LOVE, amikor a fotókon a szeretet sokszínűsége a lényeg – Hegedűs Dóra divattervezővel és Martin Wanda fotográfussal beszélgettünk

Hegedűs Dóra, a DÜSK márka divattervezője és Martin Wanda fotográfus, aki a legnevesebb külföldi divatmagazinoknak fotózik, több mint egy évtizede barátok. A pandémia alatt közös projekten kezdtek dolgozni, amelyből megszületett a LOVE címre keresztelt fotósorozat, ami a szeretet sokszínűségét és diverzitását ünnepli.

Szerelmeseket, barátokat, testvéreket és egy apa-lánya párost fotóztak, miközben a DÜSK Lovers on the Run-kollekcióját helyezték a középpontba. Wanda fotóprojektjeinek mindig is meghatározó eleme volt a szerelem és az identitáskeresés témája, Dórát pedig a menekülő és törvényen kívüli szerelmesek ihlették meg a kollekció tervezése során. A DÜSK és a Lovers on the Run nagy utat jártak be az elmúlt két évben, olyannyira, hogy Dórát a GLAMOUR Women of the Year – Az Év Divattervezője díjra is jelölték (itt szavazhattok rá). A lányokkal az emberi kapcsolatok sokszínűségéről, a szeretet fontosságáról beszélgettünk, miközben a fotózás és a divattervezés kulisszatitkairól is izgalmas részleteket árultak el.

We Love Budapest: Az elmúlt két év nem volt egyszerű... Nemcsak a járványhelyzet, a szomszédos háború árnyéka, de a hazai politikai döntések is nyomasztóan hatnak, ezért különösen üdítő, hogy egy olyan témát választottatok, ami a szeretet sokszínűségét ünnepli. Mi volt a LOVE-fotósorozat fő koncepciója?

Hegedűs Dóra: A fotósorozat ötlete a Lovers on the Run-kollekció kapcsán született meg, az amerikai road movie filmekre jellemző, törvényen kívüli, menekülő szerelmesek és párosok ihlettek meg. Amikor a kollekciót terveztem, akkor olyan párok lebegtek a szemem előtt, mint Bonnie és Clyde, az ikonikus gengszterpáros, vagy a Született gyilkosokból Mickey és Mallory, a két bűnöző, akik egymásba szeretnek. De más párosok is inspiráltak, például a Léon, a profiból Léon és Mathilda kettőse. Mindezt pedig ötvöztem a 90-es években kibontakozó keleti-európai technó és rave hatásával. Például a mintákon és az érzékletes felületeken az erre az időszakra jellemző állatminták és a Lynch filmjeiből ismert ikonikus piros-fekete színpárosítások dominálnak.

Amikor Wandával elkezdtünk azon gondolkozni, hogy a pandémia alatt alkossunk valamit közösen a kollekció kapcsán, akkor ezt a gondolatvilágot és hangulatot vittük tovább. Annyit csavartunk a történeten, hogy olyan hazai párosokat kerestünk, akik számunkra különlegesek, és akik tükrözik a DÜSK szellemiségét. Rajtuk keresztül szerettük volna megmutatni a kollekció és egyben a márka univerzalitását. A DÜSK egyik alapvetése, hogy ruhák szintjén sem különböztetünk meg senkit, ugyanis a kollekcióink darabjai uniszexek, így bárki viselheti őket.

Martin Wanda: Ahogy számos projektünkben, itt is az volt a cél, hogy túllépjünk a klasszikus modellfotókon és egy különleges hangulatú, egyedi világot jelenítsünk meg. Így végül kilenc formabontó párost fotóztunk a hazai underground körökből. Vannak köztük zenészek, színészek, sminkesek, szerelmespárok, barátok, testvérek, de egy apa-lánya páros is feltűnik a sorozatban. Sőt, a saját barátságunkat is megörökítettük, mert ez is fontos alapja volt a közös munkának. Azt akartuk megmutatni, hogy a szeretet és szerelem mindenkié, és hogy az emberi kapcsolataink, ha lehet, még fontosabbá váltak az elmúlt időszakban, mint eddig.

WLB: A párosok valóban nagyon sokszínűek, de hogyan választottátok ki, hogy kik legyenek a képek főszereplői, milyen szempontok szerint haladtatok, amikor megkerestétek a fotóalanyokat?

H. D.: Az első párosok kiválasztása szinte magától értetődő volt. Ahogy említettem, amikor a kollekciót terveztem, erősen inspirált a Léon, a profi című film. Szinte láttam magam előtt László Zsoltot és lányát, Pannát, ahogy ezt a párost a Lovers on the Run outfitjeiben megtestesítik. A 30Y Beck testvérei pedig Wandával volt az első közös pontunk. Őket mindenképp szerettük volna lefotózni, ugyanis saját barátságunk kezdete is a 30Y zenekarhoz köthető. Közben pedig folyamatosan ötleteltünk, hogy kik azok a párosok, akiken keresztül meg tudjuk mutatni, hogy milyen sokféle a szeretet és szerelem témája. Így került a képbe aztán Schoblocher Barbi, a Blahalousiana zenekar énekese, akivel azóta is folyamatosan együttműködünk különböző fotózások, videóklipek kapcsán. Valamint Ian O'Sullivan, aki később a sorozatból rendezett kiállítás megnyitózenéjét is szolgáltatta. 

WLB: A fotózás során nemcsak a főszereplők, de a helyszínek is nagyon izgalmasak, sok fotón privát tereket látunk, de közben megjelennek a különböző stílusú hátterek is. Milyen szempontok érvényesültek a helyszín és a hátterek kiválasztásakor?

M. W.: Ahogy Dóri már említette, a Lovers on the Run kollekcióját alapvetően az amerikai road movie-k és a 90-es évek hangulata inspirálta. Így amikor a fotózáson kezdtünk gondolkodni, akkor is ezt vettük alapul. Olyan háttereket nyomtattunk, amiken felismerhetően megjelenik a road movie-s hangulat, mintha csak Arizonában vagy Long Islanden leparkoltuk volna a kocsit a kietlen táj előtt vagy épp a naplementében. Ezeket a háttereket pedig a párosaink saját enteriőrjébe helyeztük el.  

H. D.: Ahogy bővült a sorozat, úgy a privát tér is egyre nagyobb szerepet kapott. Egy ponton már fontosabbá vált, hogy kik ezek az emberek, milyen térben élnek, mint az, hogy miként kapcsoljuk össze az enteriőrt az aktuális kollekciómmal. Végül arra jutottam, mégis izgalmas kontrasztot mutat az amerikai álom és a magyar posztszocialista terek találkozása, így hol közelítettünk az intimebb tér felé, hol távolodtunk a road movie-hangulat irányába.

WLB: Wanda, jelenleg Londonban élsz, és a legjelentősebb külföldi divatlapoknak fotózol, közben folyamatosan dolgozol saját projekteken. Milyen kulisszatitkai vannak a divatfotózásnak, mi ihlet meg ilyenkor?

M. W.: Mindig arra próbálok törekedni, hogy hasonló témák jelenjenek meg a divatfotóimban, mint a személyes, konceptuális fotósorozataimban, lényegében egymást inspirálva. Egy divatfotónak igenis többről kell szólnia, mint hogy egy csinos lányt fotózunk egy szép ruhában egy szép helyszín előtt. Az egyik ilyen visszatérő motívum és téma, ami sokszor megjelenik a munkáimban, az a szerelem és a szexuális identitás kérdésköre. Még a diplomamunkámként kezdtem el fotózni a Lovers című sorozatomat, ahol igazi szerelmespárokat fotóztam az otthonukban, a hálószobájukban, és az anyag célja a szerelem sokszínűségének ünneplése volt. Lényegében a Dórival közös anyagunknak is hasonló volt a motivációja, csak a „szerelmet” univerzálisabb fokozatra kapcsoltuk, és kibővítettük „szeretetté”.  

WLB: A LOVE-sorozatot egy különleges helyszínen, a LAVOR Collective-ben mutattátok be, ami lakásgalériaként és művészeti szalonként működik. Milyen volt a megnyitó, milyen visszajelzéseket kaptatok?

H. D.: A megnyitó nagyon sok embert vonzott, ráadásul olyan szponzorok is mellénk álltak, mint a Hendrick’s Gin és a Reketye Brewery, a Pálvölgyi Digitaltól pedig polaroid filmeket kaptunk, amik nagyot dobtak a hangulaton. Nagyon hálásak vagyunk a LAVOR Collective-nek is, különösen a galéria vezetőjének, Molnár Szonjának, aki olyan helyszínt biztosított, ami nagyon jól passzolt a kiállítás anyagához. A Rumbach Sebestyén és a Wesselényi utca sarkán található bérház egyik lakásában működik a LAVOR, ahol egy felhőtlen hangulatú házibuli kerekedett, amit egy videón már vissza is lehet nézni. Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk a megnyitón, szó szerint áradt a szeretet, és később a DÜSK körüli aktivitások is számottevően megnőttek. A fotósorozat pedig a kiállítás kapcsán később szélesebb körhöz is eljutott, megosztotta például a Radnóti Színház is.  

WLB: Dóri, a Lovers on the Run-kollekció darabjai feltűntek már magazinok címlapján, reklámokban és koncerteken viselik a hazai underground sztárjai. Milyen érzés viszontlátni ilyen környezetben az általad tervezett darabokat. Hol találkozhatunk még velük?

H. D.: Mikor látom ezeket a képeket az újságokban, mindig megpróbálok pár lépést hátrébb lépni, hogy kívülről lássam, hogy ezek mennyire nagyszerű lehetőségek. Mikor benne van az ember, sajnos nehezen veszi ezt észre. De ilyenkor mindig belegondolok, hogy tizenévesen ezeket a magazinokat lapozgattam, és arról álmodoztam, hogy egyszer az én ruháim is a címlapra kerülnek. Ha hátralépve, így tudok ezekre a sikerekre tekinteni, akkor valahogy minden a helyére kerül. A magazinmegjelenéseknél pedig csak az tesz boldogabbá, hogy olyan, számomra inspiráló emberek, mint Berger Dalma (DB Armitage/ex-Volkova Sisters), Tóth Barbi (könnyűzenei menedzser) és Steiner Kristóf is DÜSK darabokat hord a mindennapokban. A kollekcióm egyébként elérhető a Budapest Select Store webshopjában, de egyedi rendelésre is készítek ruhákat.  

WLB: Wanda, jelenleg Londonban élsz, de gyakran visszalátogatsz Budapestre. Mi inspirál itthon, milyen helyszínekre jársz szívesen?

M. W.: Akár Londonban vagyok, akár Budapesten, vagy ha épp nyaralok, mindenhol ugyanazok a dolgok érdekelnek: imádok múzeumokba, kiállításokra járni – méghozzá a 19. századi festészet az, ami a legjobban lenyűgöz és inspirál. A kedvenc helyem ilyen szempontból Budapesten a Magyar Nemzeti Galéria. Utoljára épp a Szinyei-kiállítást imádtam, azelőtt pedig annyira boldog voltam, hogy a kedvenc angol preraffaelitáimnak volt ott kiállítása. A másik kedvenc dolgom pedig a koncertek... Budapesten volt szerencsém a legtöbb számomra legkedvesebb magyar alternatív és rockzenésszel és zenekarral együtt dolgozni, és mindig próbálok a koncertjeikre is eljutni, ha éppen itthon vagyok. Utoljára például a Mordáit láttam az A38-on, ehhez a helyszínhez pedig rengeteg emlék köt, így mindig elfog a nosztalgia, ha oda megyek koncertre.

WLB: Dóri, téged jelöltek a GLAMOUR Women of the Year – Az Év Divattervezője díjra. Ez hatalmas elismerés, milyen érzés volt, amikor értesültél a jelölésről, mit jelent ez szakmailag?

H. D.: Nagyon meglepett a telefonhívás, amikor megosztották velem a hírt. Őszintén nem számítottam rá, hiszen azt gondolom, elég szűk réteg ismeri a márkámat. Ráadásul nem főállásban foglalkozom a DÜSK-kel, hiszen most főleg külföldi filmes produkciókban dolgozom, így végképp nem is gondoltam, hogy bekerülhetek az idei jelöltek közé. Viszont a Glamour magazin mindig is támogatta a fiatal tehetségeket, és ezek szerint a divat iránt érdeklődők nyitottak az új szereplők felé. Így ezt egy nagyon pozitív visszacsatolásként élem meg. Arról nem is beszélve, hogy egy régi vágyam válik ezzel valóra, hiszen olyan pályatársaim és egyben példaképeim nyomdokaiba léphettem ezzel, mint Mojzes Dóra vagy Sármán Nóra. A jelölés abszolút új löketet adott, hogy érdemes a DÜSK-öt fejleszteni, és alig várom, hogy 2022 második felében végre bemutathassam a márka új kollekcióját.