Színház az egész világ, avagy van élet a kőszínházakon túl is

Szkéné – A legenda

A Szkéné (1111 Budapest, Műegyetem rakpart 3., K épület, II. emelet) egy több mint 50 éve működő alternatív játszóhely, ami Weöres Sándor Theomachiájával nyitott meg 1970. március 21-én. Az azóta eltelt több mint fél évszázad során több úttörő társulat is fellépett a Műszaki Egyetem falai között található intézményben. 

A leghíresebb ezek közül a Somogyi István alapította Arvisura volt, ahonnan többek között olyan nevek érkeztek a világot jelentő deszkákra, mint Horgas Ádám, Láng Annamária, Péterfy Bori, Scherer Péter, Schilling Árpád, Terhes Sándor vagy Pintér Béla, aki a saját társulatával is itt kezdte, sőt a mai napig ez az egyik fellépőhelyük. A Szkéné, már csak a múltja miatt is, a magyar alternatívok egyik, ha nem a legfontosabb helye. A Szkéné Színház előadásai mellett a Nézőművészeti Kft., a Forte Társulat és Pintér Béláék előadásait nézhetjük itt általában, de egy-egy produkció erejéig mások is beférnek a repertoárba. 

MU – A magyar underground színháza

A Lágymányosi Közösségi Ház egykori épületében több mint 20 éve működő MU Színház (1117 Budapest, Kőrösy József utca 17.) nevében lévő MU több mindent is jelent. Egyfelől ott vannak a maják szent iratai, melyek szerint létezett egy világ, az emberi kultúra bölcsője, MU, az elsüllyedt földrész, melynek túlélői alapították meg a későbbi kultúrákat, például a maja és az egyiptomi civilizációt is. Ezenkívül a MU a magyar undergroundot is jelenti. Az újbudai játszóhely egyfelől befogadó színház, de saját előadásokat is tart, meg létrehoz színházi nevelési eseményeket, és szakmai programokat is szervez. Feltűnik itt előadásaival a TÁP Színház, a Tünet Együttes, a k2 Színház, a FAQ Színház és a Freeszfe Egyesület is, miközben a MU közösségi színház is szeretne lenni, hogy az idelátogatók ne csak nézőként vegyenek részt az alkotási folyamatokban.

Trafó Kortárs Művészetek Háza – Legyen tánc!

A Trafó (1094 Budapest, Liliom utca 41.) is egy legendás közösségi és befogadóhely a budapesti éjszakában és művészeti életben, talán mert a koncepciója jól működik immár 23 éve, sőt már egy kicsit régebben is, hisz a hivatalos nyitás előtt már voltak itt alkalmi jelleggel előadások és partik, melyek szellemét sokáig a pinceklub vitte tovább. De a Trafó sosem a bulikról szólt elsősorban, hanem az összművészetiségről és a friss dolgokról. A koncertek mellett mindig voltak itt kiállítások, színházi előadások és táncszínházi produkciók, manapság utóbbiak vannak repertoáron túlnyomó többségben. Táncszínházban többek szerint a Trafó még mindig verhetetlen. A színházi világból mostanában a Dollár Papa Gyermekei társulat hozza előszeretettel a Trafóba az előadásait. 

Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház – Az ifjú titán

2012-es megnyitása óta a Jurányi (1027 Budapest, Jurányi utca 1–3.) komoly tényezőjévé vált a hazai független színjátszásnak. Az itt működő Füge Produkció önállóan vagy más független társulatokkal (például Orlai Produkciós Iroda, DEKK Színház), sőt akár még kőszínházakkal (például Katona József Színház, a debreceni Csokonai Színház, Miskolci Nemzeti Színház) együttműködésben is színpadra állít különféle színházi előadásokat, de külsős produkciókat is beenged. Ám ennyiben még nem merül ki a tevékenységük. Az ódon és zegzugos egykori középiskolai épületben működnek próbatermek és irodák, műhelyek és showroomok, több játszóhely, az egykori sulibüféből pedig kávézó és galéria lett. A Jurányi célja, hogy a sokszínű függetlenek, a társulatok meg a színházi szakemberek egy állandó, közös bázisként tekintsenek rá, ahol mindenkit ugyanaz az infrastruktúra és lehetőségek várnak. 

Bethlen Téri Színház – Régi motoros újratöltve

A Bethlen Téri Színház (1071 Budapest, Bethlen Gábor tér 3.) kapcsán kevesen tudják, hogy milyen tekintélyes és szövevényes múlttal bír. 1929-ben nyitott meg, először mint kabaré, majd pár évvel később színház lett belőle. Azonban hiába léptek fel itt a korszak nagynevű színészei, és hiába itt alakult meg a Független Színház mozgalom, a Bethlen 1937-ben bezárt. Utána hosszú évtizedeken át csak kallódott, hol raktár volt, hol meg mozi, sőt már a Rock Színház is itt próbálkozott első körben a 90-es években, de mindössze egyetlen darabot mutattak be itt. Bár a színház csak 2012-ben nyitott újra (mint befogadó és produkciós színház), élet azonban már folyt benne a 90-es évek második fele óta. Itt tartotta próbáit a Bozsik Yvette Társulat, valamint a mai napig itt állomásozó Közép-Európa Táncszínház (KET) is, mely társulat az előadásait is az épületben tartotta és tartja még most is. Mellettük manapság nagyrészt az Art-Színtér darabjai láthatók, illetve kisebb társulatokéi is, de a Bethlen arra is törekszik, hogy náluk a határon túli magyar nyelvű színházak is fellépési lehetőséget kapjanak. 

6szín – Egy mindenkiért!

A 6szín (1066 Budapest, Jókai utca 6.) – vagy ahogy régebben nevezték: Hatszín Teátrum – nemrégiben gondolta magát újra. Bár az alapképlet nem változott: a 6szín befogadó színház, közösségi és összművészeti tér, valamint kulturális műhely. A saját fejlesztésű előadások mellett további 13 alkotócsoport produkcióinak szolgál otthonául. Végigtekintve a repertoáron, megállapíthatjuk, hogy a 6szín elsősorban nem a kísérletezés, hanem inkább a szórakoztatás színháza, ami azonban semmit nem von le az értékéből. Kicsit olyan, mint egy míves népszínház, ahol mindenki megtalálhatja azt, amire vágyik: blőd humort, klasszikus vígjátékot (Molière) és klasszikus drámát (Csehov), kortárs magyar és nemzetközi darabot meg filmsikerből készült átiratot, irodalmi estet. 

Átrium Színház – A nagyszájú

Az Átrium (1024 Budapest, Margit körút 55.) egykor mozi volt, legalábbis az első két szintje. A Kozma Lajos tervei alapján épült Bauhaus-ház felsőbb emeleteit magánlakások foglalják el. A mozi 1935-től 2001-ig működött a házban, majd bő 10 évre bezárt és az enyészeté lett, egészen 2012-ig, amikor újranyitott mint színház, bisztró, kortárs művészeti galéria és rendezvényház, vagyis mint független multikulturális intézmény. Az Átriumban feltűnően sok a társadalomkritikus, ám szórakoztató darab – de nem csak ilyeneket játszanak –, ezeket elsősorban a Kultúrbrigáddal közösen állítják színpadra. Más független társulatok (például a Delta Produkció) is hoznak ide előadásokat. 

Stúdió K Színház – A kísérletezés diszkrét bája

Fodor Tamás színész alapította meg a Stúdió K-t (1092 Budapest, Ráday utca 32.), amiben a K betű elsősorban a kísérletezésre utal, meg egy csomó minden másra is, például „képzésre, kreativitásra, a közösségben kísérletező, kapcsolat-építő, különleges konfliktusokat kíméletlenül kereső, kíváncsian kutató kritikai műhelyre”. A 70-es évek elejétől kezdődő történet során nagyjából 25 évig hol itt, hol ott léptek fel, ahol éppen lehetett. Aztán 1995-ben végre hivatalossá vált működésük, 2006-ban pedig megnyitotta kapuit a saját színházuk is, ahol jórészt magyar kortárs darabokat meg jó pár klasszikust is előadnak, hol önállóan fejlesztve azokat, hol szorosan összedolgozva más független társulatokkal. Nagyon sok gyerekelőadásuk is van, ami dicséretes, elvégre mégiscsak a mostani kicsikből lesznek a jövő színházba járói. 

Pinceszínház – Jó helyen a föld alatt

A Pinceszínház (1092 Budapest, Török Pál utca 3.) is a város nagy színházas legendáinak sorába tartozik – már ami a játszóhelyeket illeti. A gigantikus, 1875-ben fel-, majd többször átépített épület, melyben a kulturális intézmény is található, kétbejáratú, az egyik a Török Pál utcába, a másik meg a Ráday utcába nyílik. Volt ebben az épületben minden, fogadó, majd lakóház és táncos rendezvényhelyszín is, a pincéjében úgyszintén sűrűn változott a leosztás: kugliterem volt, majd nyugdíjasklub, sőt még bábszínház is, végül kocsma, ahol hétvégenként ment a tánc. A 60-as évek közepén lett belőle színház, méghozzá az amatőrszínházasdi budapesti fő helyszíne, ami elsősorban két ember, Keleti István és Mezei Éva nevéhez fűződött. Ez az állapot egészen a 80-as évek végéig állt fenn, utána viszont jött a lejtmenet, legalábbis színházi szempontból. A Pinceszínház amolyan művelődési ház jelleget öltött magára, mindenféle zenei és nem zenei klubok működtek benne, és volt persze színházi produkció is, de már nem az jelentette a fő csapásirányt. A helyzet a 2000-es évek második felére normalizálódott, így manapság a Pinceszínház újra elsősorban az amatőr és a profi társulatok előadásainak a helyszíne, de itt tartja fellépéseit a Freeszfe Egyesület is és havi klubestjeit a Benkó Dixieland Band. 

Óvóhely Kultúrbunker – Az atombiztos kultúra

Az Óvóhely (1117 Budapest, Bartók Béla út 60.) az egykori hírhedt Shanghay Bár helyén nyitott meg. Ebben még nem lenne semmi különös, hisz általában minden valaminek a helyén nyit meg, ám a vendéglátóipari egység alatt az 50-es években egy hidegháborús katonai atombunkert alakítottak ki, a játszóhely pedig ebben – vagy inkább ennek helyén – nyílt meg 2018-ban. A hely elsősorban független előadásokat, koncerteket, irodalmi programokat fogad be, de tartanak itt kiállításokat és különféle gyerekprogramokat is. A színházi előadások alkotóit elnézve az Óvóhely abszolút fiatal hely, a frissességre és az új hangokra utazik, mi pedig ezt nagyon bírjuk benne. 

RS9 Színház – A kis nagy színház

Az 1990-ben megnyitott RS9 Színház (1077 Budapest, Rumbach Sebestyén utca 9.) onnan kapta a nevét, ahol a kezdetek óta találjuk. Önmagukat a „legnagyobb kisszínházként” definiálják, méghozzá azért, mert szinte a megalakulás után a zajos hazai sikerek mellett hasonlóan visszhangos nemzetközi sikereket is arattak. 2013-ban szemben a színházteremmel nyitották meg második játszótermüket, az RS9+ Vallai kertet. Bár elsősorban a saját társulat által készített, felnőtteknek szánt és gyerekdarabok szerepelnek a repertoáron, de jó pár befogadott előadásuk is van, olyan kisebb társulatoktól, mint a Másik Produkció, az Anyaszínház vagy a Magyar Anarchista Színház. 

FÉM Arts & Café – A különbejáratú színház

A FÉM Színház (1056 Budapest, Váci utca 40. – bejárat az Irányi utcából) egy amolyan tényleg nagyon alulról indult kezdeményezésből nőtte ki magát és lett mára az egyik legkedveltebb független játszóhely. Három kívülről jött ember, a hosszú évekre rúgó diákszínházas múlttal rendelkező Cziczó Attila és Horváth Máté, valamint előbbi kosárlabdaedzője, Jendrics Anikó álltak össze, és előbb az Orczy téren nyitottak egy kis színházat, majd rátaláltak egy elhagyatott szenespincére a belvárosban, amit a saját két kezükkel alakítottak át színházzá, így született meg a FÉM. A társulat darabjait Cziczó írja és rendezi, nagyrészt ezek láthatók a belvárosi játszóhelyen, de időnként külsős darabokat is befogadnak jófejségből meg a változatosság kedvéért. 

Fészek Művészklub – Ha ez a ház mesélni tudna

A Fészek Művészklub (1073 Budapest, Kertész utca 36.) eredetileg azért jött össze, hogy a különböző művészeti ágakban alkotó és más-más generációkhoz tartozó alkotókat egy tető alatt hozza össze. Beszélgessenek a művészetről, alkossanak, osszák meg egymással félkész munkáikat. Aztán persze fokozatosan változott meg a hely, ahova egyre nagyobb számban engedték be a művészetek iránt érdeklődő, hétköznapi embereket is. A Fészek napjainkban – eredeti funkcióját is megőrizve – egy összművészeti intézmény, ahol több helyszínen is tartanak elsősorban színházi és kabaré-előadásokat, irodalmi esteket, de filmklub, koncertek és kiállítások is előfordulnak a Fészekben. 

UP Rendezvénytér – Az igazi nagyvad

Az UP Rendezvénytér (1042 Budapest, Szent István tér 13–14.) egy gigantikus épületmonstrum Újpest kellős közepén. A piac fölött kialakított kultúrparadicsom óriási, a 3000 négyzetméternyi terület 5 helyszínt is magában foglal, melyek közül az első természetesen a modern színházterem. Bár tartanak az UP-ben koncerteket és standupesteket is, a fő csapásirány a színház. Manapság Pintér Béla és Társulata rajongói bázisa örülhet annak, hogy létezik ez a helyszín, mert bár máshol is láthatók a színházi zseni darabjai, de az előadások bemutatásának első számú színhelye ez lett az utóbbi pár évben.