budapest

szerkesztés

Szállodateszt – Egy éjszaka a Hilton Budapestben

Szerzők

  • Fürdős Zsanett

2021. 07. 26. 11:53

Nem biztos, hogy budapestiként az első gondolatunk, hogy a városban turistáskodjunk, pedig remek móka és kikapcsolódás felfedezni a rejtett helyeket. Már akkor is egészen váratlan részleteket és épületeket láthatunk, sőt – számunkra eddig – titkos gasztrohelyeket is megtalálhatunk, ha a megszokott útvonalunkat kezdjük el más szemmel nézni. Viszont ha úgy döntünk, hogy egy egész napot töltünk el a turista szerepébe bújva Budapesten, akkor álmodjunk nagyot, menjünk fel a Várnegyedbe, és meg se álljunk egészen a Hiltonig. Kipróbáltuk, milyen az ország egyik első nyugati szállodájában, történelmi környezetben eltölteni egy éjszakát, ahol még a napfelkeltéhez is képesek voltunk hajnalban kelni.

Vendégélmény

A We Love Budapest Vendégélmény-sorozata olyan budapesti hoteleket mutat be, ahova munkatársaink ingyenesen ellátogatnak, azzal a kikötéssel, hogy a negatív tapasztalatainkat is lehetőségünk van megosztani az írásainkban. A szállodaigazgatás nem ellenőrizheti a cikkeket azok publikálása előtt.

A Hilton Budapest egy XIII. századi kolostor romjaira épült

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

Valószínű, hogy idén sem a világ felfedezéséről, a tengerparti élmények halmozásáról és a féktelen egyik országból a másikba repkedésről szól a nyár, de ez nem jelenti azt, hogy a négy fal között kellene maradnunk. Belföldön éppúgy lehet kalandozni, mint a világ más részein, úgyhogy miért is ne lehetne éppen Budapest a célpontunk? Egy nap és egy éjszaka erejéig mi is turistáskodtunk egyet a Várnegyedben, megnéztünk, lefotóztunk és kipróbáltunk mindent, amit egy ide utazó megnézne. A Halászbástyáról csodáltuk a fényárban úszó Pestet, rengeteg képet készítettünk az Országházról és a Dunáról meg a Mátyás-templom tetőcserepeiről, és még azt a pillanatot is megvártuk, amikor sötétbe borul a város. Mindezt megfejeltük egy ötcsillagos élménnyel: eltöltöttünk egy éjszakát a Hilton Budapestben.

A Dominikánus udvarban találkoznak a különböző korszakok: a középkori gótika és modern építészet egyaránt

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

Hilton-történelem: kolostorromok, kerengő és modern szálloda

Budapestiként elég sokszor láttam már a Hilton épületét a város különböző pontjairól vagy közvetlen közelről, de még sosem léptem át a küszöbét, egészen mostanáig. A történelmi környezettől elütő épületről, ami a pesti rakpartról is könnyen kiszúrható, megoszlanak a vélemények, de ez sokkal inkább szól a késő modern építészet meg nem értettségéről, mintsem magáról a hotelről, mert utóbbi felejthetetlen élményeket kínál. Egyébként a szálloda elé érve már egyáltalán nem a monumentális fűrészfogastömb fogad minket, hanem az egykori jezsuita kollégium gyönyörűen helyreállított műemléki homlokzata, illetve a Miklós-torony megmaradt fala.

A Miklós-torony

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

Az első kelet-európai Hilton megnyitása ugyanakkora szenzáció volt, mint amekkora botrány: egyrészt elképesztően menőnek számított, hogy egy nyugati szállodalánc áttöri a vasfüggönyt és beteszi a lábát egy szocialista országba – bár ekkoriban nálunk a puha diktatúra jegyében már lazult az élet. És hogy miért is volt botrány? Nagyjából pont azért, amiért ma sokan nincsenek jóban az épülettel: egy XIII. századi Domonkos-rendi templom és kolostor romjaira épült, a történelmi környezet kellős közepén, amin a lakosság nagy része nehezen tudott túllépni. 

Az illeszkedés kérdésével mi most nem fogunk foglalkozni, de azt is fontos tudni, hogy a helyén egészen a 60-as évek végéig gazzal benőtt hatalmas gödör tátongott, mert a II. világháborús bombázások során a jezsuita kollégium elpusztult, míg a Domonkos-rendi kolostor már jóval korábban, Buda 1686-os visszafoglalásakor. A szálloda építését komoly régészeti feltárás előzte meg, hiszen a területre csak ezután, a műemlékvédelmi szabályokat betartva lehetett bármit is építeni. 

A Miklós-torony színes üvegeit Duray Tibor készítette

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

Az 1976 szilveszterén megnyitott Hilton Budapest terveit Pintér Béla készítette, az ő javaslatára épült az egész szálloda az elpusztult épületegyüttesre, így maga a ház viszonylag alacsony maradhatott. A környezeten és a panorámán túl pont ez teszi igazán különlegessé a Hiltont: nem sok szálloda vendégei mondhatják el magukról, hogy egy gótikus templom romjai között és egy XVI. századi jezsuita kollégium homlokzata mögött vakációztak. 

Az építész egyébként egész oszloprészeket, valamint az egykori Miklós-torony maradványait is betervezte az új épületbe – utóbbi az északi és a déli szárny összekötéseként funkcionál. Ide mi is belestünk: a középkori templomtoronyba épített hídon sétálva úgy éreztük magunkat, mintha a Griffendél klubhelyiségébe hoppanáltunk volna: a színes üvegeken átszűrődő fény, a téglafal, a kódexeket és ódon könyveket imitáló dekoráció és az alattunk lévő bőrszékek megtették a hatást. 

A dominikánus templomhoz tartozó kerengő

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

Elegancia a köbön, a panoráma pedig mindent visz

Írhatnám, hogy a Hilton küszöbét átlépve rögtön lenyűgözött a belső tér, mert a barátságos színekben, geometrikus formákban és egyedi díszítőelemekben bővelkedő dizájn itt nem a túlzásokba esésről, hanem a szolid eleganciáról szól, de valójában a személyzet kedvessége volt az első meghatározó élmény. Csak ezután jött a rácsodálkozás, hogy a lobby nemcsak az elegancia példája, de a kényelmes fotelekben kávézva remek kilátás nyílik az egykori dominikánus templomra. Ebben nemcsak a hotel vendégei részesülhetnek: a kávé és sütemény kombót bárki elfogyaszthatja, úgyhogy aki csak egy kellemes délutánt szeretne eltölteni egy olyan helyen, ahová alapesetben nem jár, mi erősen ajánljuk a Hiltont, mert az ár-érték-élmény arány eléggé szuper. 

Megkóstoltuk a Lobby Café & Bar süteményeit és kávéját is

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

A 332 szoba közül választhatunk dunai és pesti panorámásat, vagy olyat, ami a Várnegyed műemléki házaira néz, de akár olyan szobában is alhatunk, ami a Mátyás-templom színes Zsolnay cserepeire néz. Mi egy dunai panorámás szobában töltöttük az éjszakát, ahonnan nemcsak az Országház és a Szent István-bazilika látszódott, de a budai hegyek körvonalai és még a Megyeri híd is – a Halászbástya pedig ott volt az orrunk előtt.

Aki a tökéletes Insta-fotóra vágyik, annak ez a szoba lesz a kedvence, mert az ablakba beülve, a paplanokat magára tekerve még azt is eljátszhatja, hogy odahúzta az ágyat. Mi inkább a napfelkeltére keltünk fel kora hajnalban, hogy a legtöbbet hozzuk ki abból, amit ez a panorámás szoba nyújtani tud – még ha egész nap fáradtak is voltunk a 4:30-as ébredéstől, az élményt azóta is emlegetjük. És ha már valaki korán kel, akkor aranyat lel, vagy ha azt nem, akkor biztosan szívesen frissíti fel magát egy jó kis edzéssel, úgyhogy bármikor lemehet a 24 órán át nyitva tartó fitneszterembe, utána pedig ejtőzhet egy picit a szaunában is. 

Ötcsillagos szálloda lévén piperecuccokat, fürdőköpenyt és törülközőt egyáltalán nem kell csomagolnunk, és ha bármit otthon felejtenénk – mondjuk, a fogkrémet –, akkor elég egy telefon a szobaszerviznek, és ők máris beszerzik nekünk, hiszen az a legfontosabb, hogy a hotelben eltöltött idő alatt a lehető legnagyobb kényelemben legyen részünk. Ha pedig az esti vacsorához kicsit gyűröttnek érezzük a ruhánkat, egy cseppet se aggódjunk, mert minden szobában van vasaló és vasalódeszka is. 

A vacsorát és a reggelit a LÁNG Bistro & Grill étteremben lehet elfogyasztani

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

Miután keresztül-kasul bejártuk az épületet és megnéztünk minden középkori romot, sétáltunk az északi szárnyban lévő kerengőben is, a LÁNG étterem felé vettük az irányt, ahol háromfogásos vacsora várt ránk. Cukorbetegként számomra pluszpont, hogy nem szénhidrátban tobzódó ételeket kaptam, és annak ellenére, hogy diabetikus volt a desszert, még így is szuper íze volt – ezt azért fontos kiemelni, mert még mindig rendszeresen belefutok eléggé furcsa ízvilágú diabetikus sütikbe, de ezt a tönkölyös, szilvalekvárost, amit a Hilton éttermében kaptam, bátran ajánlom másoknak is.

A belakmározás után jólesik megpihenni, ezt megtehetjük a már említett lobbyban is, ahol – ha épp nem a Dominikánus udvarban gyönyörködünk – érdemes felnézni, mert a sárga és narancsszínekben pompázó üveglapokból álló csillár olyan, akár egy műtárgy. Az asszociáció nem véletlen: a Hilton Budapest belső tereit magyar képző- és iparművészek munkái díszítik. 

A hotelben töltött napunk levezetéseként másnap jólesett a Halászbástyára néző étteremben kényelmesen megreggelizni, hogy újult erővel és frissen vághassunk neki a munkának. Mi kifejezetten a belföldi turistáknak összeállított csomagot próbáltuk ki, ami idén nyáron egyáltalán nem luxusáron kínálja az ötcsillagos élményt. És ha amellett döntünk, hogy turistáskodunk egyet Budapesten, akkor érdemes befizetni egy Hilton Budapest-beli éjszakára. 

Hasonló tartalmak

Admin mode