Öt éve a több mint 100 éves, gangos, háromemeletes bérház udvarán csupán kő volt, semmi más. Ma hangulatos kert fogadja a betérőt – a lakók a lebetonozás alternatívájaként választották a nehezebbik utat, a kétkezi munkát.
A kert kialakítására azért volt szükség, mert a belső udvar kövezete nem vezette el rendesen a csapadékot, és a süllyedés miatt időszerűvé vált a burkolat feltörése, a vízelvezetés megoldása. Ez a költséges, lebetonozással járó megoldás viszont semmiben nem emelte volna az udvar fényét, ezért inkább amellett döntött a lakóközösség, hogy felépítenek egy kertet a helyén – a növények ugyanis elvezetik a vizet, és esztétikusabb, egészségesebb is lesz a végeredmény.
A kert részben pályázati pénzből épült, a MOL Zöldövezet Programjának részeként, részben önerőből finanszírozta meg a lakóközösség. A pályázat feltétele volt, hogy a projekt közösségi tervezésben és kivitelezésben, önkéntes munkával valósuljon meg, így a lakók közösen végezték el az összes földmunkát és az anyagok behordását – mivel a belső udvar nem közelíthető meg munkagépekkel, ezért nagyon sokba került volna, ha nem társadalmi munkában csinálják. A régi burkolatot felszedték, az újnak a lerakását, a vízelvezetés kialakítását egy vállalkozó végezte. Ezután jött a növények beszerzése és elültetése.
Muhari Rita, a ház egyik lakója járatos volt a kertészkedésben, évek óta floráriumokat (miniatűr, palackba zárt kerteket) készít, ő menedzselte a tervezéssel, a növénybeszerzéssel és a pályázattal kapcsolatos tennivalókat. Facebook-oldalán nemrég osztotta meg a csodálatos eredményt és a hozzá vezető munkafázisokat megörökítő fotókat.
A pályázathoz segítségként kaptak egy listát a belső udvarokba való növényekről, nagyrészt ezekből válogattak. „Fontos szempont volt, hogy egy gangos ház belső udvara nem sok napfényt kap, ezért csak árnyékkedvelő növények jöhettek szóba. Mivel nálunk homokos a talaj, a földcsere ellenére a savanyú talajt kedvelő rododendronok és azáleák egy-két év után elpusztultak, sajnos így járt a gyönyörű japán juhar is és egy másik juharcsemete is” – részletezi Rita.
Bevált viszont a tapadókorongos vadszőlő, talajtakarónak a borostyán különböző változatai, a indás ínfű, a meténg, a kúszó madárbirs, az orvosi tüdőfű, a kecskerágó, a cserjék közül pedig a babérmeggyek, a korallberkenye és a kikeleti bangita. Az udvarbéli körülményeket nagyon szeretik a páfrányok, az árnyliliomok, az örökzöld loncok, a bőrlevél. Az egynyáriak közül a begónia, a pistike és a kána vált be, a kert dísze pedig egy örökzöld magnólia, a magnolia grandiflora. „Amikor elültettük, körülbelül 2 méter magas volt, most már a 6 métert is meghaladja a magassága. Ez a fa trópusi, szubtrópusi területekről származik, de mivel az udvar minden oldalról zárt, ráadásul télen a lakások is fűtik, nagyon jól érzi magát. Van két ginkgónk is egy-egy nagy cserépben, ők is nagyon szépen nőnek. Ez a fa nagyon bírja a városi körülményeket, és kaspóban is elél. Ebből is látszik, hogy egy ilyen kicsi, árnyékos kertet is nagyon színesen be lehet ültetni” – vélte Rita.
Az udvaron kialakított homokozót élvezettel használják a gyerekek, bár a járvány- és a karanténidőszak ezt kicsit visszavetette. „A kerti asztaloknál sokszor beszélgetünk, kávézunk. Öt év alatt nagyon megnőttek a növények, a vadszőlő felfutott az oszlopokon, így már a kert hűtő hatása is érezhető kánikulában. Nagyon jó érzés az utcáról bejönni a hűvös udvarra” – mesélte Rita.
