Rózsavölgyi Roland és legjobb barátja, Horváth Adorján a Covid alatt gondolt egy nagyot, és digós múltjukat hátrahagyva célul tűzték ki, hogy Gödöllőt is megismertessék az igazi nápolyi pizza iránti szenvedéllyükkel. Milyen jól is tették!
Tar Ákos – az Amore di Napoli Budafoki úti pizzázójának pizzaiolo-tulajdonosának – ajánlására érkeztünk Gödöllőre, hogy megnézzük, tényleg olyan jó-e a pizza az Erzsébet park szomszédságában, mint ahogy regélik. Tényleg az.
A két ötletgazda korábban (a Digóban) is együtt dolgozott, Roland jelenleg a BGE kereskedelem és marketing szakán tanul, és már 12 évesen megsütötte élete első pizzáját. Adorján a Szent István Egyetem közgazdaságtan szakának hallgatója, ezért is voltak év közben csak hétvégén nyitva, hétköznap ugyanis a suli volt a fő prioritás. Egyébként pont azon a focipályán lettek gyerekkorukban a legjobb barátok, ami mellett most a Napolizza áll.
Egy csapatban játszottak már akkor is.
Egy csapatban játszottak már akkor is.
Ez a – amúgy AZ eredeti – pizzastílus sokszor még a nápolyipizzázókban egyre jobban bővelkedő fővárosban is át tudja ütni az ingerküszöböt, mert bizony nem vastag, nem felfújt, nincsen rajta ananász vagy kukorica, és nem is tud jóllakni egy pizzától az egész család. Ez van. Viszont a minőségi alapanyagok, az átlagosan 48 órás, hosszú kelesztés és az az elhivatottság, hogy igazán jót adjanak, edukációs szándékot is takar egyben.
A pizzák között találunk tradicionális (Marinara – 1390 Ft, Bianca – 1590 Ft, Margherita – 1690 Ft vagy a hajtott pizza, a Calzone – 1990 Ft) és úgynevezett különleges pizzákat, mint a négysajtos – 2090 Ft, amin a megszokott feltéteken kívül van például scamorza is, de a kecskesajt és a pesto találkozásának is dedikáltak egy verziót, a Pistacchio (2290 Ft) pizzán a névadó pisztácián kívül mortadellát is találunk. Ha pedig édesre vágynánk, profiterolt is kérhetünk.
Maga a helyszín is jó, bár nem találtuk volna meg, ha nem tudjuk pontosan, hova is megyünk. A sportpálya mellett, a kerítés belső oldalán, egy food truckban sül a pizza, előtte vagányan kirakott asztalok, árnyékolók és tévék, hogy meccset lehessen nézni. Közel sem lehet azt mondani, hogy túl van gondolva az egész, ami nem is baj, mert így együtt adja azt a kötetlen és fiatalos érzést, amiről igazából egy jó nápolyi pizzának szólnia kellene. Első ránézésre nem gondoltuk volna, hogy ilyen bitang jó cuccaik vannak.
Egyszóval a gödöllőieknek a Napolizza szerintem kötelező látogatás, ahogy a kirándulóknak is, de megkockáztatjuk, az M3-asról is megér egy rövid kitérőt az igazi minőséget keresők egyre bővülő táborának.
