A Római-part – a Balatonhoz hasonlóan – ősztől tavaszig mutatja igazi, elbűvölő báját. A turistaroham lanyhulásával érkező „nyugalmasabb”, bensőségesebb időszakban értékelődnek fel igazán a jó minőségű, beülős éttermek, csak kár, hogy alig van belőlük a környéken. A Divinus érkezésével azonban új gasztroközpontja lett a városrésznek, ami mind kínálatában, mind kialakításában teljesen elkülönül a környék – alapvetően nyáron – felkapott helyeitől.
A nyár végén nyílt étterem néhány hétig egy nyitott sörkerttel, koncertekkel, grillételekkel is elkezdte felmérni a környék igényeit, hamarosan pedig business lunchot és kovászolt gourmet-pizzákat is szeretne majd kínálni a környék irodaházaiban dolgozóknak vagy a Római közelében – netán távolabb – lakóknak. Egyértelmű a cél: közel sem fine dining, de még a szintén egyre inkább elhasználódó bisztró kifejezést is kerülve egy amolyan „kortárs vendéglő” létrehozása, ahol mindenki megtalálhatja a számítását, és ami a környékbeliek törzshelyévé, közösségi terévé válhat.
Olivér ételeit számtalanszor méltattuk már, és nincs ez másképp most sem. A vendégváró rillette tökéletesen betölti a szerepét – nem eltelít, hanem pont hogy étvágyat gerjeszt –, a mellé kínált kétféle házi kovászolt kenyér pedig ismét bizonyítja Olivér pékáruk iránti remek érzékét. Nincs időnk elmélkedni az ízeken, hiszen érkezik a zöldborsóvelouté (1950 Ft), ami olyan elképesztő ízbomba, hogy már csak ezért is vissza fogunk térni!
Egyszerre könnyed, telt és rendkívül elegáns, áramvonalasított – mégis gyerekkorunkat előrántó –, jólesően édeskés, enyhén krémes zöldborsóíz, aminek a karakteres bazsalikomolaj mellett keretet adnak a pici pucolt, felezett zöldborsók, tejes irányba lágyítja az alulra rejtett, morzsolt bivalymozzarella, az összhatást pedig a gyömbéres-petrezselymes friss ízvilág nyújtja el rendkívül hosszan. Nem marad már sokáig, pedig egészen fantasztikus étel.
A hideg kacsamájtorchon (4990 Ft) az évek során Olivér egyik védjegyévé vált, és most sem kellett csalódnunk. Magyar kacsamáj, kovászos házi briós, liofilizált málna, céklacoulis (sűrű püré, mártás), savanyított cékla, különböző levelek és egy intenzív rebarbaracsatni, ami savasságban remek ellenpontja a máj intenzív krémességének, mindez ráadásul gyönyörűen tálalva.
Főételnek a pestós házi durumgarganellit (3750 Ft) választottuk, amit egyenként tekergetnek, majd egy fehérboros-fokhagymás mártásban főznek készre, mindennap rusztikus házi pestót készítenek hozzá, és tálaláskor vékonyra szeletelt, zsenge cukkinit adagolnak rá, kecskesajttal, fenyőmaggal, snidlingolajjal és reszelt nyers brokkolival hintve. Brutális ízbomba szenzációs állagokkal. Intenzív, karakteres, mégis házias és lágy.
Olivér nem engedett el minket tiramisu (2450 Ft) nélkül, mi pedig rendkívül hálásak vagyunk az „erőszakosságáért”. Klasszikus tiramisuként volt beharangozva, ám alaposan elüt az átlagtól. A babapiskótát házilag készítik hozzá, majd kávélikőrbe mártogatják, de a desszert utánozhatatlan lágyságát a szifonból nyomott tojássárgája-amaretto-cukor-mascarpone négyesből álló isteni krém adja. A tetejére egy kevés dűlőszelektált ecuadori kakaó kerül. Mondhatnánk, hogy pont, ahogy nagymamánk gyerekkorunkban faluhelyen csinálta, de mégsem. Fantasztikus zárása volt a tartalmas és változatos ebédünknek.
Komoly igény volt már a környéken egy ilyen, magas szintű és csodás lokációjú étteremre, ahol mindenki megtalálhatja a saját kedvenceit a gyerekmenütől a rántott húson át a 60 napig érlelt, kétszemélyes Fiorentina steakig. Heiszler Olivér ezekkel a magabiztos és kiforrott ételekkel ismét magasra tette a lécet, de ebben már a kóstolás előtt is teljesen biztosak voltunk.
