Szaloncukortól roskadozó karácsonyfák, játékmacikat és kisvonatokat büszkén szorongató gyerekek és mosolygó felnőttek néznek ránk a képekről. De a legszebb fenyő kiválasztása vagy a csillogó kirakatok, tömött vásárlóutcák és a menü gondos összeállítása régen is pont úgy hozzátartoztak az ünnepi készülődéshez, mint napjainkban.
A karácsonyfa állítása és díszítése már a századfordulón is nagy népszerűségnek örvendett, a tehetősebbek mennyezetig érő hatalmas fenyőkkel, a szegényebbek egyszerű ágacskákkal, de mindenki feldíszítette az otthonát december 24-re.
Az örökzöldek választása nem véletlen, egészen az ókorig nyúlik vissza a szokás, hogy a téli napforduló környékén ilyen soha el nem hervadó növényekkel veszik körül magukat az emberek, hogy így üzzék el a sötétség gonosz erőit. A keresztény kultúrkörben pedig az örök élet jelképe is lett a fenyőfa. Hogy ki állította Budapesten az első fenyőfát, arról a mai napig zajlik a vita.
Európában négyszáz évvel ezelőtt jelent meg a szokás, részben Goethe Wertherében leírt karácsonya után lett igazán népszerű, és Magyarországra is feltehetően német területről érkezett a tradíció. Vagy Brunszvik Teréz volt az úttörő, óvodákban felállított fáival, vagy „Budapest vőlegényének”, Podmaniczy Frigyesnek az édesanyja, és köre honosította meg a szokást. „Hat órakor háromszoros csengés hirdette a mi karácsonyfáink megérkeztét” – írja Podmaniczky. Érdekesség, hogy ők még külön kis fenyőt állítottak minden megajándékozottnak, nem egy nagy fa alá hozták az angyalok és a kis Jézus az ajándékokat.
A fák díszítése kezdetben főleg ehető dolgokkal – alma, festett dió, mogyoró, pogácsafigurák, mézeskalács – történt, illetve nálunk futotta be a legnagyobb karriert a szaloncukor is. A 19. század első felében lett igazán kedvelt dísz a magyar karácsonyfákon, akkoriban sokszor még otthon, kézzel készítették és csomagolták fényes, díszes papírokba. Valószínűleg évszázados a harc a torkos, de leleményes gyerekek és a fa épségét őrző szülők között is.
Ki nem ügyeskedte volna ki az édességet a papírjából a fán, majd hajtogatta vissza a csomagolást, mintha mi sem történt volna...
Ki nem ügyeskedte volna ki az édességet a papírjából a fán, majd hajtogatta vissza a csomagolást, mintha mi sem történt volna...
A II. világháborúig az éjféli mise és a Betlehem állítás is szorosan kapcsolódott az ünnephez, utána a politikai nyomásra a vallási tartalma kezdett elhalványulni, a neve is Fenyőünnep lett, de a szokások nagy része megmaradt. A történelem viharairól pedig olyan apróságok árulkodnak, mint a férjek, apák nélküli családi fotók.
Az ajándékok pedig lényegüket tekintve alig változnak: játékmackók, kisvasút, építőkockák, babák, mesekönyvek között mosolyognak boldogan a gyerekek. Csupán a dizájn változott a korral, fa helyett megjelentek a műanyag és a motoros csodák.
A jótékonykodás is hozzátartozott a karácsonyhoz, az ajándékgyűjtés viszonylag új jelenség, de az utcai ingyenkonyhák és jótékonysági koncertek régen is gyakoriak voltak.
A szűk, családi körben ünnepelt szentestét pedig nem csak napjainkban előzte meg a karácsonyi őrület, már a 70-es években is tömegek hömpölyögtek az ünnepi díszekbe öltöztetett Váci utcában, vagy a korszak plázáiban, például a Corvin Áruházban.
