Ami a leginkább feltűnt, az a csend – igaz, a dachsteini mészkőből kihasított dombokat hétköznap délelőtt vettük a nyakunkba, amikor nem jellemző a tömeges túrázgatás. Hétvégente változik sűrűn látogatott kirándulóhellyé, a sziklamászók kedvelt magaslatává (viszont mivel a Róka-hegy Budapest egyik legjelentősebb geológiai értékkel bíró területe, szigorú szabályok között, engedéllyel lehet csak gyakorolni a sportot.)
A Róka-hegyi kőfejtő népszerűségének másik oka, hogy kocsival és a Szentendrei HÉV-vel is könnyen megközelíthető. A HÉV-től az Ürömi úton kell felsétálni pár percig, majd jobbra lefordulni a Rókahegyi útra, ahol további hasonlóan beszédes utcanevek jönnek szembe, Hegycsúcs, Bérctető és Hegymászó utca. Utóbbin felbaktatva érjük el a kőfejtőhöz vezető piros háromszög jelzésű ösvényt, majd rövidesen szembesülhetünk azzal is, hogy a jó sok lépcső miatt bizony jobban be kell vetni a combizmokat. Valahogy úgy, hogy mikor azt hisszük, vége a lépcsőzésnek, megpillantjuk a következőt lépcsősort.
Viszont már a bánya első szintjére felérve szembesülhetünk a nem mindennapi panorámával, valamint a városrészre jellemző kontraszttal, ami Csillaghegy falusias háztetői és Békásmegyer kockaszerű paneljei között rajzolódik ki. Feljebb haladva, 254 méterrel a tengerszint felett látszik a Duna, a Megyeri híd is, ellátni egészen Újpestig.
A Róka-hegy elvileg tájseb, mégis igazi kuriózum a magas sziklafalak, látványos szakadékok, tornyok között sétálgatni; mondhatni, olyan, mint a Grand Canyon, csak épp jóval kisebb és magyar kivitelben. Attraktivitását már csak az fokozná, ha maga a természet formálta volna ilyenné, de sajnos az egész mesterséges képződmény, Budapest legnagyobb mészkőbányája volt az 1930-40-es évekig.
Nehéz összeegyeztetni, hogy bár szinte minden oldalról körbeveszik lakóterületek, a területnek mégis nagyon gazdag az élővilága. A tájékoztató táblák igen ritka állatfajokra hívják fel a figyelmet, köztük pillangókra, éjjeli és nappali pávaszemre, kardos- és fecskefarkúlepkére, a keletirablópillére, amelyből egy példánynak akár 100 ezer forint is lehet az eszmei értéke. Holló, karvaly, egerészölyv is lakik erre (hallottunk is egy vészjósló rikoltozást keringeni a bánya felett ottlétünkkor), és hát ne feledkezzünk meg a denevérekről, amelyek az üregekben és sziklarepedésekben fészkelnek.
Szintén táblák figyelmeztetnek arra, hogy eszünkbe se jusson leszakítani növényeket, mert olyan fajok nőnek itt, mint az orchideák (!) családjához tartozó bíboros kosbor, fehér madársisak és a kislevelű nőszőfű. A terület legnagyobb botanikai értéke a gyapjas gyűszűvirág, ami Budapesten csak itt, Békásmegyer északi részén és a közeli Péter-hegyen nő.
Ezekre a látványosságra még várni kell, de addig is lehet sütögetni – feltéve, ha nem rendel el tűzgyújtási tilalmat a Pilisi Parkerdő Zrt. –, két tűzrakóhelyet is kialakítottak a szalonnasütésre vágyóknak. Elvileg egy darab kukát is kihelyeztek ki a felső bányaudvar bejáratánál, bár mi nem találtuk meg. Ha ti is így jártok, vigyétek haza a szemetet, ha erre jártok, hadd maradjon meg a Róka-hegy romantikája, és a benyomás, hogy érintetlen, embertől független, egzotikus természeti érték rejlik itt a városi nyüzsgéstől egy köpésre.
