gasztró

szerkesztés

„A pitém a vásznam!” – Rosenstein Tímeával beszélgettünk

Szerzők

  • Blazsovszky Péter

2021. 05. 27. 11:08

Rosenstein Tímea nemcsak jó háziasszonyként, hanem képzett cukrászként, kikapcsolódásképpen kezdte édesanyja receptjét továbbfejleszteni. Egyedi díszítésű pitéiért azonban nemcsak a magánvevők vannak oda – a Google is hetekig használta háttérképként az egyik frappáns ötletéből született műalkotás fotóját. A nemrég külön honlapot kiérdemelt piték omlósak, ízgazdagok, már kinézetre kóstolásra csábítanak, és valóban nem hiányzik több cukor belőlük.

We Love Budapest: Timi, tudtommal nemcsak jó háziasszony vagy, hanem képzett cukrász is. Azt gondolnám, hogy itthon az osztrák–német hatás miatt a rétes szerepe az erősebb, szemben az angolszász vagy a latin gasztrokultúra „piteimádatával”. Honnan jött nálad a piték szeretete?

Rosenstein Tímea: Amikor én végeztem, akkor még szakács–cukrász–felszolgáló hármas végzettséget szereztem, az akkori képzési rendszernek megfelelően. Édesanyám rengeteg pitét sütött gyerekkoromban, onnan jött a kötődés, de azt tudni kell, hogy én igazából nem vagyok édesszájú, nem igazán szeretem a tortákat. Nálunk az egész család ilyen, a piskótatekercs a legédesebb sütemény, ami elfogy otthon. Születésnapokon szoktam Sacher-tortát készíteni, de az sem az a nagyon krémes-habos sütemény, ezért nekünk ez a vonal tűnt ideálisnak, mivel nagyon kevés cukrot használok a pitesütés során.


WLB: Így adták magukat például a húsos piték is?

R. T.: 8-10 évvel ezelőtt tartottunk itt, a Rosenstein Vendéglőben pár vasárnapi főzőkurzust, és én csináltam a desszertet. Hámán-táskát (háromszög alakú, nyitott batyuformára hajtott omlós tészta édes töltelékkel, ami a purimnak, a perzsa uralom alatt élő zsidó közösség megmenekülésére emlékező ünnepnek elhagyhatatlan étele – a Szerk.) csináltunk, de amellett töltött libanyak is volt, és valaki megkérdezte, hogy nem lehet-e hússal megtölteni a Hámán-táskát. Jó ötletnek tűnt, és innen indult a húsos vonal. Én közben egyre jobban mentem a pite irányába, nézegettem külföldi oldalakat, szakkönyveket, és mivel Angliában és Franciaországban nagy hagyománya van ezeknek a húsos pitéknek, kellő inspirációt lehetett meríteni az ottani változatosságból. Az angolok ráadásul szinte bármire rá tudják mondani, hogy pite – legyen rajta krumplipüré akár –, ezzel szemben nálunk az édes verzió az elterjedtebb.

Édesanyám receptjét azóta sikerült továbbfejlesztenem

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

WLB: Magyarországon a klasszikus, kerek piteformával szemben a tepsiben sütött téglaforma számít hagyományosnak, jól tudom?

R. T.
: Igen, de annak a tésztája is más picit. Az itthon megszokottba kerül például sütőpor, puhább a tésztája, valamint kevesebb töltelékkel készül. Édesanyám is egy ilyen receptet hagyott rám, amit azóta sikerült továbbfejlesztenem. A sütőpor elhagyásával – a dagadást elkerülve – a díszítőmotívumok is szépen megmaradnak, de több zsiradékot is használok. Sok kísérletezés volt már mögöttem, mire a nekem megfelelő tésztát megtaláltam. Az amerikaiak is például teljesen máshogy készítik, van, aki nem is tesz bele tojást, én azonban teszek.

A sütőpor elhagyásával megmaradnak a minták sütés után is

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

WLB: Honnan jött az egyedi díszítés ötlete?

R. T.: 4-5 évvel ezelőtt láttam az Instagramon egy nagyon szép pitét, és úgy gondoltam, hogy ezt én is meg tudom csinálni. Az első próbálkozás után rájöttem, hogy az eredeti tésztareceptem nem jó ehhez. Nagyon finom volt, de sütés után abszolút nem úgy nézett ki, mint előtte. Az egész pitesütés nekem hobbiból indult, és most is teljesen ki tudok kapcsolni készítés közben, kifejezetten élvezem a kísérletezést.

WLB: Milyen alkalmakra szoktak tőled pitéket rendelni?

R. T.: Úgy gondolom, nem kell hozzá alkalom, sokszor még nagyobb társaság sem. Viszont hozzánk hasonlóan nem mindenki tortarajongó, ezért gyakran kérnek születésnapokra, ünnepségekre pitét, ahol a díszítést a megrendelő igényeihez igazítom. Eleve kevés cukrot használok, de a hozzáadott cukrot eritrittel is ki tudom váltani. Azonban a cukorbetegek és az inzulinrezisztensek ezeket sajnos ebben az esetben sem fogyaszthatják, mert a fehér lisztet egyszerűen nem lehet lecserélni, amennyiben teljesen ezt az állagot és ízvilágot szeretnénk elérni. Minden megoldható, és természetesen készítettem már teljes kiőrlésű lisztből is, több zsiradékkal – hogy ne legyen túl tömör –, de azok sajnos sosem lesznek teljesen olyanok, mint az eredeti recept alapján készülő piték. Akik azonban el vannak tiltva bizonyos alapanyagoktól, azok kifejezetten értékelni tudják az alternatív pitéimet, nemrég pont egy gluténmentesre kaptam nagyon jó visszajelzéseket.

WLB: Volt olyan megrendelésed, ami kihívás volt, volt-e, amit imádtál és amit esetleg kifejezetten nem szerettél?

R. T.: Olyan nem volt, amit ne szerettem volna, nagyon szeretek ugyanis a formákkal kísérletezni: a köröket hogyan lehet kivágni, vagy például a rombuszformákat hogyan lehet egymásra pakolni. Sokan idegenkednek tőle, de én nagyon szeretem a színes tésztákat. Azon is van, aki megrökönyödik, hogy a fekete színt a tintahal tintájával érem el, de sütés után egyáltalán nem lehet érezni az ízén. Ezzel együtt majdnem mindegyik pite kihívás a maga nemében. Gyakorlattal rendelkezve persze nagyon sokuk elkészítése viszonylag egyszerű, de például a fej- és az arcformák kialakítása a pite tetején kezdetben nem volt az. Folyamatosan inspirálódni próbálok, és az ötleteket felhasználva kísérletezem a saját szórakoztatásomra. Volt, hogy kitaláltam valamit, de közben láttam Instán, hogy más már megelőzött vele. Azt a gondolatot akkor el is engedtem. 

WLB: Milyen felkészülést és tervezést igényel egy új ötlet megvalósítása?

R. T.: Van, amit kézzel vagy kis körzővel lerajzolok előtte, de olyan is előfordult, hogy a megrajzolás után mégsem tetszett, ezért elvetettem az ötletet, mert a fejemben teljesen máshogy nézett ki.


WLB: Mi a titka a jó pitének, és vannak-e a piteevésnek írott vagy íratlan szabályai? Hogyan kell pitét enni?

R. T.: Szerintem csak annyi, hogy jóízűen! A lányom frissen imádja, a férjem, Rosenstein Robi pedig arra esküszik, hogy sokkal finomabb másnap. Megjelenésében van, amelyik nekem nagyon tetszik, másnak viszont nem annyira, de fordítva is előfordult már a dolog: az általam átlagosnak gondolt díszítés felrobbantotta a netet. A Google-sztorinál anno bárki beküldhetett bármilyen képet az Instagramra, én pedig a gyerekeknek korábban szórakozásból készített „Ki nevet a végén?” díszítésű pite ötletét dolgoztam át a jól ismert G betű színes megformálásával. A pitekészítésnek amúgy semmi titka nincs. Minőségi, de alapvetően mindenki számára elérhető alapanyagokból dolgozom, a végeredményt így sokszor csak a gyakorlat, a díszítést pedig az egyéni szépérzék dönti el. Nekem a pitém a vásznam, remélem másoknak is legalább akkora örömet szerzek velük, mint saját magamnak. 

Hasonló tartalmak

Admin mode