We Love Budapest: Mióta vagy karanténban, mikor álltál neki a balkonkoncerteknek?
Móser Ádám: Igazából nem vagyok karanténban, csak jobbnak látom, ha nem mászkál ilyenkor az ember. Van egy nagyon egyszerű üzenet, hogy mindenki maradjon otthon. És ezt amennyire lehet, be is tartom. Március 14-én tartottam az első minikoncertet az erkélyen. Azóta mindennap játszom.
WLB: Pontosan melyik utcában laksz, Újlipótváros melyik részén?
M.Á.: Ez nem titok, de nem szeretném, ha kiderülne, pontosan hol lakom. Pár ember így is ide szokott jönni élőben hallgatni, de az egész arról szól, hogy mindenki maradjon otthon. Azért közvetítem élőben, hogy mindenki számára elérhető legyen.
WLB: Mióta zenélsz és milyen stílusban?
M.Á.: Gyerekkoromban kezdtem, az alapokat zeneiskolában tanultam. Összehasonlító irodalomtudomány, illetve magyar szakon végeztem az ELTE-n, felsőbb zenei oktatásban nem vettem részt. Nagyon sokat tanulok azoktól, akikkel együtt játszom, és sok mindent magam találtam meg a hangszeremen és a zenémben is, amit írok. Évek óta dolgozom azon, hogy megtaláljam a saját hangom, zenészként és zeneszerzőként is.
Nagyon sokfelé játszom. Van egy szóló műsorom, ami egészen hasonló ahhoz, amit az erkélyen szoktam játszani. Egy egyórás koncert teljesen máshogy működik, mint mindennap 10 perces minikoncertet adni, de mondhatjuk, hogy a szólóanyagom lényegében megegyezik az erkélykoncertek anyagával. Sokan kérdezik kommentekben, hogy játszom-e filmzenét, vagy mást, Édith Piafot vagy Piazzollát – nem, csak saját szerzeményeket játszom. Ezekben keverem a francia sanzont, az argentin tangót, a klezmert és a különböző balkáni zenéket. És rengeteget improvizálok.
Az improvizációt magát is ezeknek a zenei hagyományoknak a sajátosságaira építem, így az egész hangzás olyan koherens egésszé tud válni, amiben minden határ elmosódik. Ugyanazt a dalt valaki franciának, valaki klezmernek, más pedig tangónak hallja. Ez a zeném lényege: a határnélküliség, a kultúrák találkozása. És az improvizáció teszi ezt a zenei világot teljesen szabaddá, amiben teljesen nyitott a kultúrák közti átjárhatóság.
WLB: Hol és milyen formációban játszol?
M.Á.: Van egy duóm Kertész Endre barátommal, a ¡Nosnach, abban is az én szerzeményeimet játsszuk. Endre kitűnő csellista, nagyon hasonlóan gondolkodunk a zenéről és az improvizációról. Óriási egymásra találás volt, amikor elkezdtünk együtt játszani. Egy francia barátommal, Miquéu Montanaróval is van egy duónk, amivel Miquéu tangóit játsszuk, rengeteget improvizálunk. Ő, bár fő hangszerei a legkülönbözőbb furulyák, a duóban harmonikázik, ahogy én is, továbbá énekel. Hálás vagyok, hogy vele játszhatok. Ezeken kívül játszom a Sickratman Intim Kártettben, a Dávid Klezmer Quintetben, az Ágoston Béla vezette Versi varsában, és Agostonesban, a Kovács Márton vezette Szakértők zenekarban. Kitűnő muzsikusok mind. Mind más világ, amiben ugyanakkor otthon érzem magam zeneileg.
Vannak ezen kívül kisebb formációk, amikben előfordulok, időszakosan létező zenekarok, amelyek hol aktívan működnek, hol pedig hibernálódnak, továbbá a színházi zenélés, ami őrült nagy szerencse az életemben: Kovács Mártonnal és Mohácsi Jánossal sokat dolgozunk együtt.
WLB: Veszélybe került a megélhetésed most?
M.Á.: Köztudott, hogy amióta leálltak a koncertek és színházak, azóta a zenészeknek gyakorlatilag megszűnt minden bevételi forrásuk. A szerencsések tanítanak, mindenki próbál keresni valamit, amivel fent tudja tartani magát addig, amíg megszűnnek a korlátozások. Nekem sincs most munkám, tartalékaim vannak, illetve időnként beesik egy-egy kisebb otthon megcsinálható munka, amiért nagyon hálás vagyok.
WLB: Mi vett rá, hogy kiállj az erkélyre?
M.Á.: Láttam az olaszországi erkélykoncerteket. Felmerült, hogy én is csináljak egyet. Jó ötletnek tűnt, de azt gondoltam, hogy egyetlen koncertnek nincs jelentése igazán. Pár nappal később eszembe jutott, hogy ha viszont mindennap csinálom, akkor már jelent valamit. Nem szeretném értelmezni ezt a gesztust, mindenkit meghagynék a saját verziójával, még az is lehet, hogy valakinek semmit nem jelent. Azt is el tudom fogadni. Az egyik lényeg talán, ami a mostani helyzetre utal, hogy mindenki maradjon otthon, aki teheti. Minden szinten kihívás naponta játszani. Érdekelnek a kihívások. A környező házak lakóitól, és az online közegből is nagyon pozitív visszajelzéseket kapok, aminek természetesen örülök. Terveim szerint a szigorítások feloldásáig mindennap játszom. Természetesen előfordulhat, hogy egy-egy nap el fog maradni a koncert, vagy nem 5-kor kezdek pontosan, de ezekről majd az Facebook-oldalamon tájékoztatok előre mindenkit.
WLB: Mi lesz az első dolog, amit a járvány elmúltával megteszel?
M.Á.: Remélem, egy koncert.
WLB: Látod bármilyen pozitív hozadékát a járványhelyzetnek az életedben vagy a környezetedben?
M.Á.: Ezt most nehéz látni. Három hete vagyunk ebben a helyzetben, és nem tudjuk, meddig tart. Nem tudjuk, bármilyen szinten, hogy milyen tartalékaink vannak. Az biztos, hogy jó tudni, hogy a mindennapi koncertjeim sok embernek biztos pontot jelentenek, és pár percig megkönnyíthetem talán azt a helyzetet, amibe a vírus miatt kerültünk. Pár hete elérhető egy albumom a Spotifyon, illetve az iTuneson is, amivel az elmúlt évek anyagát összegzem. Most a helyzetből következően elkezdtem dolgozni a következő albumomon. Amint elkészülök vele, online elérhető lesz ez is.
