Először tisztázzuk, hogy mit jelent pontosan az, hogy listening bar.
Először tisztázzuk, hogy mit jelent pontosan az, hogy listening bar.
Japánban született az egyszerű, de nagyszerű koncepció, ami aztán megjelent Európában is, például Németországban és Angliában, és most már nálunk is, köszönhetően két régi barátnak, Dimának és Iljának. Egy listening barban különleges, minőségi zenék szólnak, a minél tökéletesebb zenei élményhez pedig legalább ennyire fontos a helyszín kialakítása is.
A Blutorange-ban szuper kényelmes süppedős kanapék és fotelek, hangulatos fények és csúcsminőségű Magnepan hangrendszer segít abban, hogy az élvezet tökéletes legyen. A lemezjátszók mögött álló DJ-k és zenészek pedig szabad kezet kapnak: olyan zenéket játszanak, amiket máshol nem, a stílus tekintetében sincs semmilyen megkötés. Egyetlen dolog számít: minőségi zene legyen.
A Blutorange (’vérnarancs’) névnek különösebb üzenete nincs, véletlenszerűen jött ötlet volt, és azért maradtak a német verzió mellett, mert az angol változatot (blood orange) túl sötétnek találták. Ugyanakkor a szokatlansága miatt hamar megjegyezhető név, a hangzása pedig passzol a sűrű, sok apró tárgyból, rejtett dizájnelemből álló helyhez, ahol jó pár festmény is díszíti a falakat, melyek nagyrészt Ilja képzőművész édesapjának alkotásai. Ilja egyébként szakács, régóta a vendéglátásban dolgozik, úgyhogy az üzletnek ez a része hozzá tartozik. Kettejük közül Dima számít a művésznek, a hely arculatának kialakítása és a zenei programok elsősorban hozzá köthetők.
A minőségi zenehallgatáshoz a kényelmes bútorok, a csúcsminőségű hangrendszer és a hely – legalábbis Budapesten – máshoz nem hasonlítható hangulata azért még nem elég, mivel mégiscsak egy bárról beszélünk. Ezért nem árt, ha valami jó italt is tud az ember kortyolgatni, miközben a jobbnál jobb zenéket hallgatja. A Blutorange különlegessége pedig ezen a téren is megmutatkozik.
Bár lehet kapni sört, bort, pálinkát, rumot, whiskyt, gint és tequilát is – mindegyik esetében a minőségre, nem pedig a mennyiségre törekednek, ezért egyikből sincs annyiféle, mint a környék egyenbárjaiban –, a fő csapásirány a mezcal.
Abból viszont több mint 30-féle található a hosszú bárpult mögötti polcokon.
Abból viszont több mint 30-féle található a hosszú bárpult mögötti polcokon.
A mezcal (a tequilához hasonlóan) Mexikóból származik. Bár a legtöbb ember az utóbbit tartja a közép-amerikai ország nemzeti italának, de valójában a mezcal az. A jellegzetes, füstös ízű szeszesital komoly nemzeti ügy, de annyira, hogy kivétel nélkül minden üvegre ráírják az alapinformációk közt a készítő nevét – akkor is, ha egy világvégi kis faluban palackozza –, és azt is, hogy pontosan hol készül. Amíg a tequila kizárólag kék agávéból készül, a mezcalhoz többféle agávét is felhasználnak, sőt olyan mezcal is létezik, amelyiket vadon termő agávéból készítenek (a Blutorange-ban természetesen van egy szép nagy meg egy pici agávé is).
Mexikóban a mezcalt lapos agyagedényekből isszák, de szigorúan nem legurítják, mint a tequilát vagy nálunk a pálinkát, hanem lassan elkortyolgatják belőle. A Blutorange-ban az autentikusság jegyében szintén kis, kézbe illő agyagedényekben teszik elénk a mezcalt, melynek ára – ha a 4 cl-es adagot nézzük – 1400 és 4400 Ft között mozog, de átlagosan 2500 Ft-ba kerülnek, viszont nem kell belőle meginni 4-5-öt – persze azért lehet –, hogy jól érezze magát tőle az ember. Meg mondjuk újra és nyomatékkal: a mezcalt lassan, kortyolgatva kell inni. Bónusz, hogy a mezcal mellé a mexikóiak egy izgalmas ízvilágú, az ananászra épülő üdítőt isznak kísérőnek, a tepachét, amit a Blutorange-ban is felszolgálnak, ha innál mellé. Kóstoltuk, ajánljuk, pláne hogy mezcal nélkül is jólesik.
Bár a Blutorange-ban már most is ehetünk, de a konyha még fejlesztés alatt áll, az étlap nem teljes, még nem állt össze egészen. Az biztos, hogy vegetáriánus és ún. comfort foodok lesznek elsősorban, vagyis laktató, minőségi alapanyagokból, gyorsan elkészülő ennivalókat kínálnak majd. És ezen a téren is érvényesülnek, igazodva a mezcalhoz, Mexikó ízei. Az általunk kóstolt kimcsis-majonézes, chilis padlizsántaco, illetve a roquefortos édesburgonya-taco mandulás salsával egyszerűen isteni volt, akárcsak a tésztabatyuk hagymás törtburgonyával és misoszósszal. De az egészen szimpla, olívaolajban tálalt paradicsomsaláta is könnyen lecsúszott, annyira finom volt.
A Blutorange első osztályú zenét, kényelmet, italokat, elsősorban mezcalt kínál, meg finomabbnál finomabb ételeket. Abszolút kilóg a környék bárjainak, kocsmáinak és bisztróinak a sorából. Nem kimondottan a turistákra épít – de rájuk is –, és nem is a gyors meggazdagodás Ilja és Dima célja, hanem hosszú távra gondolva egy különleges, szigorúan a minőségre gyúró és a környék egyenbárjaitól abszolút elütő helyet álmodtak meg, ami otthonos hangulatával újra és újra visszacsábítja az embert, pláne ha még zenerajongó is. De azon sem csodálkoznánk, ha valaki pont a Blutorange-ban fedezné fel magában a zenerajongót.
