Egy év csúszással bár, de májusban végre megnyitott Budapest legújabb autentikus tapasétterme, ahol az alapanyagok legnagyobb része Spanyolországból, a receptek pedig Barcelonából érkeznek. Az ízek alapján azt hihetnénk, hogy egyenesen a La Rambláról kanyarodtunk be a katalán piac valamelyik felejthetetlen tapasozójába.
Tapasokat enni életérzés és közösségi élmény egyben. A mediterrán világ nem csak az alapanyagaival és az ízeivel szippantja be az arra fogékonyakat: a lüktető életigenlése az igazi fűszer tradicionális ételeinek titkos receptjében. Kóstolgassunk, csipegessünk, ismerkedjünk a gasztronómiával, egymással és mindenki mással, kötetlenül átélve a carpe diem üzenetét, mert mi van, ha tényleg nem lesz holnap? A Tapagria pedig gondoskodik róla, hogy igazán élvezhessük az életet, akárha csak ittlétünk néhány órájára is.
Legszebb sugárutunkon a Hősök tere felé haladva, az Operát elhagyva pillantjuk meg a jelenleg terasszal is ellátott, belül pedig cirka 60 férőhelyes éttermet, ahova belépve elfog minket a katalán és a spanyol világ hangulata. A falon érlelt sonkák, a poharakban hideg cavák, a kancsókban házilag kevert vörös és fehér sangría, a csapon pedig Estrella sör található. A spanyol tapasok kétféle kétszemélyes paellával és – ötletes gegként – néhány magyar ihletésű tapasszal egészülnek ki a klasszikus hazai kínálatból.
A tapasozás egyik fontos, lényegi eleme, hogy folyamatosan jönnek az ételek – hidegek és melegek felváltva akár –, ahogy elkészülnek, mi pedig együtt kóstolgatunk partnerünkkel vagy társaságunkkal. Elsőként a riojai Beher húsműhely válogatásaként egy Iberico tál érkezik (3850 forint), rajta 46-50 hónapig érlelt (és természetesen makkon hízlalt disznóból készült), à la minute szeletelt iberico sonka, chorizo (spanyol szárazkolbász), salchichón (tradicionális spanyol szalámi) és lomo (vékony, sült karajszelet). Olvad a szánkban mindegyik.
Jön a gambas is (3390 forint), ami forró, fokhagymás olajban tálalt rákfarkakat takar. A csípősség lassan, vagányan alakul ki, majd erősödik a nyelvünkön, de a pikánsság határán meg is áll, ahogy kell. Érkeznek közben a mogyoróburgonyán olívaolajjal és pirospaprikával fűszerezett galíciai polipkarikák, amik a főzés után egy egészen kevés pörzsanyagot is kaptak a szélükre (3990 forint). Nem könnyű pont eltalálni ezt az állagot. A padronpaprikát (1290 forint) én önmagában szoktam enni, de melléjük is nagyon jó harapni belőle.
A sült burgonya tojással és sonkával (1490 forint) vagy a baszk pintxók (toaston tálalt tapaszok, 690–990 forint között) a remélhetőleg hamarosan kitolódó nyitvatartás keretében reggelire vagy brunchra is kérhetőek lesznek majd, ám egyelőre a Tapagriában mindennap 12 és 21 óra között várják a vendégeket.
Majd megérkezik a tradicionális húsgolyó (1490 forint), ami – bár sertés helyett (azokra való tekintettel, akik vallási okokból kerülik) csirkéből készül – az intenzív és karakteres paradicsommártás miatt érdemelte ki a tradicionális jelzőt, és vele együtt a szintén kitunkolni való fehérboros-fokhagymás szószban érkező párolt feketekagyló (3490 forint). Őszintén szólva sajnos egyszerűen nem lehet abbahagyni...
Zárásul még megnéztük a spanyol rizspudingot (1290 forint), bár az igazat megvallva az eddig berendelt mennyiség bőven kifogott rajtunk. A desszert jól példázta gasztronómiai élményünket: összetett, egyensúlyos, egymást követő ízekkel és hosszú lecsengéssel, érezhetően sok munkával a kikísérletezés mögött. A Tapagria is ilyen: jó alapanyagokból, gondosan elkészített, autentikus ízek találkozása. Egy kis Spanyolország az Andrássy úton.
