A szentendrei Duna korzó 18. szám alatti kert és a hozzá tartozó tornyos egykori villaépület a Dunaparti Művelődési Ház, Szentendre kulturális életének hosszú évek óta meghatározó helyszíne. A hangulatos kert már önmagában alkalmas arra, hogy elüssük itt az időt, ám ott koncertek és kertmozi is várja a vendégeket, míg az épületben klubhelyiségek és balett-terem is működik, nem beszélve a romkocsmás hangulatú Barlangról, amiről kevesen tudják, mekkora legenda is a környéken. Számos hazai, jórészt az alternatív zenei közegbe sorolt zenekar – a Kispál és a Borztól és a Kiscsillagtól a Kistehénen át az ef Zámbó Happy Dead Bandig és a Brainsig – egyik kedvenc fellépőhelye.
A Dunaparti Művelődési Ház (DMH) a szentendrei önkormányzathoz tartozik, és hosszú évek óta őrködik a helyi kulturális élet fölött. Programjai között tényleg minden megtalálható: szakkörök és tanfolyamok, van táncház, koncert, mozi és színház, kiállítások, előadások, beszélgetések – a legkülönbözőbb témákban, műfajokban, stílusokban. Egyszóval mindazt kínálja a DMH, ami egy város normális kulturális életéhez hozzá tartozik. Ami viszont mindenképpen megkülönbözteti, hogy következetesek a programok kiválasztásában, mindig figyelnek a művészi színvonalra. Ha létezik egymástól élesen elválasztható magas művészet és popművészet, akkor a DMH kínálata inkább az előbbihez húz, bár a populáris programoknál is észrevehető szempont, hogy a puszta szórakoztatást is okosan, művészi színvonalon műveljék.
A tornyos polgárház, az egykori Péchy-villa udvara tágas és első blikkre is átlátható. Vidám, színpompás és hívogatóan barátságos, kicsit hippis hangulatot áraszt a fényfüzérekkel, a különböző, élénk színekre festett faasztalokkal, székekkel és padokkal, a kőkerítésre pingált graffitivel, a nagy lombú fákkal. Ha minden egyéb cél nélkül egyszerűen csak leülünk itt egy limonádéval vagy egy könnyű kora délutáni sportfröccsel, abban a pillanatban megáll az idő, ahogy a fenekünk érinti a szék felszínét. Már-már bukolikusan idilli.
A Barlang a kert közepe, de nem mértani értelemben, hanem a programok és a buli tekintetében, és persze azért is, mert itt lehet ételt és italt vásárolni. A név néhány évvel ezelőtt vált hivatalossá, előtte sokáig Eleven néven futott – a kert neve pedig Elevenkert volt –, de a hely már korábban is létezett, név nélkül, vagy ha volt is neve, az már a múlt homályába vész. A Barlang név viszont már akkor is létezett, csak nem hivatalosan, amolyan becenévként élt a köztudatban, és azért született, mert a Barlang koncertterme egy szinttel a föld alatt van, egy pincében, és tényleg van benne valami barlangszerű.
A DMH kertjében és épületében régóta, vagyis mindig volt valami, nem csak a Barlang, még tinidiszkót is tartottak itt éveken át. Jelenleg a Szentendrei Kulturális Központ működik itt, ami nagyban meghatározza a város kulturális életét, szervezi a DMH, ezen belül a Barlang programjait is, meg még egy csomó minden mást is városszerte: hozzájuk tartozik a Szentendre és Vidéke újság, a Partmozi, a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár színházterme, a Szentendrei Teátrum és a városi fesztiválok (például a Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva Fesztivál) meg egyéb közművelődési feladatok.
A kert és a Barlang meglepő módon nincs mindennap nyitva, csak amikor rendezvény van. Ezeken a napokon 14 órakor nyit a kert. Kedden és csütörtökön este általában kertmozis vetítések vannak, a többi nyitva tartó napokon pedig koncertek, melyek között éppúgy találunk jazzfellépést, mint alterrockkoncertet vagy elektronikus zenei partit. Bárkinek lehetőséget biztosítanak egyébként a fellépésre, egyetlen kikötés van, ami a programszervezési koncepció lényegét is jelenti: underground produkció legyen, vagy legalábbis abba az irányba is mutasson fel meghatározó stílusjegyeket. Ezt pedig azért tartják fontosnak, mert így a folytonosság is megvan a régi, legendás helyekkel, például az Elevenkerttel meg az azt megelőző évekkel, évtizedekkel. Egyszóval, a retró diszkó és a karaoke kizárt a Barlangban és a kertben.
A kitartó programszervezésnek és a hely visszafogott legendájának köszönhetően ma már nem kell sokat gondolkodni azon, hogy kiket hívjanak meg. A zenekarok maguktól jelentkeznek, és nem csak a helyi feltörekvők – az ő számuk egyébként országos szinten nézve is egészen magas, nem véletlenül tartja magát a vélemény, hogy Szentendre a művészetek, a művészi önkifejezés fontos központja. De visszatérve az országos ismertségű zenekarokra: ha a környéken lép fel például a Kiscsillag, Kollár-Klemecz László valamelyik formációja vagy az innen indult Brains, akkor alap, hogy a Barlangban is adnak koncertet. A Kispál és a Borz Barlangba dobolok című száma konkrétan erről a helyről szól. Bárki lép is fel itt az ismertebbek közül, mint nem oly rég Petruska, a Góbé vagy akár Pál István „Szalonna”, mindig elmondják, mikor léptek fel utoljára a Barlangban, és hogy az a mai napig mennyire kellemes emlék a számukra.
A nyári, jó idős időszakban igyekeznek kihasználni azt a lehetőséget, hogy a kertbe aránylag sok ember befér, míg az őszi-téli időszakban csak a pinceklub él, ahova meg kevesebb. Olyankor több a jazzklub, az irodalmi est, a kisebb közönséget vonzó, de színvonalas kulturális esemény. Persze azért koncertek és bulik akkor is vannak. A helyet irányító lelkes csapat nagyjából négy éve dolgozik együtt, immár szervezetten. Pályáznak, az önkormányzat is támogatja őket, profibbak a körülmények, nem beszélve a munkáról, amit végeznek, szemben az őket megelőző, hosszú éveken át tartó érával, amikor szintén egy nagyon lelkes és jó ízlésű társaság dolgozott a programok szervezésén, de jórészt önkéntessekkel, szinte nulla pénzből, alulról szerveződve, kicsit ad hoc jelleggel. Ezért most, hogy tényleg szervezett keretek között dolgoznak, megnöveli a lehetőségeik számát és több irányú fejlődést biztosít a számukra. A Barlang és a hozzá tartozó kert, pláne hogy különleges hangulatú hely, amit még a legendásság kultusza is övez, abszolút ezt érdemli. És a Duna közelségéről akkor még egyetlen szót sem ejtettünk...
