Aki az internetről megszokott cuki, vicces cicás fotókat és pillanatokat keresi, az mindenképp meg fog lepődni a kiállításon. Bár a központi szerep valóban a macskáké itt is, de a Capa Központ F8 Galériájának tárlata a cukiságfaktoron túl jóval többet nyújt a kilenc kortárs magyar alkotó (fotóriporter, fotográfus, képzőművész) művei a hozzájuk tartozó személyes kis történetekkel macska-ember, ember-ember viszonyokról mesélnek, miközben pontos szociológiai megfigyelések, abszurd babonák és mániák is felbukkannak az igéző szemek, puha tappancsok és kackiás bajuszok rengetegében.
A kiállításon az alkotások érintik mindazt a macskákhoz kapcsolódó gazdag kulturális tartalmat, amely az évezredek alatt kialakult – a hozzájuk kapcsolódó jelentésrétegek a háziasításától kezdve folyamatosan rakódnak egymásra. Bár megszelídítése legendásan sokáig tartott, az azóta eltelt több ezer év alatt az ember társaként összetett állat-szimbólummá vált: az éjszaka, a titkos tudás állatává; az éleslátás megtestesítőjévé; a nőiség jelképévé; a bujaság ikonjává.
A tárlat talán egyik legerősebb képe Hajdú D. András dokumentarista fotós alkotása, aki csak „belefutott” a kiállításon látható jelenetbe:
„A Máltai Szeretetszolgálat megbízásából készítettem a pécsi György-telepen egy multimediális anyagot, amikor megláttam kiterítve ezt a tigrises szőnyeget a szárítón. Az agyam azonnal beindult és raktározott: a tigris szuper szimbólum, többek között utalhat a telepi srácok apaképére, vagy akár az ottani lányok kedvenc vadállatmintás ruhadarabjainak egyikére. Ilyenkor általában regisztrálom, hogy van egy lehetőségem arra, hogy játékba hozzam az adott látványt, és várom, hogy a nap folyamán lesz-e belőle valami. Ebben az esetben az élet egy egészen szürreális pillanatot produkált, mint amire számítottam: befordult a sarkon egy fekete macsek, és egyszerűen odasétált, majd felnézett a tigrisre, mint valami példaképre. Minden egy képre került, a háttér tökéletesen árulkodik a miliőről, a cica pedig a telepi srácok mintakeresését jelenítette meg számomra.”
„A Máltai Szeretetszolgálat megbízásából készítettem a pécsi György-telepen egy multimediális anyagot, amikor megláttam kiterítve ezt a tigrises szőnyeget a szárítón. Az agyam azonnal beindult és raktározott: a tigris szuper szimbólum, többek között utalhat a telepi srácok apaképére, vagy akár az ottani lányok kedvenc vadállatmintás ruhadarabjainak egyikére. Ilyenkor általában regisztrálom, hogy van egy lehetőségem arra, hogy játékba hozzam az adott látványt, és várom, hogy a nap folyamán lesz-e belőle valami. Ebben az esetben az élet egy egészen szürreális pillanatot produkált, mint amire számítottam: befordult a sarkon egy fekete macsek, és egyszerűen odasétált, majd felnézett a tigrisre, mint valami példaképre. Minden egy képre került, a háttér tökéletesen árulkodik a miliőről, a cica pedig a telepi srácok mintakeresését jelenítette meg számomra.”
Szintén szürreális valóságok egy szegletét villantja fel Szombat Éva a Practitioners című sorozatának cicác képeivel, melyek egy 2015-ös macskakiállításon készültek, a büszke tulajdonosokkal és kissé stresszes kedvenceikkel. A legendás éjfekete cica néz vissza ránk Szabó Benke Róbert saját macskájáról, dr. Miciváry Miciről készült fotóin. Mici nem csak munkáinak alanya volt, de egy időszakban a fotós életének fontos társa is, akivel rengeteg változást, hullámvölgyet átéltek együtt.
A kiállításon megjelenő alkotók teljes listája az alábbi: Bánkuti András, Barakonyi Szabolcs, Gáldi Vinkó Andrea, Gerhes Gábor, Hajdú D. András, Máli Fanni, Szabó Benke Róbert, Szarka Péter, Szombat Éva. Tényleg izgalmas látni, hogy sokak szeszélyes, intelligens vagy épp lusta házikedvence hány és hány alakban jelenik meg, kinek mit jelent egy ilyen kis szőrös lény.
