Vannak olyan emberek, akiknek annyi dolguk van egymással, hogy elhaladjanak egymás mellett az utcán. Ez a tapasztalás öltött testet a Budapest, Te! című darabban. A színmű alapélménye a rendezőtől, Pelsőczy Rékától származik, akit többek között Pereszlényi Erika tömegközlekedésen „kihallgatott” szövegekről szóló blogja és Maros András budapesti történeteket megörökítő szövegei inspiráltak. Ahogy a rendező egy vele készült korábbi interjúban elmondja, mikor nagyon fáradt, eljátszik azzal a gondolattal, hogy külföldi a saját városában, kívülről nézi az embereket és a városi életet. Ezeknek az elkapott félmondatoknak, a belőlük visszafejthető tipikus városi ellentéteknek (öregek vs. fiatalok, pestiek vs. budaiak stb.) és személyes történeteknek a világa ütközik a városról szóló dalok lényegesen sűrűbb szövegével és sokszor idilli világával. Az alkotás azonban kreatív folyamat volt, amihez a többi színész is hozzáadta a maga ötleteit és kedvenc dalait, amelyekből végül Zöldi Gergő dramaturg közreműködésének köszönhetően állt össze a darab.
A városban járva sokat gondolkozhatunk identitásunkon, azon, hogy mit jelent pestinek vagy városinak lenni. Ebből a darabból persze nem fogunk erre konkrét választ kapni, de talán közelebb kerülhetünk a megoldáshoz. A városi lét során, egymás mellett elsuhanva a legtöbbször csak az emberek legfelszínesebb vázát láthatjuk: negyvenes úriember, fiatal egyetemista. Mégis vannak bizonyos helyszínek és élethelyzetek, például a tömegközlekedésben, a lakóközösségekben, társkeresőként vagy városi anyukaként, ahol ez a nagyon szigorú felszín hirtelen a foszlás jeleit kezdi mutatni, és kitűnik alóla az egyén, egy hozzánk hasonló másik ember.
Az előadás ezekből az élethelyzetekből és helyszínekből építkező rövid jelenetekből, etűdökből áll, amiket a dalok fűznek össze.
Az előadás ezekből az élethelyzetekből és helyszínekből építkező rövid jelenetekből, etűdökből áll, amiket a dalok fűznek össze.
A kocka pedig könnyen fordul, könnyen válunk az ilyen helyzetek szemlélőiből elszenvedőivé, részeseivé, az előadás humorát, érdekességét pedig éppen az adja, hogy nézőként mindkét pozíciót egyszerre élhetjük át. Hiszen kivel ne fordult volna elő, hogy például a mozgólépcsőn magáról elfeledkezve túl közelről szemlélt volna utastársán egy kellemes részletet? Eközben a helyzet másik oldalán is voltunk már a legtöbben, mindannyiunkkal előfordult már, hogy idegesek lettünk attól, hogy valaki túl közel áll hozzánk egy járművön, vagy illetlenül bámul minket.
A komikus vagy éppen keserédes helyzeteket a Budapestről szóló zenék tartják össze, a belőlük készült válogatást pedig online is meghallgathatjuk. A szerzők itt igyekeztek egy mindenkihez szóló dallistát összeállítani. Az idősebbek például az Este fess a pesti nő vagy a Troli-trolibuszra vártam én című veterán slágereket, a középgeneráció Máté Péter- vagy Kern András-számokat, a fiatalok pedig a Ludditák vagy az Akkezdet Phiai számait dúdolhatják az előadás után.
A színdarab ősbemutatója nyáron, a Városmajori Szabadtéri Színpadon volt. Itt a város messziről beszűrődő zajai között, a langyos nyárestéken nagyon jól működött az előadás, kíváncsian várjuk, hogy ősszel, a Belvárosi Színházban, egy 500 fős, zártabb, intimebb térben milyen hatást kelt majd ez a szórakoztató színdarab. A szereplők között továbbra is Takács Zalánt, Járó Zsuzsát, Péter Katát, Nagy Dániel Viktort, Radnay Csillát, Gombó Violát láthatjuk. Egyetlen változás, hogy Börcsök Olivér mellett Rohonyi Barnabást is láthatjuk a darabban, ők felváltva fogják játszani az egyik szerepet.
A színészek a szeptember 30-i, kőszínházi bemutató előtt kisfilmmel készültek az előadásra, online nézhető zenés vallomásokban mutatják be a városnak egy-egy általuk különlegesen kedvelt részét. Szeptember 30-tól pedig velük együtt mindannyian sűrítve, külső szemlélőként is újraélhetjük Budapest néha dühítő és szomorú, néha viszont élhető és szerethető, de mindenképp ismerős közegét a Belvárosi Színházban.
