaztatott 1924-ben, amit három évvel később, a bulikorszak csúcsán tüdőgyulladásban elhunyt Miklós után Mikiphone-nak nevezett el. A kiállításon ez a zenelejátszó eszköz is látható. 

A Dancing 1925 – Magyar művészek a párizsi éjszakában című kamarakiállítás az Art deco Budapest. Plakátok, tárgyak, terek (19251938) című tárlat grafikai kísérőkiállítása, a kettő egy jeggyel látogatható.

Hasonló tartalmak

Admin mode