Black Bartók
A Black Bartókot a szépemlékű indie zenekar, a Hangmás két tagja, Pogár László gitáros és Minda Endre énekes alapította. Koncertjeik elementáris erejűek, egyfelől a zenéből áradó, elsöprő energia, másfelől a frontember színpadi izzása miatt. A Reflektor első napján, július 14-én, 21.45-kor állnak a Kishall színpadára. Kérdéseinkre Pogár László válaszolt.
We Love Budapest: Mióta létezik a zenekar: kik vagytok, honnan jöttetek, miben utaztok?
Pogár László: A mostani ötfős felállás 2018 óta létezik. Mindannyian zenéltünk már más zenekarokban (Hangmás, EZ Basic, Sonar), a Black Bartók ennek az öt embernek a vegyes ízlése, amiben van punk, blues, elektronika és surf is.
WLB: A Reflektor egy új fesztivál friss koncepcióval, aminek, többek között, ti vagytok az első fellépői. Mi volt az első gondolatotok, amikor megkaptátok a felkérést?
P. L.: A fesztivál szervezőivel már korábban is dolgoztunk együtt más koncerteken, ezért tudtuk, hogy jó ízléssel válogatnak zenekarokat. Örülök, hogy összejött egy ilyen koncertdömping egy urbánus fesztivál formájában, ahol a Black Bartók mellett még több tucatnyi szuper produkció is látható.
WLB: Készültök-e valami különleges programmal, amit kérdezhetnénk úgy is, hogy mit várjon tőletek az, aki majd megnéz benneteket?
P. L.: A setlistnél szempont volt, hogy minden dal robbanjon, mostanra pedig a készülő második album jópár dalával is kiegészítettük.
WLB: Feltételezzük, hogy nemcsak felléptek, hanem megnéztek pár koncertet is a Reflektoron. Kiket néztek meg, kiket ajánlotok?
P. L.: A külföldi fellépők közül a Whispering Sons, a magyarok közül Böbe koncertjét várom a legjobban.
WLB: Legnagyobb fesztiválálom, ahol jó/megtisztelő lenne egyszer fellépni?
P. L.: Akkor már álmodjunk egy nagyot: a Glastonburyn a Nick Cave and the Bad Seeds előtt.
WLB: A zenétekből dervisként kirobbanó energia tökéletesen alkalmas arra, hogy az ember kitáncoljon magából minden rosszat, gondot, felesleges nyűgöt. Ez rátok is vonatkozik, a koncertek közben/után ti is lerakjátok a felesleges csomagokat?
P. L.: Nekem a zenélés és főleg a színpad mindig is szelepként működött, ahol a bennem felgyülemlett feszültséget kreatív energiákká tudom alakítani. Az pedig jutalom, ha ezért meg is tapsolnak és visszajelzésként pozitív energiákat kapok a közönségtől.
Paperdeer
A Paperdeer Biró Norbert és Kiss Benjámin producerek elektronikus zenei duója. A július 15-én éjjel 01.15-kor a Kishall színpadára lépő zenekar koncertjén legalább annyian fognak táncolni, mint amennyien befelé utazni. Kérdéseinkre Biró Norbert válaszolt.
We Love Budapest: Mióta létezik a zenekar: kik vagytok, honnan jöttetek, miben utaztok?
Biró Norbert: Kiss Benjivel egy általános iskolába és gimnáziumba jártunk Kispesten. A hivatalos összeállást az Up To The Top című számunkhoz készült videó megjelenésétől szoktuk számítani, ekkor találtuk ki a zenekar nevét is. Nem szeretjük bekategorizálni, hogy miben utazunk, a zene készítésében szeretünk elmerülni. A zenekar tagja volt Stewart Emese is, aki sajnos csak a legelső időszakban játszott velünk, utána ketten folytattuk tovább. Fellépésekre live act felállásban vagy live band csapattal járunk, akikkel egyre jobban összeszokunk.
WLB: A Reflektor egy új fesztivál friss koncepcióval, aminek, többek között, ti vagytok az első fellépői. Mi volt az első gondolatotok, amikor megkaptátok a felkérést?
B. N.: Természetesen nagyon örültünk neki, jó érzés olyan külföldi zenekarok között a line-upban lenni, akiket amúgy is hallgatunk mostanában.
WLB: Készültök-e valami különleges programmal, amit kérdezhetnénk úgy is, hogy mit várjon tőletek az, aki majd megnéz benneteket?
B. N.: Igen, és nagyon jó lesz! De meglepetésnek szánjuk.
WLB: Feltételezzük, hogy nemcsak felléptek, hanem megnéztek pár koncertet is a Reflektoron. Kiket néztek meg, kiket ajánlotok?
B. N.: Természetesen ott a helyünk olyan kedvenceinken, mint a Weval vagy a Son Lux, de szemezgettünk számunkra ismeretlen előadók között is, és például Oscar Jerome vagy Tenderlonious igencsak felkeltette az érdeklődésünket. Várjuk a hazai kedvenceink koncertjeit is, pl. Samurai Drive, Flanger Kids, Böbe.
WLB: Legnagyobb fesztiválálom, ahol jó/megtisztelő lenne egyszer fellépni?
B. N.: Megtiszteltetés? Nincs nagyon ilyen. A legjobban azt szeretjük a zenélésben, amit a próbákon is nyújtani tud. Persze ha megoszthatjuk másokkal is az élményt, az még jobb, de nem tudom, hogy a megtiszteltetés élményét miben tudnánk átélni, vagy miben kell értelmezni. A megtiszteltetés az nem az elismerés keresésével függ össze? Olyan koncerthelyszíneken lenne jó játszani, ami autentikus a zenénkhez. Jó lenne valami underground fesztiválon fellépni, mint az Electric Castle vagy itthon a Kolorádó, vagy bárhol, ahol érdekes installációk vannak, mert az tudná fokozni az élményt.
WLB: Egészen régóta ismeritek egymást, kisgyerekkori barátok vagytok, ráadásul együtt is zenéltek több mint 10 éve. Tudtok még egymásnak újat mutatni, meglepetést okozni? Hogyan tartjátok ébren a köztetek lévő kreatív vibrálást?
B. N.: Mivel folyamatosan formálódik mindkettőnk ízlése, meg az is, hogy éppen milyen zenéket kezdünk el, milyen ötletekkel kísérletezünk, ezért gyakran előfordul, hogy meglepjük a másikat. Ez, gondolom, hallatszik a kiadványainkon is, hiszen stílusokban és hangulatokban is széles palettán mozgunk.
The Acoustic Minimal Techno Party (The Acoustic Manual Techno Sessions)
A The Acoustic Minimal Techno Party nemrég változtatott nevet, de ettől még ugyanolyan jó maradt, mint volt. Ők azok, akiket mindenképpen élőben kell látni, ahogy mindig változó felállásban, de mindig nagy létszámban, hagyományos hangszerekkel nyomják a technót. Különleges produkciójukat július 14-én éjjel 2-kor lehet megnézni a Kishallban, a kérdéseinkre pedig Heim Roland válaszolt.
We Love Budapest: Mióta létezik a zenekar: kik vagytok, honnan jöttetek, miben utaztok?
Heim Roland: A szó szoros értelmében sosem voltunk zenekar. Még a Kék Lóból indult projekt végkifejlete vagyunk (már ha lehet esetünkben végeket említeni, hiszen folyton változik a felállás), amit még Gasner Márk dobos álmodott meg egy tematikus jam sessionként. Volt drum&bass, goa és techno verziója az esteknek és ebből valahogy kivált a techno rész, amit később továbbvittünk.
WLB: A Reflektor egy új fesztivál friss koncepcióval, aminek, többek között, ti vagytok az első fellépői. Mi volt az első gondolatotok, amikor megkaptátok a felkérést?
H. R.: Természetesen az, hogy szuper, ott a helyünk!
WLB: Feltételezzük, hogy nemcsak felléptek, hanem megnéztek pár koncertet is a Reflektoron. Kiket néztek meg, kiket ajánlotok?
H. R.: Floex nálam abszolút favorit, de gyanítom, hogy a Son Lux sem marad ki a meghallgatandók közül. Kifejezetten nyitottak vagyunk a hazai felhozatalra, hiszen a Flanger Kids, a Jazzbois és iamyank is tiszteletét teszi a fesztiválon – és még sorolhatnánk a kiemelkedő neveket.
WLB: Legnagyobb fesztiválálom, ahol jó/megtisztelő lenne egyszer fellépni?
H. R.: Nincs ilyen, leginkább a családias, underground fesztiválokat kedveljük.
WLB: A The Acoustic Minimal Techno Party nemrég nevet változtatott The Acoustic Manual
Techno Sessionsre. Ez a zenére nézve jelent-e bármi változást?
H. R.: A zene nem változik, csupán elfogadtuk, hogy nem vagyunk hűek az eredeti nevünkhöz: nem vagyunk minimalisták. Alakultunk, formálódtunk, és felismertük, hogy mi történik általunk. Nagyrészt jazz-zenészek alkotják a csapatot, kísérletező és virtuóz szellemmel megáldva, ami inkább az izgalmak, mintsem az egyszerűség felé viszi a koncertek történéseit.
WLB: Szerinted az, hogy hagyományos hangszerekkel élőben technót játszotok, megingathat valakit a véleményében, mely szerint a techno csak egy unalmas, monoton gépzene?
H. R.: Határozottan igen.
Jazzbois
Koszos, nyers, urbánus, laza, vagány és elszállt – ezek a jelzők biztosan beugranak az embernek, amikor a jazz-hiphop triót hallgatja. Fúziós zenéjük élőben, koncerten az igazi, amire a Reflektoron július 15-én 19.15-kor kerül sor a Kishallban.
We Love Budapest: Mióta létezik a zenekar: kik vagytok, honnan jöttetek, miben utaztok?
Jazzbois: A 'Jazzbois' név Czirják Tamáshoz és Molnár Benczéhez fűződik elsősorban, még a konzin találták ki, végül Sági Viktorral kiegészülve alakult meg a trió. Ebben a felállásban jó pár évet lezenéltünk mint jam/impro zenekar, a nagy romkocsma- és szórakoztatóipari boomnak köszönhetően rengeteg lehetőségünk volt játszani, négy éven át szinte minden héten felléptünk. Talán ennek köszönhető, hogy ilyen közel állunk egymáshoz zeneileg. Lényegében ez volt a kiképzés mindarra, ami most történik. Három éve jelent meg az első lemezünk digitálisan és vinylen, innen datálhatjuk hivatalosan a zenekart.
WLB: A Reflektor egy új fesztivál friss koncepcióval, aminek, többek között, ti vagytok az első fellépői. Mi volt az első gondolatotok, amikor megkaptátok a felkérést?
J.: Nagyon örültünk, mint minden lehetőségnek, ahol izgalmas, új dolgok történnek, illetve maga a line-up is nagyon szimpatikus volt már első ránézésre is.
WLB: Készültök-e valami különleges programmal, amit kérdezhetnénk úgy is, hogy mit várjon tőletek az, aki majd megnéz benneteket?
J.: Hozzuk magunkkal Kosztolánszki Dominikot (DomBeats), aki szaxofonon játszik majd. Vele mindig tovább tudjuk vinni az energiákat és a zenei emelkedéseket, mint egyébként, illetve készülünk pár új dologgal is a repertoárt illetően. Mindig igyekszünk felülmúlni magunkat.
WLB: Feltételezzük, hogy nemcsak felléptek, hanem megnéztek pár koncertet is a Reflektoron. Kiket néztek meg, kiket ajánlotok?
J.: Moses Boydot mindenképp! De érdekel még a Son Lux, a Nightmares on Wax és a Hundred Sins is, rájuk is kíváncsiak vagyunk.
WLB: Legnagyobb fesztiválálom, ahol jó/megtisztelő lenne egyszer fellépni?
J.: A The Smoker's Club Fest Los Angelesben, illetve a Coachella. Ezeket egyszer jó lenne megmuzsikálni.
WLB: A zenétek módosult tudatállapotba repíti a hallgatót, amire aztán mondhatjuk, hogy beszívott hangulat vagy meditatív állapot. Nektek melyik fekszik jobban és a jazzhez melyik passzol inkább?
J.: Érdekes dinamika van hármunk között, mert tényleg maga a játék egy meditatív, metakommunikációs állapot, amibe muzikálisan és érzelmileg is egyenlően adja bele magát mindenki. Egy kiengedés, egy önkifejezés, mindig máshogyan és más jön ki – hol picikét, hol meg nagyon –, de ez a folyamat tényleg okoz nekünk egy bódult, önkívületi állapotot és reméljük, hogy talán a nézőkre is ugyanígy hat.
Amíg a zenélések között tudunk bódulni egymással, addig minden rendben van. Nem tudom, ez mennyire passzol a jazzhez, de belőlünk egyszerűen így jön ki, így természetes és őszinte.
Flanger Kids
Szczuka Panka és Gyarmati Fanny duója, a Flanger Kids alig múlt két éves, de már elég sokan ismerik nevüket és álomszerű elektronikus popzenéjüket – nem véletlenül csapott le rájuk Zságer Balázs és kiadója. A lányok július 15-én délután 17 órakor a Teraszon lépnek fel, mondhatni: aznap velük indul a nap.
We Love Budapest: Mióta létezik a zenekar: kik vagytok, honnan jöttetek, miben utaztok?
Flanger Kids: 2020-ban alakultunk. A Bartók Konziból ismerjük egymást, ahol jazzt tanultunk mindketten. Volt több közös formációnk is, de a Flanger Kids abban különbözik az eddigiektől, hogy saját magunk producereljük a számainkat, amikben sok az elektronikus zenei hatás.
WLB: A Reflektor egy új fesztivál friss koncepcióval, aminek, többek között, ti vagytok az első fellépői. Mi volt az első gondolatotok, amikor megkaptátok a felkérést?
F. K.: Örültünk, hogy Budapesten lesz és más a koncepciója, mint a legtöbb hazai fesztiválnak, más réteget próbál bevonzani. Az is szimpatikus benne, hogy sok kevésbé ismert, de izgalmas hazai elektronikus zenei produkciónak biztosít lehetőséget.
WLB: Készültök-e valami különleges programmal, amit kérdezhetnénk úgy is, hogy mit várjon tőletek az, aki majd megnéz benneteket?
F. K.: A legtöbb számunk élőben eltér a kiadott verziótól, tartalmaznak improvizatív elemeket, így igyekszünk minden koncertet egyedivé tenni. A Reflektorra a négyfős zenekari felállással jövünk Sárosi Áronnal (basszus hangszerek) és Telek Attilával (dobok) kiegészülve.
WLB: Feltételezzük, hogy nemcsak felléptek, hanem megnéztek pár koncertet is a Reflektoron. Kiket néztek meg, kiket ajánlotok?
F. K.: 15-én, amikor mi is játszunk, mindenképp ott leszünk a Paperdeer és a Temples koncertjén, a többi napról egyik nagy itthoni kedvencünket, a mïust és az erdélyi Musspellt ajánljuk, akiket élőben még nem hallottunk, de nagyon érdekel minket.
WLB: Legnagyobb fesztiválálom, ahol jó/megtisztelő lenne egyszer fellépni?
F. K.: Glastonbury. Egyébként pedig nagyon szeretjük a kis fesztiválokat.
WLB: Zavarba ejtően fiatalok vagytok zavarba ejtően kiforrott, remek zenével, ami sokat táplálkozik a 80-as, 90-es évekből. Mi az, ami ennyire izgalmas számotokra egy olyan korból, amikor még nem is éltetek?
F. K.: A 80-as, 90-es évek nyers szinti hangzása nagyon inspiráló számunkra.
