Kevesen tudják, hogy a hétvégente családokkal túlzsúfolt Apátkúti-völgyben, az Ördögmalom Étterem mögött csodálatos kis ékszerdoboz, egy arborétum rejtőzik. Megéri kifizetni az 1000 forintos belépőjegyet (az étteremben tudjuk megvásárolni), mert zegzugos, felfedezésért kiáltó, mégis szépen karbantartott környezet vár bennünket, ami ugyan egyáltalán nem hasonlít a kastélyparkokra vagy oktatási intézmények körül kialakított arborétumokra, de éppen ettől egyedi és csodálatos élmény. Én mindenféle életszakaszomban; gyerekként, illetve felnőttként, a családban lévő gyerekekkel együtt, tavasszal, ősszel és most már nyáron is kipróbáltam ezt a helyszínt, és mindig emlékezetes szórakozást nyújtott.
A terület egyébként vulkanikus eredetű, a nagyobb földtörténeti változások után látta a keltákat, a rómaiakat és a visegrádi várral együtt a legfontosabb magyar belviszályoknak is tanúja volt. Ebben az időszakban közvetlenül a koronához tartozó uradalmi erdőként funkcionált, itt vadászgathatott Károly Róbert, de akár Szent István királyunk is. Sarjaztatás, akácosítás, többféle fenyvesítési törekvés: az erdő szépen végigment a legtöbb fásítási divaton.
Jelenlegi képének kialakítása az 1960-as évek második felében vette kezdetét, Eöry Gyula erdőmérnök-hallgató diplomamunkája alapján. A területre sokfajta fenyő mellett több egzotikus, ázsiai növényfajt is betelepítettek. Emellett törekedtek a jó állapotban lévő őshonos tanúfák megőrzésére is, így jó néhány, több száz éves monstrum vigyáz a tövében megbújó színes eredetű társaságra. A füvészkertnek két főbb része van; az egyik a tulajdonképpeni arborétum kanyargó, kesze-kusza ösvényeivel, a másik pedig az Erdőanyai-szurdok vadregényes környéke. Az erdő arborétummá alakítása 1978-ban vette kezdetét Bertényi Miklós és Dr. Varga Gábor erdőmérnökök tervei alapján. A változások azóta is folyamatosak, de tiszteletben tartják és segítik a természet és az erdő folyamatos körforgását.
Mi egy könnyebb, akár babakocsival is bejárható útvonalat választottunk a forróságra való tekintettel, de utólag már sajnálom, hogy kihagytuk a kicsit küzdősebb szurdokot. Ha tehetitek, ti ne kövessétek el ezt a hibát! Az útvonal rövid, de a vadregényes patakmedren keresztül vezet, vagy hangulatos fahidakon járhatjuk be a területet, ahol már az ötvenes évek óta az ökoerdő-gazdálkodás előhírnökének tekinthető kutatások zajlanak.
A füvészkert bejárata az Ördögmalom Étterem bal oldalán található, itt vannak kitáblázva a különböző túraösvények. Érdemes a biztonság kedvéért egy fotót készíteni erről a tábláról, nehogy bent eltévedjünk. Szép széles, nem túl meredek ösvényen, az alapítók előtt tisztelgő emlékkő után a 16-os tábla irányába kell mennünk, ahol két romantikus fahídon áthaladva a fák között láthatjuk Telgárthy-rétet.
Haladjunk tovább a 3-as túrapont felé, ahol szép, magas vörösfenyő-ültetvényt láthatunk. Ennek a fatípusnak egyik sajátsága, hogy nagyon érzékeny a fényre, ezért az állományban lévő egyedek hamar fölkopaszodnak. Nem kell megijedni, nem betegek, sápítozás helyett inkább gyönyörködjünk távolról a tövükben megbúvó számtalan gombában. Innen továbbhaladva csodáljuk meg az Eöry Gyula oszlopot, az erdőmérnök diplomamunkájának köszönhetjük ugyanis az arborétumot.
Az útvonalon feljebb közel száz éves vésést találunk egy óriási bükkfán. A szöveg az első világháború után az Antant hatalmak miatt a laktanyákból erdei táborokba száműzött magyar katonáktól származik. Mi azért lehetőleg ne merítsünk tőlük ihletet, ne szobrászkodjuk a fák kérgébe, hogy „itt jártam”, meg „szeretlek Laci”, hanem inkább vegyük észre az idős bükk és a mögötte lévő öreg cser csodás összhangját, ahogy az eltérő tulajdonságú fák évszázadok óta egymás hátának támaszkodva kovácsolnak előnyt egymás társaságából. Ezek után érkezünk a Bölényes-tisztáshoz, amely nevét az európai bölény visszatelepítésére irányuló törekvések nyomán kapta. Ez a kísérlet sajnos meghiúsult, az állat szerepét az 1937-ben Korzikáról betelepített muflonnal pótolták.
Sétáljunk tovább az 5-ös pontig. Itt találjuk a madártani ösvény elejét, egy nagyon helyes madáretetővel, illetve a mellettünk lévő sarjerdőben szépen nyomon követhetjük azt is, hogy a kidőlt vagy kivágott fatönkök hogyan élednek újjá. Ezek a fák ugyan az asztalosok rémálmai, azonban számtalan állatnak adnak élelmet, menedéket, az embernek pedig tűzifát.
A kert fő értéke, hogy az emberi beavatkozás éppen annyi, hogy nagyon szépen nyomon lehet még követni a természet körforgását. Itt legkisebbektől a legnagyobbakig mindenkinek megvan a maga szerepe, akinek lejárt a földi ideje, átadja a helyét másoknak. Különösen szép példája ennek az a rét, ami egy kb. egy éve kidőlt hatalmas bükk helyén nyílt. A fa koronája eddig teljesen betakarta az aljnövényzetet, így a helyén most újult erővel, haragoszölden indulnak harcba a fényért a növények és a pici csemeték, köztük talán az a kis bükk is, amelyik majd évszázadok után egyszer átveszi a kidőlt óriás helyét. Ha nagyon magába szívna minket a körforgás és éppen egy pszichológust tárcsáznánk a saját végességünk felett érzett fájdalomtól, haladjunk egy kicsit tovább, nézzünk balra és gyönyörködjünk a természetes nyiladékon át a visegrádi vár látképében; azért néha az ember is képes szép és maradandó dolgokat alkotni.
Szemléljük meg az oldalsó emelkedőn álló bükkfák jól látható gyökérzetét, amelynek nagy szerepe van a talaj megfogásában. Az úton kicsit följebb, a kanyarban álló, szépséges tiszafa után a Terebessy-féle emlékoszlopnál balra fordulva megérkeznénk a gyönyörű szurdokba, de nekünk más terveink vannak, mert a nagy forróságban inkább lazsálni szeretünk, ezért a 6-os állomás után jobbra fordulunk. Itt, kicsit eldugva találjuk a füvészkert legöregebb fáját, egy közel 400 éves tölgyet. A szép óriás kissé viharvert ugyan, de még mindig méltósággal tűri hosszú életének utolsó kalandjait.
Kövessük az utat fölfelé és figyeljük meg, hogy a csúcs felé haladva jóval alacsonyabbak lesznek a fák a romló talajviszonyok miatt. Ha babakocsival, kisgyermekkel vagyunk, akkor forduljunk vissza az út végén, mert a 13-as állomás után kissé meredekebb útvonalon, fák között fogunk lefelé sétálni. Az árnyékos erdei ösvényen rozsdafarkú neszez, mi pedig egy romantikus kis híd után jobbra fordulva, a 14-es állomás felé folytathatjuk utunkat. Ha szerencsénk van, és ősszel megyünk, akkor csendben maradva megfigyelhetjük, ahogy mókusok lopkodják a törökmogyorót.
Innen továbbsétálva már látszik a füvészkert névadójának, Bertényi Miklósnak a kedvenc padja, ahol előszeretettel elmélkedett azon, hogy mit kéne még ültetni. Lejjebb kis hidat fogunk megpillantani, de ne abba az irányba menjünk, hanem inkább balra forduljunk, egy meredek ösvényre, ahol a kis csapás éles bal kanyart vesz. Jól nézzünk itt a lábunk elé és keressünk egyet a számtalan sarjadó makkocskából, amit a környék szajkói valamiért itt szeretnek elszórni. Ha gyerekekkel vagyunk, bízzuk ezt a feladatot rájuk, hátha cserébe tíz percig nyugalomban élvezhetjük az erdő csendjét. Ezek után pedig nincs is már más dolgunk, mint megkeresni a 15-ös állomást, innen már látszik a kijárat előtti rész is.
A 16,5 hektáron elterülő füvészkertbe az Ördögmalom Étteremben, nyitvatartási időben tudunk jegyet venni. A hely kirándulószezonban jóval hosszabb időszakban várja a látogatókat, de az étterem mindig eléggé zsúfolt, ha tehát enni is szeretnénk túrázás után, akkor érdemes előre tájékozódni és asztalt foglalni, nehogy éhen maradjon a család. Mi a túránkat itt fejeztük be egy jó kis ebéddel. A kiszolgálás lehetett volna kedvesebb és a salátához is járhatott volna valamivel több öntet, de teljesen elzsongított az az érzés, hogy korrekt áron (3200 – 3400 Ft) ehetünk jól elkészített, friss pisztrángot, amit ráadásul magunk is kifoghattunk volna a helyi tóból. Minden esetben figyeljünk arra, hogy a parkolás a közelben a nagy tömegre való tekintettel, szezonban fizetős.
Külön túravezetőt is kérhetünk a kiránduláshoz. Ennek a szolgáltatásnak az ára ugyan kissé borsos (6000 Ft), ha szűkebb körben túrázunk, de osztálykirándulásra vagy nagyobb társaság számára mindenképp megéri igénybe venni. Ezúton is üdvözöljük lelkes, energikus, a környéket évtizedek óta jól ismerő vezetőnket, aki nagy szeretettel adta át tudását nekünk.
A túra ugyan kellemesen ellazít, de ha a kb. másfél órás
sétát követően még marad energiánk, vagy az ebéd, piknik után
hirtelen újra felpörgünk, akkor számtalan szuper kirándulási lehetőség vár
minket a környéken. Ha lesétálunk a Kaán-forrásig, majd ott jobbra fordulunk,
akkor eljutunk a Spartacus-ösvényre, ahonnan Visegrádra sétálhatunk vissza. Szomjunkat
pedig a forrás tiszta vizével olthatjuk eközben.
Habár a Telgárthy-rét környékéről a rengeteg kiránduló miatt
semmi esetre sem lesz olyan érzésünk, hogy a háborítatlan őstermészetben
vagyunk, az eldugott füvészkert azért a saját felfedezés érzésével
kecsegtethet. Ne álljunk ellent ennek a kísértésnek!
