A Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál a fesztiválon korábban bemutatott hat dokumentumfilmből álló válogatással indít egy online adománygyűjtést a Docudays UA-nak, Ukrajna legnagyobb dokumentumfilm-fesztiváljának, amely egyidős a Verzióval, és idén márciusban tartották volna a 19. kiadásukat. Most a fesztiválszervezés helyett a Docudays UA stábja nemzetközi adományokat gyűjt és koordinál, hogy az Ukrajnában maradt dokumentumfilmesek munkáját támogassa.
A filmválogatás célja, hogy a nézők jobban megértsék a kortárs Ukrajnát, az elmúlt évek társadalmi megmozdulásait, valamint az ukrán–orosz kapcsolat dinamikáját. A Verzió hisz benne, hogy a most forgatott anyagok meghatározó képsorai lesznek a közeljövőnek és hiteles információforrásai az utókornak.
A filmekről röviden:
A 8-as akna (2010) egy túlélési recept a „posztindusztriális” Ukrajnában. Sznyizsnyében járunk, ahol a város elkeseredett lakói évek óta illegálisan bányásszák a szenet, mindenki a túlélésért ás. Szívszorító történet gyerekekről, akiknek túl gyorsan kell felnőniük, példaképek nélkül. Az Ukrán seriffekben (2015) egy távoli ukrán faluba érkezünk, ahol nincs rendőrség, így két férfira bízzák a község biztonságát. Részletes és tragikomikus bepillantás mindennapi életükbe. A 17. Verzió különdíjasa és a 2020-as Sundance Filmfesztivál legjobb rendezéséért díjazott A Föld oly kék, mint egy narancs (2020) az ukrajnai Donyec-medencébe repít minket, ahol egy anya és négy gyereke filmforgatásba fog, hogy a háború mindennapi valóságáról a képzeletük segítségével tereljék el a figyelmüket.
Az Euromaidan. Nyers vágás (2014) című filmben fiatal ukrán filmesek mindenáron szerették volna ország-világ elé tárni, milyennek látták ők a 2013–2014-es eseményeket. A dokumentálás vágya a forradalmárok közé vitte őket, és így egyedülálló bepillantást tudnak nyújtani az ország jövőjéért folytatott tiltakozásokba. A 18. Verzión bemutatott Örökké esni fog (2020) lenyűgöző képi világa a háború és a béke körforgását mutatja be egy, a szíriai háború elől Ukrajnába menekült család révén. Elmeneküljön-e a főszereplő a háború elől, vagy segítsen enyhíteni a helyiek szenvedésén? A Semmi sem mutatja (2017) egy nőről szól, aki – miután visszatér a háborúból, ahol őrnagyként szolgált – pszichológushoz jár Kijevben, küzdve a poszttraumatikusstressz-szindrómával.
Iryna Tsilyk – A Föld oly kék, mint egy narancs rendezője – videóüzenetben osztotta meg a Verzióval, hogy miért tartja fontosnak a dokumentumfilmesek munkáját ezekben a percekben is: „Az elmúlt hetek mindent megváltoztattak. Ukrajna lángba borult, Oroszország valódi népirtásba fogott Ukrajna ellen, de mi ellenállunk, és megvédjük a hazánkat. Hiszem, hogy győzni fogunk. Közben azt kérdezem magamtól, hogy mikor időszerű filmet forgatni, forgatókönyvet írni, filmeket vetíteni, és megvitatni azt, hogy háborús időkben miben áll a művészet ereje? Az elmúlt években erre kerestem a választ, mert szerintem nagyon is van ereje. Legalábbis a művészet bír valamennyi erővel, hiszen minden ember másképp reagál. Miközben vannak, akik fegyverrel a kezükben védik a hazát, addig mások történeteket mesélnek, ami szintén nagyon fontos. Mert a hallgatás is lehet egyfajta bűn.”
A filmek elérhetőek itt.
