A Puskin utcában valamiért eddig mindig sietnünk kellett. Általában időpontra mentünk, és nem akartunk elkésni, visszafele pedig a busz után rohantunk, hogy beérjünk a szerkesztőségbe vagy a gyerekért a suliba. Szégyelltük is mindig magunkat a sietségünkért, mert a Palotanegyeden végigrohanni majdnem olyan, mint, mondjuk, a Louvre-ban futóversenyt rendezni: szép-szép, csak nincsen semmi értelme.
Itt nyugodtan nézelődve, mélyeket szippantva át kell élnünk, ahogy lelassul velünk az idő!
Itt nyugodtan nézelődve, mélyeket szippantva át kell élnünk, ahogy lelassul velünk az idő!
Az Aranypinty mellett már négyszer siettem el, és mindig megfogadtam, hogy legközelebb időben elindulok, mert ide bizony be akarok ülni! Jó másfél hónap után sikerült is végre rávennem magam a korai indulásra, és örömmel nyugtáztam, hogy a megérzésem nem csalt:
egy pici darab modern történelembe csöppentem. Egy olyan környezetbe, ahol azonnal megértettem, hogy a régi korok emberei miért imádtak egész álló nap kávéházakban ücsörögni.
egy pici darab modern történelembe csöppentem. Egy olyan környezetbe, ahol azonnal megértettem, hogy a régi korok emberei miért imádtak egész álló nap kávéházakban ücsörögni.
A háttérben fülbemászó francia sanzon szól, csörren a porcelán, csilingel az ólomkristály, roppan a friss bagett, és egyre jobban elnyújtva kattannak az órán a másodpercek, miközben halkan, lassan folyik a tojássárga. Idill.
Az Aranypintyben minden nagyon jó, minden nagyon finom, de istenigazából a hangulata az, ami kiemeli a többi – szintén nagyon jó – hely közül. Üdítő érzés nem egy trendinek számító, letisztult, skandináv irányú és natúr boros, specialty kávés világ uralta reggelizőbe beülni, hanem egy olyan parányi, eklektikus helyre, ahol a történelmi hangulat még pont nincsen túltolva, és ahol így a fiatalok és az idősek egyaránt megtalálják, amibe bele tudnak szeretni, hiszen a hangulat egyszerre nosztalgikus és modern. Olyan, mint a múlt jelenkori interpretációja.
Igazi klasszikusokból állították össze az étlapot, és jól láthatóan – és nagyon helyesen – semmit nem akartak túlgondolni. Helyben sütött pékáruk, olasz sonkák, tojásételek, magyaros rántotta (1450 forint), bundás kenyér (950 forint), bagettszendvicsek (1050 forint) és a roppanós virslitől a francia reggelin át a tükörtojásos grillezett croissant-szendvicsig (950–1900 forint) szinte minden van, ami reggelire jólesne. Nem hiányzik mellőle sem a szuvidált fürjpofa, sem a konfitált sertésszárny, hanem pont azt adja, amit kínál, ráadásul magas minőségű alapanyagokból mindezt.
A tányérok, az evőeszközök, a poharak, a csészék annyira egyediek, hogy bolhapiacokon, antikvitásokban és magánemberektől hosszas keresgélés után, egyesével vásárolták meg az egész készletet. Az Aranypinty névválasztás pedig egyszerre szól az előkelőségről és az apróságról, de ott az áthallás a Nicole Kidman főszereplésével készült amerikai film mindent túlélő festményéről is.
Aki a Puskin utca felé jár, az ne kövesse el azt a hibát, hogy átrohan rajta, hanem nézzen körül, majd üljön be az Aranypintybe – fel sem akar majd állni az asztaltól. Aki pedig céltudatosan érkezik ide, az előtte telefonáljon szabad asztalért, mert itt jólesik hosszan üldögélni, de a hely pici, és egyre több ember lassít le, hogy észrevegye a Palotanegyed örökké modern történelmi hangulatát.
