A World Press Photo kiállítás immár 64. alkalommal mesél vizuális történeteket a közelmúltunkról. Idén több mint 74 ezer fotóból válogathatott az elismert szakemberekből álló zsűri, a kiállítást pedig izgalmas programok egészítik ki. A pályaművek egy részéhez a Liget folyóirat szerzői készítettek asszociatív novellákat, verseket, a „Digital Storytelling” dokumentarista filmjei fontos ismereteket közvetítenek, a nemzetközi anyag mellett pedig a Szebeni Műhely jubileumi fotótárlata is megtekinthető.
A World Press Photo kiállítást 1955-ben rendezte meg először egy holland fotós csapat.
A World Press Photo kiállítást 1955-ben rendezte meg először egy holland fotós csapat.
A kezdeményezés mára szépen kinőtte magát, hiszen 120 városban van jelen. A járvány hatásai ugyan ehhez a tárlathoz is begyűrűztek, az elmúlt két évben majdnem a felére esett vissza a helyszínek száma, idén viszont újra 80-90 városban találkozhat a nagyközönség a legjobb sajtófotókkal. Magyarországon különösen népszerű a kezdeményezés, évente közel 45 ezer látogató tekinti meg a tárlatot, amelynek idén negyedik alkalommal ad otthont a Nemzeti Múzeum. A rangos versenyre idén 130 ország 4315 fotósa 74 470 fotóval nevezett. Ebből az anyagból választotta ki a World Press Alapítványtól független, évente változó szakmai zsűri a győztes munkákat. A kiválasztásnak komoly ellenőrzési folyamat is a részét képezi, amelynek keretében mind a háttértörténet hitelessége mind a fotók valódisága megerősítést nyer. A versenyen csak nem manipulált képek vehetnek részt. Az eddigiekhez hasonlóan idén is többféle kategóriában hirdettek győztest.
Összesen 151 fotó került kiállításra, amelyek javarészt három nagyobb téma köré csoportosultak. Ezek a Covid, a társadalmi ellenállás és demonstrációk, illetve a klímaváltozás. Az éghajlatváltozás, a járvány és az elnyomás olyan témák, amelyek mindannyiunk életére árnyékot vetnek akkor is, ha pillanatnyilag éppen nem gyakorolnak közvetlen hatást a mindennapjainkra. Ha úgy érezzük, hogy már éppen eleget hallottunk róluk, akkor is nézzük meg a kiállítást, hiszen a különböző fotóriporterektől beérkező információk miatt biztos, hogy fel fogjuk fedezni ezeknek a témáknak is olyan aspektusait, amelyekkel nem találkoztunk még.
Míg a maszkkal szemben úszó fóka, az ölelőfüggönyön keresztül találkozó családtagok fotója vagy a borítónkon szereplő, az amerikai fegyvertartás ellentmondásait feltáró kép olyan érzéseket, problémákat jelenítenek meg, amelyeket itt Európának ezen a részén is ismerünk, addig a palesztin biztonsági őrizetesekről szóló anyag, vagy az azeri-örmény konfliktus miatt otthonuk elhagyására kényszerülő emberek fájdalmának bemutatása éppen azért olyan megrázó, mert kevesebbet hallhattunk ezekről az élethelyzetekről.
A kevésbé ismert témák plusz érzelmi töltést kapnak azáltal, hogy a nagyobb médiaérdeklődést kiváltókkal együtt láthatjuk őket, így még inkább megérintik a látogatót.
A kevésbé ismert témák plusz érzelmi töltést kapnak azáltal, hogy a nagyobb médiaérdeklődést kiváltókkal együtt láthatjuk őket, így még inkább megérintik a látogatót.
A World Press Photo kiállítás sosem egy elsőrandis tárlat, nem valószínű, hogy utána egy kávézóban saját magunkról szóló szellemes történetekkel akarjuk majd elkápráztatni szívünk választottját, aki haját kacéran csavargatva nevetgél tréfáinkon. Az anyag fajsúlyos és elgondolkodtató. Ugyanakkor éppen a problémák kendőzetlen megjelenítése miatt ütnek még nagyobbat azok a fotók, amelyek valamilyen megoldási kísérletet, az emberi optimizmus és túlélő találékonyság képeit tárják elénk, mint például az idős atléta Covid alatti otthoni edzési rutinját vagy a galambcsaláddal a karanténidőszak alatt barátságot kötő holland családot bemutató képek.
A tárlat legizgalmasabb paradoxonja minden esetben az, hogy a véletlen és a gyakorlott fotósszem a legszörnyűbb eseményekből és problémákból is képes festményszerű kompozíciót és magas esztétikai minőséget létrehozni, hasonló technikákkal.
A tárlat legizgalmasabb paradoxonja minden esetben az, hogy a véletlen és a gyakorlott fotósszem a legszörnyűbb eseményekből és problémákból is képes festményszerű kompozíciót és magas esztétikai minőséget létrehozni, hasonló technikákkal.
Éppen ezért is érdekes, hogy a World Press Photo mellett látható idei hazai fotóművészetet bemutató kiállítás a Szebeni Műhely jubileumi tárlata, amely technikai változatosságával, kísérletező világával és kevésbé nehéz témáival jó kiegészítése a sajtófotós tárlatnak. A műhely célja, hogy minden évben lehetőséget biztosítson az előzetesen kiválasztott fotósok számára a kötetlen szakmai munkára, arra, hogy két héten keresztül szabadon kísérletezhessenek és kicseréljék egymással szakmai észrevételeiket. Az elmúlt hat év alatt ilyen módszerrel megszületett anyagból láthatunk szép válogatást.
A kiállításhoz számtalan érdekes program, kiegészítő esemény tartozik. Az egyik legizgalmasabb ezek közül a See the Story című, regisztrációt követően ingyenesen letölthető kiadvány, amely részletesen mutatja be a kiállítás vizuális világát és a kiválasztási folyamatot, ezt mindenképp érdemes átnézni, mielőtt elindulnánk a tárlatokat megnézni.
