A BKV közleményben emlékezett meg róla, hogy a világ első elektromos üzemeltetésű földalatti vasútjának műszaki, technikai újításait már 1900-ban bemutatták a párizsi világkiállításon, és – a közlekedéstechnika fejlődésének mérföldköveként – azóta is nagy becsben tartják. A millenniumi földalatti vasutat (MillFAV) – amely az első mintaként szolgált a világon oly sikeressé lett metróközlekedés megteremtésében – az Institute of Electrical and Electronics Engineers (Villamos- és Elektronikai Mérnökök Intézete) pár éve választotta be a világ nagy technikai mérföldkövei közé.
A projektgazda az a Balázs Mór (1849–1897) volt, akinek a nevét a BKV Zrt. legnevesebb belső kitüntetése is őrzi. Az újító szellemű mérnök egyben az egyik fővárosi közlekedési társaság, a Budapesti Villamos Városi Vasút Rt. (BVVV) alapítója is volt. A járműveket attól a Schlick-gyártól rendelték meg, amelytől a BVVV a villamosait is beszerezte. Balázs Mór még a rivális villamosvasúttal, a Budapesti Közúti Vaspálya Társasággal (BKVT) is társult a vállalkozás sikere érdekében, aminek eredményeként a 20 villamos motorkocsi egyik fele a BVVV Rt. sárga, másik fele a BKVT Rt. barna színeit kapta, a belső technikát pedig a Siemens és Halske „tette” a kocsikba.
A föld alatt futó villamosvonal megépítése már önmagában jelentős innovációt jelentett, de a felszín alatt futó járművei új know-how szerint készültek: az első alacsonypadlós vasúti járművekről van szó ugyanis, amelyeknek ráadásul mindkét végén vezetőfülke kapott helyet – szemben az akkoriban használt egyirányú, mozdony vontatta járművekkel.
Ezek egyike, a gyári állapotában megőrzött 11-es pályaszámú, gyönyörű, favázas jármű ma is a BKV Zrt. évről évre bővülő nosztalgiaflottájának matuzsáleme. A tíz és fél méter hosszú, 14 ülőhellyel rendelkező, 46 utasbefogadó képességű jármű 1960-ig állt a közösségi közlekedés szolgálatában, maximális sebessége 50 km/óra volt. 1996-ban újították fel, majd 2006-ban ismét állagmegőrzést hajtottak végre rajta.
