Cseh Tamás valahogy minden generációt megfog a dalaival. Hallgatják azok, akiknek a kortársa volt, akik azonnal értik a titkos összekacsintásokat a dalokban, az elharapott félmondatokat, akik zsigerből tudják, mit jelentett, amikor valaki lement gyufáért a késő Kádár-korban, de rajonganak dalaiért a fiatalabb generációk is. Most egy kicsit azt a Budapestet fedezzük fel, ahol Cseh Tamás élt, és amiről a dalai szólnak. Úgyhogy tegyük is fel kedvenc lemezünket, és induljunk el, át a városon és korokon.
Bár Cseh Tamás Budapesten született, a Bakáts téren, és itt is keresztelték meg, élete korai éveit Tordason töltötte, és csak kiskamaszként, 1956-ban kerül vissza a fővárosba családjával. Szüleivel Budára, a Villányi útra költöztek, ide járt iskolába is, a Feneketlen-tó mellé, az akkori József Attila Gimnáziumba, ami ma már újra a ciszterci rend Szent Imre Gimnáziuma.
A budai, kertvárosias környékről, a Gellért-hegy lábától egy ismerőse segítségével jut albérlethez Budán, a Vízivárosban. „A Vízivárosban minden megtörtént, a lányok, a szabadság, a saját otthon, Géza, Baksa, a dalok, akkor lett az autóm.” És valóban, az Iskola utca 35/A alatti lakásban indul el annak az énekesnek a karrierje, aki aztán egy szál gitárral kiáll a színpadra a nagyközönség elé.
A 70-es évek elején járunk, akkoriban a fővárosi lakásínség miatt szinte lehetetlen volt saját lakáshoz vagy albérlethez jutni, és akinek pedig, ne adj' isten!, több lakás volt a nevén, az meg retteghetett, hogy ez kiderül, és az üresen állót elveszik tőle. Ebben a cipőben járt Deássy Mihály is, aki Cseh Tamás kollégája volt az Üllői úti iskolából, ahol rajzot tanított. Hogy a szemfüles házmestereknek (adjunk szép mosolyokat, ugye) ne tűnjön fel, hogy a
Batthyány tér közelében levő, Iskola utcai lakása üresen áll, bérbe adta azt fiatal kollégájának.
De nem sokáig lakott itt egyedül Cseh Tamás, hamarosan (egy téli éjszakán) megtörtént a sorsdöntő találkozás Bereményi Gézával, aminek folyományaként ő is beköltözött hozzá, valamint sok-sok közösen írt daluk hőse. Ennek a korszaknak állít emléket az egyik legjobban sikerült budapesti emléktábla is a kapualjban. Mintha a ház lakóinak névsora azokból állna, akik itt születtek Bereményi tollából és Cseh gitárjából:
Antoine és Désiré,
Vetró Irén és még sokan mások.
Kettejük találkozását már sokszor elmesélték, de a pontos dátumot soha nem sikerült kitalálniuk már utólag. Valamikor 1970 végén, 1971 elején sodorta őket egymás mellé a pesti éjszaka egy Dohány utcai étteremben, hogy másnap Bereményi már meg is jelenjen az Iskola utcában: hallotta, hogy Cseh Tamás gitározgat, ő jött szöveget írni (meg is írták azon nyomban első közös dalukat, Az ócska cipőt).
Akkoriban a törzshelyük a számos közeli presszó és kocsma közül az Isolabella volt, ami a mai napig őrzi ennek a korszaknak ez emlékét. De átjártak társasággal a Felszab téri legendás Egyetem Caféba és a Kárpátiába is, ahol nemegyszer az állambiztonság figyelő tekintete is megakadt rajtuk. Az első színpadi fellépése pedig a Baksa-Soós János-féle Kex koncertjének szünetében volt, a Citadellában, majd a 25. Színház, az Egyetemi Színpad és a Katona, végül pedig a Bárka Színház lett fellépéseik állandó színhelye.
A dalokban feltűnik megannyi ismerős vagy mára már eltünedező, átalakuló helyszín is, a presszók, a pályaudvarok világa, ahol Ecsédi bolyong Vizivel, szocialista iskolai díszünnepélyek,
albérletek és főbérlők világa,
a legendás Ifipark a Rajnák nevű klubvezetővel,
a Lánchíd egy forró nyári éjszakán,
a Károlyi-kert régi szeretők illatával, a XX. század véres pillanatai a Széna téren és Corvin közben, amiről sokáig csak suttogni lehetett.
Szobra kicsit megtévesztő a Gellért téren, mert bár azért került ide, mert meglett férfiként a Bartók Béla úton lakott családjával, éppen hátat fordít a környéknek, és inkább a metróból felbukkanó embertömeget szemléli. Valamint az inkább kisfiús, ártatlan gitáros srác imidzsét testesíti meg, de aki valaha csak egy dalt is hallott Cseh Tamástól, tudja, hogy azokban sok minden van, de ez a fajta ártatlanság és egyszerűség pont nincs. De inkább hallgassuk a dalokat, és merüljünk el Budapestben, menjünk le közértbe, még akkor is, ha soha újra ilyen aktuálisak nem voltak a sorai, hogy hol lesz majd lakóhelyünk, maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
