Balogh Ádám köznemes volt, aki a Rákóczi-szabadságharcban kezdetben császári katonaként, majd az egyik legbátrabb kuruc tisztként vált ismertté, Rákóczitól brigadérosi kinevezést is kapott. Az ő nevét viseli a II. kerületben, a Pasaréti tértől nem messze található sziklaképződmény és a körülötte lévő zöld oázis, ami üde színfolt a város közepén kilátással, romantikával.
Nem mindig van idő nagyokat kirándulni és kicsit szusszanni a természetben. Aki az elmúlt egy évben tehette, felfedezte az újabb és újabb rejtett kincseket a városban, és nekik bizony nehéz már újat mondani. A Balogh Ádám-szikla azonban még számunkra is újdonságként hatott, minden bizonnyal a mérete miatt sem került a látóterünkbe: meglehetősen kicsi a terület, viszont (mint kiderült) természetvédelmi szempontból annál fontosabb.
A zöld háromszög jelzést az Endrődi Sándor utca és a Balogh Ádám utca kereszteződésénél találjuk (háromszög jelzéssel a hegytetőkre, kilátópontokhoz vezető utakat jelölik). Körbe van bástyázva lakóépületekkel, ennek ellenére egy elszeparált sziget hatását kelti. Valószínű, hogy megmaradását a betondzsungelben annak köszönhette, hogy a tömör sziklaképződmények miatt lehetetlen volt bármit is építeni ide.
Botanikai, geológiai értékei kiemelkedőek, olyan védett fajok nőnek erre, mint a piros madárbirs, a magyar repcsény, a budai imola, a fehér madársisak, a budai berkenye, de ezek pompázására még várni kell. Azt viszont avatatlan szem is észreveszi és díjazza, hogy már kifakadtak a rügyek, nyílik az ibolya, és semmi nem állíthatja meg a tavasz előretörését.
Ilyen lehetett hajdanán az egész Rózsadomb: jellemző a sziklára és környezetére a mészkedvelő tölgyes, a sajmeggyes karsztbokorerdő, valamint kisebb dolomitsziklagyep-maradványok előfordulása. Utóbbiakat sajnos előszeretettel tapossák a kirándulók, valószínűleg emiatt is akasztották ki helyenként az önkormányzati rendészet kék-fehér szalagjait, amelyek az átjárást és a bajba került területek megközelítését akadályozzák meg.
A szikla tetejére két irányból, kb. 30 méternyi lépcsőt megmászva juthatunk fel. Az egész helyet leginkább a – nem is olyan messze lévő – Apáthy-sziklához lehetne hasonlítani, mely szintén kis magaslat, ahol jó romantikázni (igaz, az ottani panoráma megkapóbb, és közvetlenül lehet folytatni a kirándulást a zöldben, az erdő és az Árpád-kilátó felé).
A sziklát a harmadik természetvédelmi tábla mögötti, eldugott ösvényen közelítettük meg, kábé csak fel kellett kapaszkodni három lépést. 2-3 fő fér el a panorámaponton, ahol szépen látszik a János-hegy környezete, az Erzsébet-kilátó, a Hárs-hegy. Az alattunk lévő padon tinilányok cseverésztek és vihorásztak, erre több eldugott pad is alkalmas a területen. Bizalmas beszélgetések, randevúk ideális helyszíne.
Tűzrakóhelyet is találtunk, de hogy ezt szokták-e használni a kirándulók, az kérdéses. Nekünk úgy tűnt, hogy egy itt élő úr rezidenciájához tartozik a sátorral, fésülködőtükörrel, száradó ruhákkal és székkel együtt, a szikla tövében lakik ugyanis egy férfi, akinek jelenléte teljesen elfogadottá vált a helyiek körében. Viszont nem szeret szerepelni, így fotón sem örökítettük inkább meg, mivel udvariasan erre kért minket.
Akinek a húszperces andalgás az ébredő természetben nem lenne elég, nyakába veheti a Rózsadombot, és a szemrevaló villák között sétálgatva más kirándulóhelyeket is bejárhat, hiszen nincs messze a Ferenc-hegy, a József-hegyi kilátó vagy a már említett Apáthy-szikla.
A Balogh Ádám-sziklához tömegközlekedéssel a Széll Kálmán tér felől az 5-ös busszal a Pasaréti térig (végállomás), a 149-essel a Fenyves utcáig (végállomás) kell utazni és onnan 18-22 percet sétálni a célig, vagy a Batthyány tértől a 11-es vagy a 111-es busszal a Verecke lépcsőig és onnan gyalog a másik irányból, a Kapy utca, Bimbó út felől lehet érkezni.
