Az emberi ülőalkalmatosságok története évezredekre nyúlik vissza. A tárgytípus a fáraói tróntól kezdve a pásztorok használta lókoponyán át a praktikeres műanyag garnitúráig régóta és változatos módon szolgálja az embert. Szinte észre sem vesszük, pedig mostani, tárgydömpingben és időszűkében élt életünket elnézve még sosem volt ekkora szükségünk arra, hogy személyes kapcsolatot teremtsünk környezetünkkel és a minket körülvevő tárgyakkal. Erre biztat minket a Néprajzi Múzeum új, Székátiratok című kamarakiállítása, amely a múzeumi gyűjtemény darabjainak és kortárs építészek munkáinak összevetésével gondolkoztat el minket, hogy min is ülünk.
A kamarakiállítás terében a kortárs építészek tervezte székekben ülve beszélgettem a kiállítás kurátoraival, Zsoldos Annával és Molnár Tamással. Talán az ötletes installáció, talán a tárgyak tudatos válogatása, talán a koncepció miatt Anna és Tamás is visszatérnek egy percre korábbi szakmai vitájukhoz, engem is meglep a tárgytípus sokszínűsége, a beszélgetést pedig néha félbe is szakítjuk, ugyanis öröm hallgatni a sok vicces vagy éppen elgondolkodtató hozzászólást, ami a látogatóktól érkezik. A Néprajzi Múzeumban valóban sikerült közel hozni mindenkihez ezt a jól ismert tárgyat, a széket.
Pedig a kiállítás nem nagy alapterületű, összesen kicsit kevesebb mint 40 ülőalkalmatosságot láthatunk itt. Az anyag kb. felét, 17 széket a mintegy 1200 darabot számláló múzeumi anyagból válogatták, ezeket láthatjuk az installáció felső sorában, míg alul az AU Műhely építészeinek a gyűjteményre reflektáló kortárs alkotásait nézhetjük meg, amiket ki is próbálhatunk.
A MaDok-programról
A Néprajzi Múzeum gyűjteményét a legtöbben a népi kultúra, az etnográfia körébe tartozó tárgyak együttesével azonosítjuk, pedig a spektrum
ennél szélesebb, nagy gondot fordítanak a mindennapi tárgykultúra elemeire is. Ennek
a tevékenységnek fontos része a MaDok-program,
amely a kortárs kultúra megőrzésére irányuló módszertani keretrendszer, több
intézmény közötti együttműködés, amit 2003 óta a Néprajzi Múzeum koordinál. Ennek
segítségével jöhetett létre a Székátiratok című kiállítás is, amelynek
keretében az AU Műhely, vagyis két fiatal
építész, Ghyczy Dénes Emil és Szederkényi Lukács reflektál a múzeumi gyűjtemény
egyes darabjaira. A MaDokot érdemes a Facebookon is követni, nagyon
szórakoztatóak a posztjaik.
A változatos anyagot látva egyre kevésbé vagyunk biztosak abban, hogy olyan egyértelműen meghatározható, milyen tárgy is a szék, hiszen megjelenik itt a legügyesebb mester által készített céhremek, amely a paraszti háztartás díszdarabja volt, a Thonet-gyár fejlesztette technikával, a Debreceni Hajlított Bútorgyárban készült szék vagy a különböző, munkacélra használható sámlik. Szinte megszámlálhatatlan élethelyzetben ülhet az ember, az ehhez használatos tárgyak pedig az anyaghasználatnak, a készítés módszerének vagy az ülő pozíció jellegének a kombinációjával végtelen számú lehetőséget adnak ki, a díszítés változatosságának pedig tényleg csak a képzelet szab határt.
Az AU Műhely alkotta és a gyűjteményben szereplő darabokat látva rengeteg dologról gondolkozhatunk el. Ha például megnézzük az építészek találta, ülésre használt rézdrótköteget, majd összevetjük a múzeumi gyűjteményben szereplő, pásztorok által gyakran ilyen célra használt lókoponyával, észrevehetjük, hogy ugyanaz a leleményes szemlélet, a körülöttünk lévő tárgyak újrahasznosítása fűzi össze őket.
A gyönyörűen díszített, 18. századi céhes bútorok modern átirata egy szintén lassan készülő, apró, fúrt lukakkal különlegessé tett szék, amit látva már nem is olyan egyértelmű, mi az a dísz. A valóban nagyon esztétikus, reprezentációra termett bútorok között pedig meghökkentő felfedezni egy Flair műanyag széket is, ugyanakkor a trónszerű forma és az olcsó anyag párosítása kapcsán elgondolkodhatunk a ma már zömében inkább pihenésre használt kert és a pihenőidő megváltozott szerepéről is.
A kiállításon amúgy nincs túl sok szöveg, ezzel is biztatnak
bennünket, hogy gondolkozzunk önállóan a tárgyakról, üljünk bele minél több új
székbe és próbálgassuk őket minél bátrabban. A tárlat ugyan nem nagy alapterületű, az
érdekes installáció miatt mégis közel hozza a tárgytípust, és jó átvezetést
kínál a múzeum többi tárlatához is, így a látogatást jól összeköthetjük a Design
Héthez kapcsolódó, itt
látható tárlat vagy a Zoom
kiállítás megtekintésével, és a Kerámiatérre
is érdemes egy pillantást vetni. Bátran barangoljunk a gyönyörű épületben, és
tegyünk egy sétát a csodás őszi színekben fürdő Városligetben is.
A kiállítás 2023. január 31-ig tekinthető meg, a múzeum nyitvatartási idejében.
