Szeretünk a Várnegyedben sétálgatni, legyen szó romantikus andalgásról a naplemente fényeiben – bármennyire giccses is –, titkok és rejtélyek felfedezéséről a kis utcákon kanyarogva vagy csak elmerengve a hangulatos barokk házak kedvességén, itt mindig találunk valamit, amiért érdemes kalandoznunk. Oké, tudjuk, hogy mindig felhívjuk a figyelmet arra, hogy térjünk le a város főbb útvonalairól és fedezzük fel a kevésbé ismert helyeket, most kivételesen visszatérünk a turisták és a nagyközönség egyik kedvenc helyszínéhez: a Szentháromság térhez.
Koronavírus-mentes időkben nyári délutánokon csak úgy nyüzsögnek a nézelődő, panorámát vagy épp menyasszonyt fényképező járókelők a Mátyás-templom és a Halászbástya környéki téren, ahová budapestiként – persze nem a csúcsidőkben – mi is gyakran feljárunk. A budai Várnegyed egyik legfontosabb tere az 1691-es pestisjárványnak „köszönheti” létrejöttét: a városi tanács a járvány legyőzése után fogadalmi emlékként – meg hogy a jövőben is védelmezze a várost – egy Szentháromság-oszlopot emelt a tér közepén 1706-ban, bár ma nem ezt, hanem az 1710 és 1713 között épült szobrot láthatjuk – ami egy újabb pestisjárvány után épült. Ez egyáltalán nem ritka eset, az emberek ekkor még úgy vélték, hogy a fekete halál Isten büntetése, ezért bűnbánatot tartottak, vezekeltek és fogadalmakat tettek, ezek eredménye a számtalan fogadalmi kápolna és emlékmű. A Szentháromság téri, 15 méteres szobron három jelenet van: Dávid király könyörgése a pestis megszüntetéséért, maga a pestisjárvány, háttérben a budai várral, valamint a Szentháromság-emlék építése.
A korábban Mária-, Oszlop-, Vásár tér és Városháza piaca néven futó tér bármennyire a szobor köré szerveződött is, valójában sokkal inkább a Mátyás-templomról – hivatalosan Budavári Nagyboldogasszony-templom – vagy mostanában a Pénzügyminisztérium eredeti állapotának visszaépítéséről és a Diplomata-ház (Burg Hotel) lebontásáról ismert. A gótikus és román épületek miatt könnyen beleeshetünk abba a csapdába is, hogy sokkal régebbinek gondoljuk ezt a teret, mint amilyen valójában, de ne feledjük, a Pénzügyminisztérium és a Halászbástya is a historizmus jegyében épült, a XIX. század végén, XX. század elején, ahogy a Mátyás-templom átépítése is ekkor történt. Utóbbi persze már a XIII. században is itt állt, de ekkor még nagyon más képet mutatott a téren: a középkorban jellemzően a főtemplom előtti rész teresedett, ez volt a vásárok és a mulatságok helye, de itt nagyon más volt a helyzet. A Nagyboldogasszony-plébánia körül egyáltalán nem egy tágas tér fogadta az arra járót, hanem egy temető és háztömbök fűszeresekkel és szatócsokkal, míg a mai tér többi részén szűk sikátorok, amiken két szekér is alig fért el, lakatlan területek és faházas putrik voltak. Érdekesség, hogy ahol ma a nagyobb palotákat látjuk, azokon a telkeken a középkorban még több apró ház volt, sőt, néha városrésznek számítottak.
A török hódoltság idején valamennyire megváltozott a kép: Musztafa pasa létrehozott itt egy iskolát, úgyhogy onnantól kezdve Musztafa pasa terének nevezték.
A török hódoltság idején valamennyire megváltozott a kép: Musztafa pasa létrehozott itt egy iskolát, úgyhogy onnantól kezdve Musztafa pasa terének nevezték.
Az iskola épületét viszont senki ne keresse, mert Buda visszafoglalásakor elpusztult egy tűzvészben, maradványai a Mátyás-templomtól délre vannak, az útburkolat alatt. Az ostromban a templom körüli épületek többsége megsérült, ezeket elbontották, helyükre pedig már nem építettek új lakóházakat, lényegében kialakult a mai tér arculata, leszámítva a hatalmas középületeket. Az elpusztult középkori házacskák maradványain kezdték meg a régi budai városháza építését is, ezek az emlékek az épület pincéiben és földszinti falaiban ma is fellelhetők. A sarkánál eredetileg Loyolai Szent Ignác kútja állt, de amikor ezt elvitték, helyére a városvédő Pallasz Athéné szobra került. A felépült városházával, a jezsuiták papneveldéjével és rendházával – itt sokáig egyetemi nyomda is működött –, a plébániatemplommal, valamint a Tárnok utca sarkán egy régi polgárházzal együtt viszonylag egységes képet mutatott a tér.
Az újabb változás akkor történt, amikor a plébániatemplomot koronázótemplommá építették, a hozzá csatlakozó papneveldét elbontották, így a tér megnyílt a régi várfalak és a Duna felé, ahol Schulek Frigyes vezetésével megkezdték a neoromán Halászbástya kiépítését.
Az újabb változás akkor történt, amikor a plébániatemplomot koronázótemplommá építették, a hozzá csatlakozó papneveldét elbontották, így a tér megnyílt a régi várfalak és a Duna felé, ahol Schulek Frigyes vezetésével megkezdték a neoromán Halászbástya kiépítését.
A középkorban ennek helyén a halászok céhe és a Híradás-torony volt, mögötte egy gyalogösvény vezetett le a Halászvárosba (ma Víziváros). Szintén a XIX. században bontották el a tér északi oldalán még meglévő házakat, hogy helyükön felépüljön a Pénzügyminisztérium neogótikus palotája. Meglehetősen kontrasztos képet vett fel a tér, hiszen a nyugati oldalon ott voltak a polgári lakóházak, miközben a másik oldalon a középületek és hivatalnokok házai magasodtak. A zajos eklektika végét a II. világháború utáni újjá- és átépítések jelentették, ekkor kutatások alapján megpróbálták helyreállítani az egykori, jobban mondva a XVIII. századi polgári várost, úgyhogy az épületek többsége a barokk építészeti ízléshez igazodik.
Az építkezések okozta akadályokat leszámítva ma teljesen nyugodtan sétálhatunk gyalogosan a téren, bezzeg régen még Trabantok, Skodák és Moszkvicsok uralták az egészet, amikből a környéken egyre több lett, miután 1976 szilveszterén megnyitott a Hilton Budapest. A fűrészfogas szerkezetű modern épület megléte ebben a történelmi környezetben azóta is megosztja a véleményt, ahogy a közeli, jelenleg bontás alatt lévő Diplomata-ház is. Utóbbi az 1970-es években épült fel, három foghíjtelek összevonásával, a Szentháromság tér és a Szentháromság utca sarkán, hogy a diplomaták otthona legyen, de a Jánossy György és Laczkovics László tervezte épület a szocializmusban sokkal inkább szerelmi fészek mivoltáról volt híres. Persze a szerelmet itt leginkább pénzért lehetett kapni, és a szocialista államokból érkező politikusokat még meg is figyelték: az „Ámor-ház” szobáit bepoloskázták, bekamerázták, még női ügynököket is bevetettek a kompromittáló „akciók” során – olvasható az UrbFace oldalán.
Ahogy az elmúlt évszázadokban is időnként változott a tér hangulata és arculata, ez a Pénzügyminisztérium eredeti állapotának helyreállításával és az egykori Diplomata-ház helyére tervezett konferenciaközpont építésével jelenleg is folytatódik.
