Nem túlzunk a nagymamás metaforával, mert a Dinghibe belépve tényleg olyan, mintha visszamentünk volna az időben valahová a 70-es és a 90-es évek közöttre, mindezt pedig a bútorok, a kerámiák és a faliszőnyegek okozzák. Ezen a nagyjából 70 négyzetméteren osztozik most a Filip, a Valéria és az Urbánum, és míg a coworking iroda jövőre is itt lesz, addig a bolt és a kiállítótér „csak” két hónapig, egészen pontosan december 24-ig lesz nyitva.
Lehet, hogy ez a 60 nap rövidnek tűnik, de annál intenzívebb időszakot jelent, hiszen ebben az időlegességben nemcsak bútorokat és dizájnertárgyakat szerezhettek magatoknak, de ha szeretnétek, akkor mindennap részt vehettek egy-egy képző- vagy iparművészeti kiállítás megnyitóján.
Elsőre nekünk sem volt egyértelmű, hogy pontosan mi is történik ezen a helyen, de valahol pont ez a lényege: a találgatás, a játék bevonzza az embereket – meg persze az is, hogy itt tényleg mindennap és minden napszakban más történik. Egyik nap még táskakészítő workshop, másnap már virágkötészet zajlik az újragondolt régi bútorok, lakberendezési tárgyak és a sok növény között, és míg reggel a laptopokba belefeledkező vagy mítingelő fiataloké a terep, addig az esti sétánkról betérve már valamilyen művészeti közegbe botlunk.
Bodonyi Panni és Budha Tamás neve a népszigeti Filip miatt sokaknak ismerősen csenghet, itt is az általuk készített használt, egyedi bútorokat látjuk. Kicsit olyan ez, mint egy bemutatótér, csak az elefánt a porcelánboltban érzését az otthonosság váltja.
„Valójában az idei velencei biennálé mottóján [Hogyan fogunk együtt élni? – a Szerk.] elgondolkodva találtuk ki a Dinghi koncepcióját is. Hogyan lehet a legjobban hasznosítani ezt a 70 négyzetméteres teret? Azzal, hogy az iroda és a bolt mellé behoztuk a kiállítási teret, valójában az egész egy nagy konceptuális műalkotássá vált, de ugyanígy felfoghatjuk próbának is: mi az, ami megmozgatja az embereket” – magyarázta Tamás a projektről.
A kiállítások egyébként nem csak a beltérre korlátozódnak: van egy kinti vitrin is, amiben mindennap más műalkotást láthatunk, úgyhogy már csak ezért is megéri egy kis kitérőt tenni a Budafoki úton. A jövőre nézve pedig, ha ennek a pörgős két hónapnak vége, jövőre valószínűleg egy könyv is készül mindabból, ami a Budafoki úti tér falai között történt.
