A kamarakiállítás terében a kortárs építészek tervezte székekben ülve beszélgettem a kiállítás kurátoraival, Zsoldos Annával és Molnár Tamással. Talán az ötletes installáció, talán a tárgyak tudatos válogatása, talán a koncepció miatt Anna és Tamás is visszatérnek egy percre korábbi szakmai vitájukhoz, engem is meglep a tárgytípus sokszínűsége, a beszélgetést pedig néha félbe is szakítjuk, ugyanis öröm hallgatni a sok vicces vagy éppen elgondolkodtató hozzászólást, ami a látogatóktól érkezik. A Néprajzi Múzeumban valóban sikerült közel hozni mindenkihez ezt a jól ismert tárgyat, a széket.
Pedig a kiállítás nem nagy alapterületű, összesen kicsit kevesebb mint 40 ülőalkalmatosságot láthatunk itt. Az anyag kb. felét, 17 széket a mintegy 1200 darabot számláló múzeumi anyagból válogatták, ezeket láthatjuk az installáció felső sorában, míg alul az AU Műhely építészeinek a gyűjteményre reflektáló kortárs alkotásait nézhetjük meg, amiket ki is próbálhatunk.
A MaDok-programról
A Néprajzi Múzeum gyűjteményét a legtöbben a népi kultúra, az etnográfia körébe tartozó tárgyak együttesével azonosítjuk, pedig a spektrum
ennél szélesebb, nagy gondot fordítanak a mindennapi tárgykultúra elemeire is. Ennek
a tevékenységnek fontos része a MaDok-program,
amely a kortárs kultúra megőrzésére irányuló módszertani keretrendszer, több
intézmény közötti együttműködés, amit 2003 óta a Néprajzi Múzeum koordinál. Ennek
segítségével jöhetett létre a Székátiratok című kiállítás is, amelynek
keretében az AU Műhely, vagyis két fiatal
építész, Ghyczy Dénes Emil és Szederkényi Lukács reflektál a múzeumi gyűjtemény
egyes darabjaira. A MaDokot érdemes a Facebookon is követni, nagyon
szórakoztatóak a posztjaik.
A változatos anyagot látva egyre kevésbé vagyunk biztosak abban, hogy olyan egyértelműen meghatározható, milyen tárgy is a szék, hiszen megjelenik itt a legügyesebb mester által készített céhremek, amely a paraszti háztartás díszdarabja volt, a Thonet-gyár fejlesztette technikával, a Debreceni Hajlított Bútorgyárban készült szék vagy a különböző, munkacélra használható sámlik. Szinte megszámlálhatatlan élethelyzetben ülhet az ember, az ehhez használatos tárgyak pedig az anyaghasználatnak, a készítés módszerének vagy az ülő pozíció jellegének a kombinációjával végtelen számú lehetőséget adnak ki, a díszítés változatosságának pedig tényleg csak a képzelet szab határt.
Az AU Műhely alkotta és a gyűjteményben szereplő darabokat látva rengeteg dologról gondolkozhatunk el. Ha például megnézzük az építészek találta, ülésre használt rézdrótköteget, majd összevetjük a múzeumi gyűjteményben szereplő, pásztorok által gyakran ilyen célra használt lókoponyával, észrevehetjük, hogy ugyanaz a leleményes szemlélet, a körülöttünk lévő tárgyak újrahasznosítása fűzi össze őket.
A gyönyörűen díszített, 18. századi céhes bútorok modern átirata egy szintén lassan készülő, apró, fúrt lukakkal különlegessé tett szék, amit látva már nem is olyan egyértelmű, mi az a dísz. A valóban nagyon esztétikus, reprezentációra termett bútorok között pedig meghökkentő felfedezni egy Flair műanyag széket is, ugyanakkor a trónszerű forma és az olcsó anyag párosítása kapcsán elgondolkodhatunk a ma már zömében inkább pihenésre használt kert és a pihenőidő megváltozott szerepéről is.
A kiállításon amúgy nincs túl sok szöveg, ezzel is biztatnak
bennünket, hogy gondolkozzunk önállóan a tárgyakról, üljünk bele minél több új
székbe és próbálgassuk őket minél bátrabban. A tárlat ugyan nem nagy alapterületű, az
érdekes installáció miatt mégis közel hozza a tárgytípust, és jó átvezetést
kínál a múzeum többi tárlatához is, így a látogatást jól összeköthetjük a Design
Héthez kapcsolódó, itt
látható tárlat vagy a Zoom
kiállítás megtekintésével, és a Kerámiatérre
is érdemes egy pillantást vetni. Bátran barangoljunk a gyönyörű épületben, és
tegyünk egy sétát a csodás őszi színekben fürdő Városligetben is.
A kiállítás 2023. január 31-ig tekinthető meg, a múzeum nyitvatartási idejében.
