Julika és Cédrik mindketten félig hollandok, Julika édesapja magyar, Cédrik pedig svájci édesanyától származik. Mindketten Hollandiában töltötték gyerekkorukat, később mégis Magyarországon találkoztak, ahova mindketten munka miatt jöttek, és nem gondolták, hogy szendvicsezőjük lesz.
Már régebb óta érlelődött bennük az ötlet, hogy valami mást szeretnének csinálni, mint az irodai munka, hiszen Julika nagyon szeret sütni, Cédrik pedig a szószok és mártások világában érzi magát otthon. Végül egy (elmondásuk szerint nem is olyan jó) film adta meg a végső lökést, amelyben az apokaliptikus világvégén egyszerre felvetődik az ötlet: nyissanak artizánszendvicsezőt. Ahogy mindketten elmondják, szeretik Budapestet, szeretnek itt élni, és nagyon élvezik a kihívást és a kalandot, amit a különböző kultúrák találkozása, a sajátjuk helyi viszonyokra való adaptálása jelent.
A helyszín sem teljesen véletlen: mikor Cédrik megérkezett Budapestre, első útja a szomszédos virágüzletbe vezetett, ezért nagyon megörült, mikor évekkel később látta, hogy a közelben lévő apró üzlethelyiség megürült, és úgy döntött, itt fog szendvicsezőt nyitni, ahol az üzlet méreteiből adódóan elsősorban elvitelre készülnek majd ezek az egyszerű, de mindenki által kedvelt finomságok.
Bizony néha nem könnyű kitalálni, hogy mi, magyarok mit eszünk, és hogyan! Annál is inkább, mert holland szempontból fenekestül felfordult az étkezések sorrendje, hiszen a malmok és gátak hazájában a hatékony munkavégzés nem engedi a hosszú déli ebédet, a fókusz inkább a korán, 6-7 óra felé közösen elfogyasztott családi, meleg vacsorán van. Ebédre pedig csak kisebb fogásokat esznek, salátát, levest, és természetesen a nyúlós sajttal és más földi jóval összeragasztott ropogós kenyérszeleteket, a tostit. Először a mi hollandjaink is aggódtak némiképp, hogy ki és mikor fog tőlük szendvicset venni, de úgy tűnik, hogy a pestiek odavannak a késői melegszendvicses reggeliért és a délutáni uzsonnáért is, és persze könnyed ebédre is van egy finom opció.
De térjünk is a lényegre, mondjuk, mit kell enni. A válasz: nagyjából bármit, hiszen minden a nor/ma által kifejezetten a Tosti számára készített, speciális méretű kovászos kenyerekkel és kiváló, igazi gouda sajttal készül, az édes opciók pedig nem is lehetnének hollandabbak. A legfontosabb, hogy mindenképp próbáljuk ki a már említett nyúlós sajttal és kenyérrel készülő, „The Dutch” (980 Ft) elnevezésű szendvicset, amelyen plusz nyúlós és ragacsos réteget képez az appelstroop. Utóbbi a hollandok titkos gasztronómiai fegyvere, cukorral összefőzött és a végtelenségig redukált almalé, egy méznél sűrűbb almabomba, ami finom, gyümölcsös utóízt és extra ropogást biztosít a vele készült tostinak.
Ha viszont inkább valami hagyományosabbra vágyunk, akkor próbáljuk ki a vastag prémiumsonkával, Cédrik ízletes, házi paradicsomszószával és sajttal töltött „The Classic”-ot (980 Ft), ezenkívül pedig csirkés (1050 Ft), tonhalas (1150 Ft) és teljesen vegán (1150 Ft), muhammarával, olajbogyóval, szárított paradicsommal és vegán sajttal készült változatokat is kóstolhatunk.
Érdemes még szót ejteni minden kulináris különbségek legnagyobbikáról, a csokis kenyérről is. A klasszikus holland reggeli egyik furcsa eleme a kiváló, zsíros vajjal megkent puha kenyéren érkező helyi csokireszelék, a „hagelslag” ( a szó 'jégesőt' is jelent). Nos, ezt is sikerült olvasztott formában, némi banánnal együtt a magyar gyomorra adaptálni, „The Sweet” néven (980 Ft). Az édességek között pedig ne feledkezzünk el a stroopwafelről sem, amely ugyan nem háznál készül, de az ostyaszeletek közé zárt nyúlós karamell azért elég jól tud esni.
A szendvicsekhez hagyományos, nagyon olcsó limonádét kapunk, amely megidézi a hollandok kedves italát, a Ranját, és remekül egészíti ki a szendvicsek sós ízét, illetve a Budapest Coffee Stand ízletes kávéit is megkóstolhatjuk. Aki pedig könnyed ebédre vágyik, annak találták ki a háromemeletes szendvicsből, stroopwafelből és limonádéval vagy kávéval érkező ebédmenüt, amelynek ára 1588 Ft, ami a független Hollandia megszületésének dátuma.
Természetesen a jövőre nézve is számtalan terve van Julikának és Cédriknek. Szeretnének például még több holland finomság felé mozdulni, legalább abban a formában, hogy katalógusból rendelhessük meg kedvenceinket, és terveznek gyorsan elkészíthető, de azért jó minőségű filteres kávét is, amely hagyományos és jellemző kísérője a tostiknak.
A hollandok alapvetően szeretnek gyorsan, tápláló és jó minőségű ételekkel jóllakni és nem csinálni túl nagy gondot az evésből. A Tostiban ennek tökéletes példáját láthatjuk, de érdemes azért is betérni, hogy expatokkal, nyitott és vidám emberekkel beszélgessünk, hiszen a vendégek és a vendéglátók egyaránt ilyenek. Nyelvi akadályaink nem lesznek, még úgy sem, hogy a tulajdonosok kissé törik a magyart, hiszen, ahogy Cédrik mondja, „lehet, hogy nem tudunk olyan jól magyarul, de az étel egy olyan nyelv, amit mindenki megért”.
