Az egykor nagy társasági életnek helyszínt adó, húsz év után ismét látogatható Lónyay-Hatvany-villa – akárcsak megannyi neves épületünk – maga a történelem. Története egészen a török korig vezethető vissza: a hódoltság alatt a villa helyén egy sokszög alakú török védmű, az Aranybástya állt, amely Buda 1686-os visszafoglalásakor megsemmisült.
A romok helyére 1870 és 1872 között Ybl Miklós tervezett egy klasszicista elemekkel tűzdelt neoreneszánsz épületet, melynek teraszáról impozáns örökpanoráma tárult az éppen egyesülő fővárosra. A budai Vár keleti lépcsőjén található villát 1915-ben vásárolta meg báró Hatvany Ferenc műgyűjtő és festőművész, aki az 1920-as évek elejére az akkor már világhírűnek számító, közel 800 műtárgyból álló műkincsgyűjteményét is beköltöztette az épületbe.
A ház séfje, Tóth Tamás letisztult, közérthető bisztrókonyhát visz, aminek – megfogalmazása szerint – kvintesszenciája: „egyszerű alapanyagok, jó alapanyagok egyszerűen elkészítve, mindezt 21. századi technikákkal”. A kiemelkedő süteménykínálatról pedig a KIOSK–Babel Budapest tengely korábbi cukrászséfje, László Péter gondoskodik. A sajtóeseményen a kézműves kolbászok és szalámik mellett kóstoltunk roston sült tengeri süllőt belugalencse-salátával, filet mignont savanyított hagymával és garnélával, a koronát pedig a többrétegű és robbanócukorkával még izgalmasabbá varázsolt „Aranybástya desszert” tette fel.
Az étterem alatti szinten, az eredeti falrészek és az alagútrendszer bejáratának impozáns környezetében amfiteátrumszerűen kialakított – de rendezvények esetén egy szintre emelhető –, előadásokra és kerekasztal-beszélgetésekre tervezett színházi szalon és különterem található. Velünk élő történelmünk apró, de fontos részének megújulására érdemes volt ennyit várni, mert – ha lehet ilyet mondani – Budapest még szebb lett általa.
