Az 1990-es évektől, ha régészeti lelőhelyen folyik földmunkával járó beruházás, a törvény előírása szerint régészeti szakfelügyeletet vagy megelőző feltárást kell biztosítani. Budapest területén ezt legtöbbször a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) munkatársai végzik, akiknek terepmunkája ma már 99%-ban megelőző feltárásból áll.
Legutóbb március elején, a Margit körút és a Rómer Flóris utca sarkán zajló építkezésen tártak fel egy bronzkori sírokat is magában foglaló, hatalmas temetkezési helyet, míg decemberben ugyanezen a területen egy különös, iszlám és keresztény emlékeket egyaránt tartalmazó sírhelyet találtak. Az ilyesmi nem meglepő: Budapest területe a Duna miatt a neolitikum óta folyamatosan lakott terület, az őskortól a török kor végéig a csontvázas temetkezés volt elterjedt. Jócskán húzódik még most is feltáratlan temetkezési hely a város alatt – anélkül sétálunk rajtuk, hogy tudnánk róluk. Az érdekes leletek nagy része ilyen sírokból kerül elő.
Római kor: átoktábláktól a limesig
Az óbudai Aquincumot a Szentendrei út menti polgárváros, illetve a Flórián téren és környékén az egykor idevezényelt légió tábora körül kialakult katonaváros alkotják. A polgárvárost a 19. század végén kezdték el feltárni, a Tímár utcai amfiteátrumot az 1930-as végén. 1932–33-ban bukkantak a 400 négyzetméteres, tornácos csúcs-hegyi villára (nagyjából egy időben a budaszentlőrinci pálos kolostor feltárásával 1934-ben), 1958-ban pedig a Meggyfa utca 19–21. szám alatt ma is megtekinthető Hercules-villa romjaira.
Az Aquincumi Múzeum régészeti honlapja szerint még a 21. században is kerültek és kerülnek elő szenzációs leletek, például a Graphisoft park bővítésekor ilyen volt a római kori híd és a limesút egy újabb, addig ismeretlen, 64 méter hosszú szakasza a 3. századból. Pannóniában az egyik leghosszabb és legjobb állapotban fennmaradt útrészletnek tekinthető, így nemzetközileg is kiemelkedő jelentőséggel bíró lelet. Szintén a Graphisoft-építkezésen került elő, 2007-ben egy latin nyelvű átokszöveget tartalmazó ólomlap, más nevén átoktábla, melyeket a holtak vittek magukkal az alvilági isteneknek, hogy készítőjük ellenségeit megrontsák (Aquincumból összesen hat ilyen került elő a régészeti feltárásokon).
Nem mindenhol lehetnek ott személyesen a régészek, például Budán, a XI. kerületben sem voltak jelen, amikor 2009-ben egy földkitermelés során domborművekkel díszített római kori síremlékek kerültek elő a Rupp-hegy oldalában. Az Aquincumi Múzeumot egy helyi lakos értesítette arról, hogy az építkezés munkagödrében réginek tűnő, faragott kőtömbök hevernek. A budai hegyvidék ezen részén korábban még nem került elő ilyen korú római lelőhely, ezért igen jelentős volt a felfedezés. Azóta itt is elkezdődtek a kutatások, és egy római villagazdaság részletei körvonalazódnak a területen.
„Ilyen lelet évszázadonként egyszer fordul elő”
A Budapesti Történeti Múzeum munkatársa, a középkorra szakosodott Terei György életének első, Nyékhelyi Dorottya által vezetett, BTM-es ásatásán vett részt 1999-ben, fiatal régészként, ami rögtön egy fantasztikus lelet megtalálásával indult. A tárgy a Várban lévő Teleki-palota (József főhercegi palota) sziklába mélyített kútjából került elő, több mint 13 méter mélyről, melyet szemétgödörként használtak, fekáliától elkezdve minden volt benne. „Sárban, büdösben végeztük a feltárást, levegőelszívóval a legnagyobb nyár közepén, míg odalent 12 fok volt” – emlékezett vissza György. A szemét és a kút alján lévő víz egy levegőtől elzárt réteget képezett, így a köztük lévő középkori leletek (kerámiák és vastárgyak) mellett a szerves anyagok, a bőrcipők és a textilek is épek maradtak. Egy cipó formájú, összegyűrt, koszos, büdös dolgot is találtak mellettük, a sárgombócot György vitte be (két kezében) a múzeumba. Két nappal később kiáztatták a fekáliás rétegből, és egy hatalmas, gyönyörű selyemkárpit sejlett fel alatta. A rombusz alakú kockákban már akkor lehetett látni az Árpád-házi sávokat, mellettük az Anjou-címert, a liliomon egy elfektetett e betűt.
„Ilyen lelet évszázadonként egyszer fordul elő. Én ilyen gyönyörűt még nem láttam, és a 60 év feletti lévő munkatársunk se” – nyomatékosította György.
„Ilyen lelet évszázadonként egyszer fordul elő. Én ilyen gyönyörűt még nem láttam, és a 60 év feletti lévő munkatársunk se” – nyomatékosította György.
Több mint egy évig tartott a kárpit rekonstrukciója, 2002-ben mutatták be egy időszaki kiállításon. A fektetett e betű az Anjou-ház uralkodóihoz és legszűkebb környezetéhez kötődik; ami érdekes, hogy Károly Róbertnek egyik kettős felségpecsétjén, a trón háttámláján egy ugyanilyen kárpit látható. „Nagyon óvatosan kell fogalmazni, de valószínűsíthető, hogy Károly Róbert trónkárpitját találtuk meg. Akkor kerülhetett bele a kútba, amikor Luxemburgi Zsigmond idején már kellemetlenné válhatott birtokolni az előző család felségjelét” – mesélte György.
A szemen szúrt asszony esete
Az M0-ás autópálya kiszélesítésénél a BTM végezte a régészeti feltárási munkálatokat Szigetszentmiklósnál, ahol a késő középkorban Bácsalaka falu állhatott. A körgyűrű déli szektoránál, a lehajtó közelében a sárga homokos altalajban barna téglalap alakú foltokra leltek, a leletek alapján egy 15. századi temetőként azonosították a helyszínt. Párták, ruhakapcsok kerültek elő a földből, a legszélső sírból pedig egy női csontváz, szemgödrében egy 4-5 centis szöggel; látszott, hogy nem véletlenül, a koporsó összeomlásakor fúródott bele.
A koponyát a Természettudományi Múzeum munkatársai megröntgenezték, ekkor kiderült, hogy van benne még egy szög: hátul, az öreglyuknál a tarkóba is bevertek egyet. A lelet rengeteg kérdést vetett fel: vajon a szög okozta a nő halálát, vagy egy babonás szokás miatt halála után verték bele, hogy ne jöjjön vissza? A koponyát megvizsgálva csontosodást is talált az antropológus, ami valamilyen rendellenességre, betegségre utalt – nagy valószínűséggel egy személyiségzavarral küszködő nőt temettek el a temető legszélső sírjába, ahova a bűnözőket és a meg nem keresztelteket szokták, ami azt is jelzi, hogy kirekesztett emberről lehetett szó. A lelet nem állítható párhuzamba semmivel, de a középkori babonás szokásokra utal, valószínűleg egy rituális esettel állunk szemben. „Ilyen csontvázak nem nagyon kerülnek elő, elég morbid, meghökkentő találat volt” – tette hozzá Terei György, aki akkor az ásatást vezette.
2017-ben a szerencsétlen sorsú nőt a Kincsek a város alatt kiállítás kiemelt leleteként mutatták be, jelenleg a Magyar Természettudományi Múzeumban található. A Budapesten megtalált csontok legtöbbje ide kerül – elképzelhető, hogy a technikai fejlődés egyszer ott fog tartani, hogy sokkal több, az utókornak is hasznos információt lehet kinyerni belőlük.
Ló a kútban, kincs a falban
Ahogy a selyemkárpitot, úgy az utóbbi évek egyik legmeghökkentőbb leletét is egy kútban találták meg, méghozzá a Budai Irgalmasrendi Kórház udvarán végzett ásatások során (ásatásvezetők: Bencze Zoltán, Fényes Gabriella és Kurunczi Mónika). A középkori Budafelhévíz település első régészetileg feltárt maradványai kerültek itt napvilágra, többek között két ház és két kút maradványai. Az egyik, 150x110 centiméter széles kút alsó részén egy teljes, a 15. századból származó lócsontvázra bukkantak, rajta kövekkel, ami felveti a kérdést: hogyan kerülhetett egy ló egy akkora kútba, mi történhetett valójában? Bele nem eshetett. Ötletek vannak csak, a legegyszerűbb elképzelés, hogy nem akartak neki gödröt ásni, odacipelték és beletuszkolták, ami egy jól megtermett állat esetében nem lehetett egyszerű, és praktikus sem – hiszen hogyan férhetett bele egy ilyen kicsi helyre? A kút megmérgezése sem valószínű, Terei György szerint a mindennapokra nézve adhat információt a 15. századi gesztus, hogy inkább a már használaton kívüli kútba dobták, mint hogy az elásással bajlódjanak. A tavaly nyílt (virtuálisan megtekinthető) Középpontban a középkor 5.0 kiállításon is bemutatják a lovat, a sztorihoz illő különös köntösben: megépítették a kút mását a kiállítás közepén, egy két méter magas hengert, alján a lócsontvázzal.
Terei György legutóbbi
fantasztikus felfedezése a 2018-ban feltárt és a nagyközönségnek rövid ideig átadott Erdélyi
bástya területén történt, a Várban, mikor is egy hét leforgása alatt egy
négyzetméteren két értékes éremkincslelet került elő. Sándor Lajos fémkeresővel
vizsgálták át a területet, és az egyik szelvényben rengeteg pénzt találtak,
köztük aranyat.
„Ilyenkor az ember megdöbben. Velünk, régészekkel szemben a legnagyobb sztereotípia az, hogy a kincsek miatt űzzük ezt a szakmát. Ezt mindig tagadjuk. Nos, én felülbíráltam magam abban a pillanatban” – vallotta be György. „A pénzt nyilván nem tehettem be a hátizsákomba és sétálhattam át a Váron a turisták között a múzeumba, biztonsági őrt és autót hívtam. Csakhogy a Vár rendezvény miatt épp le volt zárva. Étlen-szomjan vártam órákon át, kezemben a kinccsel, nem mertem letenni se.”
„Ilyenkor az ember megdöbben. Velünk, régészekkel szemben a legnagyobb sztereotípia az, hogy a kincsek miatt űzzük ezt a szakmát. Ezt mindig tagadjuk. Nos, én felülbíráltam magam abban a pillanatban” – vallotta be György. „A pénzt nyilván nem tehettem be a hátizsákomba és sétálhattam át a Váron a turisták között a múzeumba, biztonsági őrt és autót hívtam. Csakhogy a Vár rendezvény miatt épp le volt zárva. Étlen-szomjan vártam órákon át, kezemben a kinccsel, nem mertem letenni se.”
Az aranypénzek ugyanúgy csillognak egy letörlés után, de a korrodálódott ezüst restaurálásához idő kellett. Pár hónap múlva kiderült, hogy a lelet 700 ezüstpénzt tartalmazott, köztük európai pénzeket, magyar denárokat, lengyel, velencei pénzeket és 500 török aranypénzt a 16. század második feléből, 17. század legelejéről. Valamikor a 17. században rejthették el, egy textilzsákban, valószínű, hogy a 15 éves háború idején, amikor Budát ostromolták – érmeket veszély idején szoktak elásni. Egy török katona rejthette el körülbelül félévnyi zsoldját, és valószínűleg nem jöhetett már érte.
Következő hétfőn újra telefonált a fémkereső: végignézte a falakat is, és ugyanabban a szelvényben a fal egy repedésében hét török aranypénzt fedezett fel.
„A körülmények is fontosak: ha a kincs szét lett volna dobálva, elveszett volna egy csomó értékes információ. A régésznek a pénz nem az értéke miatt fontos, hanem hogy mit bizonyít: a legjobban képes datálni a helyszínt, a réteget, főleg, ha rajta van a verés időpontja. Ha valaki a kezembe adna egy aranypénzt, örülnék neki, de annak a pénznek a lelet körülményei közül kiemelve kevesebb az értelme. Nekünk nemcsak a tárgy kell, hanem a pluszinformáció, hogy mit bizonyít” – fejtette ki György.
„A körülmények is fontosak: ha a kincs szét lett volna dobálva, elveszett volna egy csomó értékes információ. A régésznek a pénz nem az értéke miatt fontos, hanem hogy mit bizonyít: a legjobban képes datálni a helyszínt, a réteget, főleg, ha rajta van a verés időpontja. Ha valaki a kezembe adna egy aranypénzt, örülnék neki, de annak a pénznek a lelet körülményei közül kiemelve kevesebb az értelme. Nekünk nemcsak a tárgy kell, hanem a pluszinformáció, hogy mit bizonyít” – fejtette ki György.
És hogy milyen jelenleg feltárhatatlan, régészeti szempontból mégis izgalmas területek rejlenek Budapesten? Terei György szerint a középkori Óbuda az Árpád híd budai hídfőjénél található, ha lenne lehetőség a kutatására, aranybányát jelentene az első középkori településről származó információkkal. A középkori Pest a mai Kiskörúton belülre esett, így a Fővám tér, az Astoria, a Vörösmarty tér tengelye is érdekes dolgokat rejt. A Margitsziget is tele volt középkori épületekkel, több kolostor, templom, két vár is megtalálható volt itt, például az érseki vár az északi oldalon, viszonylag mélyen – ez is a régészek bakancslistáján van, de a pénzen kívül egyéb akadályai is vannak a munkának, hiszen a főváros legkedveltebb zöldterületéről van szó. A XXII. kerületben, a Háros-sziget nem természetvédelmi területére eső részén egy premontrei kolostor állt, a területe nincs beépítve, elvben megoldható lenne a feltárás, de ennek anyagi akadályai vannak – a BTM-nek nincs költségvetési hozzájárulása tervásatások végzésére.
